Folking Carsulae

 Olaszországi turné a Misina Néptáncegyüttessel

Szerda este fél 12. Bőrönd bepakolva, viseletek a ruhazsákban. Közel 10 órás ücsörgés vár ránk a buszban Velencéig. Mindenki érkezik, lassan indulás, a többiek még pakolásznak, beszélgetnek. Mindenki nagyon várja, hogy végre kezdetét vegye az olasz turné és végre elindultunk. Az oda úton jó néptáncosok módjára mindenki élt az alvás lehetőségével, hiszen sejtettük, hogy az elkövetkező pár napban nem sok időnk lesz pihenni, habár nem is ezért mentünk.

Misina néptáncegyüttes

A Misina Néptáncegyüttes és Táncszínház tavaly ünnepelte megalakulásának 10 évfordulóját. A pécsi néptáncegyüttes melynek jó magam is a tagja vagyok, idén meghívást kapott az olaszországi Diversa - Mente táncegyüttestől egy folklór fesztiválon való részvételre. Mondanom se kell természetesen elfogadtuk és így jutottunk el Itália szívébe Magyarországot, valamint Pécs városát képviselve.  Nagyon sok ember szokta tőlünk megkérdezni, hogyan is zajlik egy ilyen turné, hiszen mi tulajdonképpen pihenni megyünk s csak egy-két alkalommal lépünk fel, nem igaz? Hát vagy inkább csak egy-két alkalmunk nyílik a pihenésre…

A résztvevő együttesek

Lassan megérkezünk a várva várt Velencébe. Gyors megálló a kempingbe, majd vissza a buszba és irány a város. 8 órás szabad program melyet mindenki maga kedve szerint tölthet el. Közösen megszemléltük a Szent Márk teret majd utána megpróbáltunk nem eltévedni és visszatalálni a buszhoz. Aki már járt Velencébe tudja, hogy nem nehéz eltévedni. Azóta se változott ott a helyzet, mi is igyekeztünk visszatalálni. Gondtalanul gyönyörködtünk a városban, még néztük a szebbnél-szebb maszkokat. Ez idő alatt bele kóstolhattunk a Velencei nyüzsgésbe, helyi gasztronómiai különlegességek és építészeti csodákba nyerhettünk betekintést. Közben megismerkedhettünk az olasz vendégszeretettel is. Este visszabuszoztunk a campingbe, a kis faházaink már várták a fáradt turistákat, majd másnap reggel korai indulással megérkeztünk az állandó lakhelyünkre Ternibe.  Egy kollégiumba kaptunk szállást, nagyon barátságos és hangulatos szobákkal. Gyors kipakolás után igyekeztünk a fellépés helyszínére Carsulae külső részén egy régészeti parkba léptünk fel, ahol megismerkedhettünk a másik 4 külföldi táncegyüttessel:

LES RHODOS CHAMONIARDS – Franciaország, 

CHINO ERMACORA - Friuli-Venezia Giulia,  

A PACCHIANEDDRA SANSUSTISA – Calabria,

‘A SHCAFFETTE – Molise és a házigazdák “DIVERSA-MENTE” – Umbria. 

Az öltözőnket némi gyalogos, kavicsos túra után megtaláltuk. A színpad hiánya miatt sziklákkal szegélyezett mezőn léptünk fel. Vagyis csak próbáltunk volna. Mert a felület sem táncra, sem másra nem volt alkalmas. Csúszott tele volt gödrökkel, öklöm méretű sziklákkal. Feledhetetlen élmény marad az első nap, pláne hogy néző egyáltalán nem volt így egymásnak léphettünk fel! Természetesen a táncegyüttesek célja a hazai, illetve saját helyi táncanyagaik bemutatása. Ki gondolta volna, hogy a mi táncaink, mint például az üveges, (lényege, hogy a hölgyek a fejükön egyensúlyozva egy üveggel táncolnak) nem lesz túl megfelelő a csúszós , füves talajon. Természetesen egy táncosnak mindenre fel kell készülni, így nem maradt más csak a 32 fogas mosoly és már mehetünk is, táncoljunk. Fellépés után ismerkedős táncvetélkedő vette kezdetét. Az egyik ilyen Olasz játék lényege hogy, a két térdünk közé szorított csörgődobot kell a velünk szembe lévőhöz eljuttatni táncolva. A női táncosoknak nyilván nehézséget jelentet a hosszú és nehéz viseleteik miatt.  Gyors öltözés, majd vissza a buszba. Igyekeztünk az esti fellépés helyszínére ami Carsulae legmagasabb pontján található. Vacsorára az Itáliai konyha egyik híres paradicsomos Penne tésztáját kóstolhattuk meg. Egy jó féle, helyi fehér- és vörösbor párossal kiegészítve. Az egész napos nyüzsgés után jól esett egy kicsit leülni és megpihenni. Vacsora után pedig kezdődhet is a műsor. Gyors öltözés, hiszen 21:30-kor kezdés, legalábbis mi szokásainknak megfelelően tartottuk magunkat a műsor tervéhez. Körülbelül 22:30 –kor sikerült is elkezdeni a műsort. Hajnali 3-ra haza érkeztünk, gyors tusolás és mindenki ment aludni. Reggel 8-kor igyekeztünk az étkezőbe, ahol nagy meglepetésünkre kekszet kaptunk egy bögre kávé kíséretében. A maradék 2 óránkban, amit pakolással és készülődéssel töltöttünk 12 kor sikerült elindulni Carsulae központjába. Egy parkolóba félrehúzódva megálltunk öltözködni, mert a buszt nem engedték be. Megérkeztünk az indulóponthoz ahol kezdetét vehette a menettánc. 1 órás várakozás után a tűző napon nagy unalmunkba mi mást tehettünk volna, mint táncoltunk.  

Menettánccal bevonultunk a főtérre, majd ott ,,némi várakozás” után kezdetét vette a szabadtéri  műsor,amit a helyi közönség nagy érdeklődéssel figyelt. Miután felléptünk beöltözve visszaültünk a buszba és kissé sietve utaztunk a következő 100km-re lévő helyszínünkre Torreorsina-ba. Egy aranyos kis falucska telis tele kanyagós utcákkal és szűk folyosókkal. A templom egyik kápolnájába kaptunk pakolási lehetőséget, amolyan öltözőként funkcionálva. Nem utolsósorban csúszós kövek kíséretében, amelyen veszélyessége miatt nem léptük fel, helyette a közönség betekintést nyerhetett a magyar népdalok csodálatos hangvilágába. A műsor után egy utcahossznyi megterített asztal várt minket. Vacsora közben egy helyi ismerkedős játékba kezdhettünk bele. Nagyon ötletes és hasonlóságot mutat a mi, „elvesztettem zsebkendőmet” gyerekkori játékunkkal. A lényege hogy egy fiatalember papírszalvétából sodor virágot, majd elindul megkeresni a kiszemelt hölgyet, akinek a virágot szánja. Közben a tömeg feje felett meglobogtatja, akik hangos ,,ÓÓÓÓ”- zással kísérik nyomon az eseményeket, majd ha elérkezik ahhoz a bizonyos hölgyeményhez, odaadja a virágot két csók fejében. Mondanom se kell, hogy a hölgy folytatja a játékot és ő is keres magának egy gavallért.  Ez így ment egész este közbe zene, tánc és rengeteg tésztásétel kíséretében, valamint ha elfelejtettem volna megemlíteni desszertnek szintén kekszet kaptunk egy kis görögdinnye párosítással. Az est fénypontja mégis csak a diólikőr volt, amit a helyiek készítettek hála gyanánt, hogy ellátogattunk szerény kis falucskájukba. Hajnali fél 4-es indulással visszaindultunk Ternibe, a szállásra.

Szintén  reggel 8 –kor várt minket a meleg kávé és az újfajta keksz tömkelege. Érdekes meglátás, hogy mintegy 30 fős táncegyüttes részére elegendőnek bizonyul 3 kosár keksz vagy mégse…

A hajnali érkezéseink miatt sajnos mindig csak dél körül indulhattunk tovább. A busznak illetve a sofőröknek kötelező 9 órát pihenéssel tölteniük. Sajnálatos módon csak délután 2 –re érkeztünk meg Rómába, ahová kikapcsolódni mentünk 3 órát. Kicsit kirándultunk, megnéztük a Colosseumot, a Szent Péter bazilikát és a Trevi kútat, amit nagy tragédiámra lezártak felújítás céljából, így csak a körbeüvegezett és leengedett Trevi kutat láthattuk. Természetesen ez se akadályozott meg minket abban, hogy kívánjunk egyet és dobjunk egy érmét.

A „kiadós” reggeli jóvoltából mindenki ment ebédelni.  Leültünk egy vendéglőbe, ahol mindenki vagy pizzát vagy lasagnet kért és  mert nem ettünk még elég tésztát spagettivel folytattuk . Róma után következett egy rövid 100 km-es buszozgatás San Geminibe, ahol az ott élő magyarok illetve olaszok  láttak minket egy többfogásos vacsorával. A fellépés helyszíne szintén egy macskaköves kis főterecske volt, ami egyedülállóságában nyilvánult meg. Hasonlított egy régi vár belsejére, amit kövekkel raktak ki, ugyanakkor a teteje nyitott volt. Az utolsó fellépésünk után visszamentünk a szállásra és egy kicsit még folytattuk az ott megkezdett táncos beszélgetős esténket, majd végül mindenki ment pakolni és aludni. 

Másnap reggel kicsit még nézelődtünk a városkában és végül bepakoltunk a buszba és búcsút intettünk Terninek. Szeptember 1-jén hajnali 3 órára érkeztünk haza Pécsre egy közel 15 órás buszút után rengeteg élménnyel és tapasztalattal, valamint emlékkel visszatérve. Alig várjuk a következő nyarat, hogy ismét találkozhassunk a Diversa-Mente táncegyüttessel, hiszen természetesen mi is meghívtuk őket az V. Déli Kapu Folklór Fesztiválra, mely augusztus 17-20-ig kerül megrendezésre. Remélem sikerült egy kis ízelítőt adnom a néptáncosok világából. 

A Misina Néptáncegyüttessel november 14.-én találkozhattok a pécsi Harmadik Színházban.  Itt kerül megrendezésre új műsorunk, melynek címe ,,Idegen földre ne siess”. Elgondolkodtató, lélekmelengető darabokkal, mely autentikus, illetve táncszínházi koreográfiákat is tartalmaz. Várunk mindenkit szeretettel!

Gábor Sarolta

Testem a vászon

Manapság egyre több fiatal visel valamilyen testékszert vagy tetoválást. Vajon hogy állnak ehhez a munkáltatók (főleg az egészségügyben)? Érheti-e hátrány a felvételi eljárás során azt a pályázót, akinek az orrában, a szájában, a szemöldöke felett van egy karika, vagy a karján egy tetoválás? A válaszom határozottan, Igen. A miértekre viszont nincs válasz…

Hazánkban az emberek (szerencsére egyre kisebb) része még mindig negatív előítéleteket fogalmaz meg a tetoválást, illetve testékszert viselő emberekkel szemben. A sokszor hangoztatott nyugati technológia és minőségi életszínvonal, amellyel mindig többen példálóznak rohanó világunkban már-már közhelynek számít. Ugyanakkor az a fajta „nyugati” gondolkodásmód, ami mindehhez társulna, mégis elmarad a sok-sok újdonság között. Valamiért az elfogadás, a tolerancia kiveszik az emberekből, ha a testdíszítésről esik szó. A miértekre viszont itt sem kapunk választ. Ugyanakkor fel kell tennünk a kérdést, hogy egy műkörömépítés, egy hajfestés, ne adj’ Isten a plasztikai műtétek mitől másabbak, mint egy díszes ékszer a test különböző pontjain, vagy a bőr alá művészien befecskendezett tinta? Hiszen, mindenki azért eszközöl magán egyfajta testmódosításokat, hogy jobban érezze magát a bőrében, hogy a külsejét olyanná formálja amilyen Ő önmaga legbelül, és ezzel megteremtse saját maga számára a tökéletes egységet. Van e helye az egészségügyben a megkülönböztetésnek? A válaszom itt határozott, Nem! –és ezzel a tézissel a legtöbben egyet is értenek. (mégis ha a testmódosításokról esik szó, egyből zárt kapukat döngetünk.)

A segítségre szoruló emberek legutolsó gondolata lesz, hogy megtagadja egy másik ember segítségét, akár tetovált, akár nem. Ezzel pedig azok a „dogmák”, amelyet az elfogadásra képtelenek tábora hirdet, már meg is buktak. –nem is beszélve arról, hogy a „rendszerváltás” idején ifjúságukat élő emberek (jelen esetben szüleink) számára, már egyáltalán nem számít kuriózumnak, ha valaki ilyen módon díszítette fel magát. 

Az a fajta gondolkodásmód, miszerint a tetovált emberek csak is bűnözők, ma már a legkevésbé sem állja meg a helyét, hiszen sorolhatnám a híres történelmi személyeket, akik szintén rendelkeztek valamilyen apró, vagy nagyobbacska mintával, mint pl.:

- Andrew Jacksonnak, az Egyesült Államok hetedik elnökének egy nagy Tomahawk tetoválás díszítette a belső combját.

- Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok ikonikus elnöke állítólag egy hatalmas családi címert viselt a mellkasán.

- Winston Churchill egy horgonyt viselt az alkarján.

- Gróf Széchenyi István, a szerelme nevét és egy szívecskét viselt bal karján.

Tudjuk, hogy a plasztikai sebészet is előszeretettel alkalmazza a tetoválást bőrhibák korrigálására. Ha ritkás a szőrzet vagy hajzat, rafinált festékbevitellel ezen is segíthetünk, hozzásegítve ezzel rengeteg embert egy boldogabb élethez.

Szükséges-e ez a fajta megkülönböztetés? Főleg úgy, hogy a legfrissebb kutatások szerint kétezer orvos mellől, 26 ezer ápoló is hiányzik a magyar egészségügyből, amint sok ezer szakdolgozó is. Megengedheti-e magának ezt a fajta luxust bármilyen munkáltató (főleg az egészségügyben), hogy ilyesfajta diszkriminációval éljen a tetovált, vagy éppen testékszert viselő –egyébként dolgozni akaró- szakemberrel szemben? A választ döntse el mindenki maga, viszont ideje lenne felismerni, hogy 2015-öt írunk! Jó reggelt! 

Végül egy kis kiegészítés: Történt, nemrégiben, hogy egy végstádiumú betegekkel foglalkozó ausztrál nővér összegyűjtötte, hogy a haldoklók mit bántak leginkább életük végén. A válaszok meglepőek voltak (a teljesség igénye nélkül csak hármat emelnék ki): 

-Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem pedig a mások elvárásainak megfelelni; 

-Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek; 

-Bárcsak lett volna bátorságom az érzéseim kimutatására 

Én a saját életemet akarom élni, boldog szeretnék lenni, és bátran vállalom a véleményem és az érzéseim, ha szükséges úgy, hogy magamon hordozom minden gondolatom! 

Tetovált vagyok, NEM bűnöző!

Márton Rajmund

ZártHelyi

Nyugi, nem arról a zárthelyiről lesz szó, amire Te gondolsz, hanem egy teljesen más világról.

A ZártHelyi egy élő szabadulós játék, amit a világháború hangulata ihletett meg. Egy bunkerből kell kijutnod, amire összesen 60 perc áll majd a rendelkezésedre.

Egy valamire viszont figyelned kell… amint a számláló a nullához ér, az ajtók végleg bezárulnak!

Ennek apróján beszélgettünk Orsival és Balázzsal, a ZártHelyi két ötletgazdájával!

Balázs, úgy tudom, Te is ETK-s hallgató voltál és írtál az Infozióba, mesélnél erről?

Valóban, a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának Egészségügyi Gondozás és Prevenció alapszakán - majdnem védőnőként - végeztem. 1 év után azonban sikerült a népegészségügyi ellenőr szakirányra átmennem, ahol le is diplomáztam. Még a Kaposvári Képzési Központban kerültem az Infózió elődjéhez, ahol a vicc rovat volt a szakterületem, de írtam kisarkított, vicces horoszkópokat is, illetve később a tudomány rovat, illetve néhány interjú is hozzám került.

Hogyan jött a szabadulós játék ötlete?

A szabadulós játékok világa már 3 éve szilveszterkor megfogott minket Orsival (aki mára már a feleségem), amikor az első szabadulásunkat hajtottuk végre Pécsen. Annyira megtetszett nekünk, hogy a jól megszokott baráti társasággal végigjártuk Pécs összes pályáját, illetve voltunk Budapesten, Balatonlellén és Kaposváron is szabadulni. Aztán egy nászajándékba kapott hosszú hétvége során ültünk egy medencében, esett a hó a fejünk felett és belénk hasított a felismerés, hogy miért ne lehetne nekünk is egy ilyen szobánk? A gondolat februárban fogalmazódott meg, a pálya pedig május 1-jén nyitotta meg kapuit a szabadulni vágyók előtt. Mára pedig már 73 csapat járt nálunk, aminek mi nagyon örülünk.

Milyen jellegű feladatokra számítsanak az érdeklődni vágyók?

Teljesen vegyes feladataink vannak. Mivel a mi szobánk 3 helyiségből áll, így volt lehetőségünk arra, hogy szobákon átívelő feladatokat, rejtvényeket hozzunk létre, illetve sok kis apró fejtörő, vagy elgondolkoztató van az egyes helyiségekben is. A feladatok teljesítéséhez nincs szükség lexikális tudásra, sokkal inkább a 4-5 fős csapat együttműködésén és a találékonyságon van a hangsúly.

Hogy szereztétek be a kellékeket, illetve mikkel találkozhatunk a kijutás során?

A helyiség kiválasztása volt az egyik legnehezebb feladat. Amikor rábukkantunk a Bunkira - ami egyébként valóban egy régi óvóhely – a helyszín adta a témakört. A nagyszüleink padlása, illetve az, hogy katonacsaládból származunk sokat segített betölteni a szobákat. A berendezés egy nagyon kis kivételtől eltekintve szinte teljes mértékben padlás- és sufni kifosztásból származik.

Ti is a kihívások szerelmesei vagytok? Szoktatok más szabadulós játékokat kipróbálni? Mondanátok egy kedvenc helyet?

Már több, mint 10 szabadulásunk volt, így kiemelni egy játékot nehéz lenne, mert mindegyikben voltak nagyon ötletes megoldások. Inkább azt mondanánk, hogy az egyedi megoldásokat kedveljük nagyon, ami nem a többi szobából származik, hanem látszik az adott társaság szellemi munkája is.

Mindig is érdekeltek az ilyen megpróbáltatások, de klausztrofóbiás vagyok, mennyire érdemes kipróbálnom? A hasonló problémával küzdőknek is ajánljátok?

A Bunker 44 m²-es, így a viszonylag nagyobb pályák közé tartozik. Volt már nálunk színvak és a bezártságot annyira nem kedvelő játékos (nálunk fontosak a színek is, és a föld alatt van maga a pálya), aki saját elmondása szerint nagyon élvezte a ZH-t. Szerintünk kipróbálni mindenképpen érdemes.

Ha valaki bepánikol, akkor van lehetőség, az azonnali szabadulásra?

Természetesen a játékot mi mindvégig követjük kamerán, és folyamatos walkie-talkie összeköttetésben állunk az aktuális csapatunkkal, így ha bármilyen probléma lenne, azonnal lehetőség van a játék megszakítására. Szerencsére az eddigi játékok során a berendezés minimális amortizációján kívül semmi negatív történés nem volt.

Volt esetleg valami olyan emlékezetes pillanat, amit szívesen elmesélnétek? (vicces, megható történet, stb…)

A megalakulásunknak az eleje nagyon emlékezetes számunkra. Már a lehető összes engedélyt, és útmutatást beszereztük, majd amikor már minden adminisztrációnak eleget tettünk, nekiálltunk kipofozni a légópincét, ami már évek óta porosodott a társasház aljában. Az első ecsetvonáskor azonban megjelent egy lakó, hogy itt mi semmilyen szobát nem fogunk nyitni, és hagyjuk is abba, mert ő nem engedélyezi. Idős bácsiról beszélünk, aki nem tudta, hogy ez a játék inkább a szellemi versengésre áhítozó fiatalokat vonzza, nem pedig a balhézni vágyókat. Azóta persze rendeződtek a körülmények. Vicces történet rengeteg lenne, de azok csak a pálya ismeretében viccesek. A kedvenc szállóigénk a szobából: „Gyorsan! Mondj egy színt! (mire a válasz) ÖT!”

Miben különböztök a többi pécsi pályától?

A többi pécsi pályához hasonlóan nálunk is vannak állandó akciók, mint pl. az, hogy a szülinapos játékos ingyen játszik, illetve kap tőlünk ajándékba egy pezsgőt. Azonban igyekeztünk egy teljesen új irányt létrehozni a szabadulós játékokban. A városban egyedülállóan nálunk két irányból indulnak a csapatok, és első feladatként először össze kell szabadítaniuk egymást, majd utána egymással kiegészülve haladnak tovább. Az összeszabadulás kb. 10 perc, de szerintünk színesíti a játékot. A fiúk különösen szokták élvezni az aknafedőn történő lemászást (hiszen a csapat egyik fele így közelíti meg a Bunkert). A másik különbség pedig egy újítás, amivel eddig csak Budapesten találkozhattak a játékosok. Lehetőség van a ZártHelyiben Tábornokos játékra is, melynek során élő segítségként egy Tábornok (Balázs) folyamatosan jelen van a szobában, és kedvétől (illetve a csapatok ügyességétől) függően segíti, vagy hátráltatja a csapatot a kiszabadulásban. Azt vettük észre, hogy ez a játék nagyon tetszik mindenkinek, mert ez viccesebb, interaktívabb, mint a walkie-talkie-s segítég.

Szóval, ha Te is meguntad a ZH-ra való felkészülést, akkor kicsit más értelemben kapcsolódj ki a ZártHelyiben. (elérhetőségek: zarthelyipecs.wix.com/zarthelyi ; facebook.com/zarthelyipecs)

Tóth Eszter

+++

A ZártHelyi jóvoltából 

MINDEN ETK-S DIÁK 15 % KEDVEZMÉNYT KAP A JÁTÉK ÁRÁBÓL!

November’s embers

Temérdek sokszínű program vár rátok november gyönyörű havában a Zalaegerszegi Képzési Központ falain kívül. A színes levelekkel borított, őszi eső áztatta úton nyugodtan dagonyázhattok a közelebbi és távolabbi helyszíneken egyaránt készülődő remek programok felé. Ám jótanács gyanánt íme a következő: míg tekinteteteket az égre emelitek és gyönyörködtök a piros, sárga és ezernyi színben játszó fák leveleinek földi univerzumunk-béli csodájában, melyek néhány erősebb szellő alkalmával az ágakon töltött hosszú hónapok után kiválnak a számukra addig biztonságot nyújtó lombkoronából, nos addig bizony kevésbé zavaró, hogy mindenütt tócsákban sétálgattok városszerte. De az ősz ettől is olyan csodás, így csak javasolni tudom, hogy bátran keljetek útra a következő esemény egyike, de akár mindegyike okán is. Hisz’ nincs is kellemesebb, mint mikor az orkán erejű szél kifordítja a korosodó esernyőket és minden útszéli kukában elhelyezhettek egy-egy ilyen kiszolgált darabot, majd a kezdetben rohamosan a kollégium felé irányított lépések hamar válnak vidámmá, lazává és és egyenesen ráérőssé a mindenki számára jól ismert: ’Most már úgyis mindegy’ - típusú kollektív, mély gondolatok szellemében. 

Tehát:

November 11-én, szerdán a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben (az egykori Zsinagóga)  Jazz szerda lesz, amelynek alkalmából a Benkó Dixieland Band-et hallgathatja meg az e stílust kedvelő közönség.

A hónap 17. napján pedig a gólyaavató utáni legfontosabb esemény következik a gólyák életében, a GÓLYABÁL. Bizonyára szorgalmasan készülődnek is a gólyatáncot gyakorolgatván csakúgy, mint a negyedévesek, akik az egyetemtől, tanáraiktól és az alapképzésen eltöltött padban ücsörgéstől vesznek majd érzékeny búcsút.  Minden évben fergeteges és tréfás meglepetés műsorukkal teszik mindezt, a tavalyi évben végzettektől például egy olyan tornát láthattunk ’korhű ruhában’ amelyet maga Jane Fonda is megirigyelhetett volna. A változás az elmúlt évekhez képest a helyszín, illetve a valószínűleg megnövekvő létszám lesz, ugyanis az Arany Bárány Hotel Télikertjében rendezik a bált és a többi zalegerszegi felsőoktatási intézménnyel karöltve szerveződik idén a mulatság.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a ’B’ kollégium szomszédságában található Keresztury Dezső Városi Művelődési Központban (VMK) sportolási lehetőségeitek is vannak. Hétfőn Zumba fitness, kedden deepWork – bodyART (holisztikus, funkcionális tréning), szerdán Pilates, hétfőn és szerdán egyaránt ’Intenzív alakformáló torna’, valamint pénteken SMR – ’Self Myofascial Release’ – nyújtás. Bővebb információkat találhattok egyébként – időpont és díj tekintetében – a http://www.kereszturyamk.hu/ oldalon. 

De természetesen nem csupán aktív kikapcsolódásra van itt lehetőségetek, ugyanis az épület posta felőli sarkán egy rendkívül hangulatos és kulturált szórakozóhely található, ez pedig a PopUp Café, amely eddig és ezután is várja a szórakozni vágyó fiatalokat különféle programokkal. Az elkövetkezendő időkben, tehát 7-én FRENK, 20-án VEN és 21-én pedig Kafkaz – Füredi Tibor újabb kalandjaira látogathattok el a PopUp szervezésében.

A Zalaegerszegi Jégcsarnok pedig már október hónapban kinyitotta kapuit a jég szerelmesei előtt, így szerdán 18 órától, szombaton és vasárnap pedig 17 órától lehetőség adódik közönségkorcsolyázásra. Azok se vessék el ezt az alternatívát a szórakozásra, akik nem utazgatnak minden héten korcsolyával a bőröndjükben otthonuk és az iskola között, ugyanis a bejáratnál szükség esetén az is bérelhető.

A végére hagytam a hó végén megnyitó Adventi udvart, amely a Dísz téren tárja ki kapuit minden évben. A téren felállított sátorban minden nap más előadást, rögtönzött koncertet, karácsonyi hangulatot keltő énekkart tekinthettek majd meg, miközben forralt bort kortyolgattok a sörpadokon ülve. Az ünnepi hangolódást elősegítendő Mikulás is felbukkan néha, aki neki szóló versek és dalok ellenében szívesen megajándékoz titeket egy – egy szaloncukorral.

Javaslom tehát: keljetek útra mihamarabb!

Kaszás Kinga

Ápoló - Mentőtiszt szakest

Minden tanévben megrendezésre kerül ez a hivatalos esemény, amelyen tiszteletét teszi a tanári kar, az évfolyamok magja, illetve aki segít ezt az eseményt létrehozni és lebonyolítani a Hallgatói Önkormányzat. – valamint ezúton is szeretnénk megköszönni, ebben a formában is a helyet biztosító Maláta Bisztrónak.

A hivatalos formán túl, egy hallgató közelibb és sokkal érdekesebb szemszögből közelíteném meg ezt az estét…

Véleményem szerint –amellyel nem vagyok egyedül- ez az egyetlen olyan nap, amikor végre összeszedetten is láthatjuk a csoporttársunkat, vagy éppen az alattunk-felettünk küzdő mentőtiszt növendékeket. A szekrény legmélyebb részein lapuló, rég nem látott ingeiket és koktélruháinkat előtúrhatjuk, amiket eddig elfedett a szolgálati kabát vagy éppen az itt-ott foltos, megfakult nadrágunk. Talán ez az egy időpont is - kinek örömére, kinek bánatára - amikor végre az egyetem falain kívül találkozhatunk az oktatóinkkal és szaktársainkkal is. Ez az a pont, amiért igazán meg is éri ide eljönni, amellett hogy jókat ehetünk és ihatunk.

Az este kezdéseképpen dékáni és oktatói köszöntőket hallhatunk, valamint bepillantást nyerhettünk, hogy mit is keressünk mi itt mentőtiszt szakirányon. A hangulatfokozásaképpen élő zenét hallhatunk egy szám erejéig, ezután megkezdődött a vacsora. A szolid és ünnepélyes kezdet után mindenki felszabadultan fordul asztalához és kezdi fogyasztani a vacsorához felszolgált ünnepi bort, aminek köszönhetően a véralkoholszintünk is minimálisan emelkedett.

Miután mindenki jóllakottan hátradőlt, kezdődhetett a kérdezz-felelek játék, vagyis kérdéseket tehettünk fel oktatóinknak, és a nyakatekerten megfogalmazott kérdésekre ugyanilyen módon definiált válaszokat kaptunk. Majd itt kezdődött el az, amit minden hallgató talán a legjobban várt, odamehetünk oktatóinkhoz és feltehettük azokat a kérdéseket, amiket eddig nem mertünk vagy talán az egyetem forgatagában nem volt alkalmunk megkérdezni. Az itt kapott válaszok értelmet adnak a következő x félévre (ki tudja, mennyi van még), az át nem aludt napokra és hetekre a vizsgaidőszakban, illetve a legfontosabbra mikor fog megtérülni a rengetett befektetett energia…

Oktatói és hallgatói véleményre is egyaránt kíváncsiak voltunk, ki hogy érezte magát és mit tartott a legjobbnak:

"Ez a második alkalom, hogy mentőtiszt-ápoló közös szakesten vehettem részt oktatóként (és összességében is a második, mivel sajnos mikor hallgató voltam, ilyenre nem nyílt lehetőségünk). Azt gondolom, hogy ez a fajta kezdeményezés mindenképpen hasznos akár a hallgatóknak, akár az oktatóknak. Ami különösen tetszett, hogy a vacsora elfogyasztását követően kötetlenebbé vált a beszélgetés, hiszen a hallgatók és az oktatók közös asztalokhoz "sodródtak". Egy ilyen rendezvényen lehetőség nyílik egymást jobban megismerni, hiszen a beszélgetések során nem csak szakmai dolgok kerülnek elő. A létszámot tekintve a mostani magasabb volt, mint a korábbi és bízunk benne, hogy a következő alkalommal még többen el tudnak jönni." – Bánfai Bálint, szakoktató

„Az idei szakest volt a második, amin részt vehettem. Kicsit szkeptikusan álltam a rendezvényhez, de az este folyamán minden kétségem elszállt. Kellemes társaság, jo hangulat, finom vacsora.” – Kovács Attila, III. éves mentőtiszt hallgató

Pámer Bettina

A kollégiumi élet szépségei Vol. III.

Kollégiumi helyünk elfoglalása, embriológiai tanulmányainkat felfrissítve, hasonlít a beágyazódásra. A természet eme csodájával párhuzamot vonni mondhatnánk elég meredek gondolat, de vizsgáljuk csak meg azon okokat, melyek mintegy parallel állnak a fent említett esettel. Az augusztusi holdhónap végén kerül sor jeles eseményünkre, mely után lassú, közel 10 hónapos fejlődési szakasz veszi kezdetét a reményeink szerint télen is meleg helységben. Az időszak végére a kollégium egyik nyílásán keresztül felbukkan az egy tanévvel idősebb és tapasztaltabb énünk, akiről méltán mondhatjuk el, hogy szinte „új emberként születik újjá”. Ideális esetben minden végtag a helyén van. Kézben egy poggyász, no meg a sikeres vizsgák. Mindennek tetejébe pedig rengeteg élmény!

Mint ahogy azt említettük, ez egy folyamat. Ahhoz, hogy kellőképpen megérthessük, át kell tekintenünk a helyet, ahol lejátszódik. Az ETK hallgatóinak többsége a Collegium Laterumban található ötágyas szobák, azaz a quincqe lectulo locus-ok felszereléseivel közeli, intim kapcsolatba kerül (nem olyanba, mint amire gondoltok, rosszak vagytok, nagyon rosszak). A diákok ekkor a hallgató, más néven discipulus fejlődési szintjén helyezkednek el. A discipulusok interpersonális kapcsolataira, azaz a tight és loose junction-okra, illetve a többi, 10 hónap alatt lejátszódó „fejlődési stádiumra” is kifogunk térni egy későbbi részünkben, nemekre lebontva.

Ma azonban a helyszínnel foglalkozunk!

Tehát adva van egy kollégium. Épületről beszélünk: most tisztába kerülünk azzal a ténnyel, hogy az épület, mint megnevezés abban a pillanatban nyer értelmet, mikor az adott építmény legalább egy jól körülhatárolt helyiséget tartalmaz. Épületes gondolat… A Laterumnak például több emelete, szobája, helyisége vagyon, de ez a leírás olyan grandeurózus vállalkozás, mely nem hagyhatja figyelmen kívül a többi kollégiumot sem, így maradjunk csak a jól bevált általánosításnál.

Amint belépünk, szembetalálkozunk egy portával, ami egy helyiség. Ebben ül a portás. A discipulus jól teszi, ha alapvetően barátságos és kedves modorban szólítja meg a portát őrző portásokat, ugyanis előfordulhat a kései órákba nyúló „tanultunk a tudásközpontban” epizódok után, hogy kiderül: nincs nálunk a helyzet kulcsa. Bizony, a kulcs, a biléta, a beléptető mágneskártya mind azon eszközök végtelenbe nyúló sorát gyarapítják, melyek a „hol van, az előbb itt volt a kezemben!” reggeli kategóriájába tartoznak. Senki sem szeretné, ha fáradtan és elcsigázva, a sötét éjszakából megtérve, nem egyik kedves ismerősével, hanem az alvilág kapujából átruccant háromfejű szörnyeteggel, Cerberussal találkozna, aki az intézkedésből adódó plusz munka miatt rövid úton küldené tovább egy szinttel feljebb Szent Péterhez. Továbbá kérné a discipulus becses nevét és megtisztelő aláírását, azaz signo-ját egy szép nagy papíroson.

A diák a porta után beljebb kerül és egy hosszú, viszonylag tágas vezetékbe jut, melynek neve: kollégiumi folyosó, más néven corridor. Az évek mindinkább nyomot hagynak a corridor falán és az azon található ajtókon. Az ajtók képezik az átmenetet a corridor és a többi helyiség között. A corridoron zajló ciklikus életfolyamatok legszembetűnőbb példái az ajtók mellé kihelyezett szárítók.

Írásunk nem vállalkozhat teljes mélységében megtárgyalni az összes helyiséget, így a konyha, a társalgó és a mosókonyha részletes leírásával kapcsolatban a kapcsolódó (hamarosan megjelenő) irodalmat kéretik áttekinteni. Itt pusztán csak említés szintjén kerülnek tárgyalásra.

A corridor egyik számunkra kijelölt helyén elérkezünk a szobánk ajtajához. A mi szobánk. Katonai zsargonnal kifejezve: működési terület. Érdekes módon kémiai tanulmányaink alapján elmondhatjuk, hogy a discipulusok a működési területeken, mint az elektronok az atompályákon, maximális számban párosítatlanul helyezkednek el (ha tudnak). A kollégium alapvetően nem koedukált. Van, akinek van spinje, és van, akinek meg helye van a spin számára. A discipulus új megnevezése, nemi hovatartozását illetően: spin és non-spin. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor pedig a következő megállapítást tehetjük: adott működési területre a lehetőségekhez képest azonos „spinnel” kerülnek a hallgatók.

Először azokat a locusokat írjuk le, melyekben a spinnel rendelkezők tartózkodnak: a spines enklávék bizonyos szempontból a jól bevált törzsi társadalmi szerveződésen alapulnak. Tagjaik egyneműek, de sokszínűek. Általában nem kerül vezető választásra, ugyanis „itt mindenki egyéniség”. (Ez a spinnel nem rendelkező, non-spin szobák mikro-társadalmaira is jellemző.) A szobába kerülő spinek száma minimum 1, maximálisan 5 fő. Az elektrosztatikus és olykor-olykor odorózus taszításból eredően a lehető legtávolabb, a locus sarkai felé helyezkedve történik a beágyazódás. Itt lépnek be a 10 hónapos fejlődésük első stádiumába, melynek neve: összeszokási időszak, mellékelten két hetes masszív ivászattal. Ebben a pár hetes intervallumban kerülnek felmérésre az erőviszonyok a májak tűrőképességét illetően. Aki a legtovább bírja, bizonyos tekintetben tiszteletet válthat ki a spin-társaiból, azonban ha megragad ebben a fejlődési stádiumban, akkor a tanév elkövetkező időszakjaiban komoly hátrányra tehet szert saját fejlődésének tekintetében. A locus feltérképezése is ilyenkor történik, mely ideális esetben rendelkezik valamilyen fürdőhelyiséggel. Itt néha megtalálható az előző non-spin lakók fejének biológiai nyoma a lefolyókban, melyet szakkifejezéssel haj-nak hívnak. Spinnel rendelkezők is hagyhatnak hasonló nyomokat maguk után. A szobában található test, melynek nevéből a hónapokig tartó fejlődési szakasz legelső lépését eredeztetjük, az ágy. Az elkövetkezendő időszakokban történő eligazodás és földrajzi meghatározás céljából a discipulus az ágyat jelöli ki működési területének origójául. Az ágy szent és sérthetetlen, bárminemű külső behatás egyértelműen megbontja az első két hetes időszakban kialakult homeosztatikus állapotokat a locusban. A spinnel rendelkezők ágyának jellemző része egy paplan, egy párna és egy lepedő. Ezen felül egyéb kiegészítőt csak ritkán tartalmaz. 

A szoba további berendezési tárgyai között szerepel a polc, melyre a járulékos szervek, függelékek kerülnek. Ezek közé tartoznak a sörös korsó, a boros pohár, a feles pohár, a laposüveg. Továbbá pár energiaital, melyek nélkülözhetőségét a tudományos szakirodalom eddig nem erősítette meg, azonban nem is cáfolta. Egyesek az emberi fejlődés egyik mára már feleslegessé vált maradványának tekintik. A polcon található még: egy bajuszpöndörítő, egy szakállfésű, egy egypengés borotva, egy borotvapamacs és ahhoz tartozó tálka. Továbbá evolúciós zsákutcák: a hajzselé és férfi hajlakk.

A szobában megmozdítható, azaz mobilis berendezési tárgyak az idő előrehaladtával diffúziós sajátságokat vesznek fel: a ruhák a szekrényekből először a székekre, majd az ágyakra tevődnek át, míg a hétvégi hazautazások során átmenetileg ki nem ürülnek a rendszerből. Az eredetileg tiszta konyhai eszközök in-situ mikrobiológiai és pathológiai kísérletekre kerülhetnek felhasználásra egy szemmel mindig jól látható részén a szobának, melyet a tárgyak tulajdonosainak figyelme valamilyen csodálatos módon mindig elkerül. Ez a nevezett tulajok látásával és értelmi fejlettségével kapcsolatos aggályokat és kérdéseket vet fel. A homeostaticus folyamatok erős megbontása, az ilyen káros kísérletek engedése, akár a rendszerből való kilökődéssel (kilökdösődéssel és a konyháig való rugdosással) is járhat, teljesen érthető módon.

Ahogy telik az idő, megjelennek a „trófeák”. Ezen idült kifejezési tárgyak az adott spin társadalmi és közösségi fontosságát, illetve elért eredményeit hivatottak szimbolizálni. A felhalmozott boros- és sörösüvegek, illetve a továbbra is evolúciós zsákutcának számító energiaitalok halmai az esztétikumon illetve a non-spin vendégek elkápráztatásán kívül egyéb értelmes célt nem szolgálnak. A 10 hónapos időszak végére azonban menthetetlenül és visszafordíthatatlanul eltűnnek. Létezésükről pár facebookos illetve twitteres kép árulkodik, melyeken a trófeák tulajdonosa visszafogottan, de nem félénken, büszkén, de nem beképzelten, magabiztosan, de nem vandál módjára mosolyog a halom felett.

A locus a 10 hónapos időszak elteltével kiürül és a nyár folyamán felkészül az újabb lakók fogadására.

 Tóth Tibor

A kaposvári gólyák sem maradtak avatás nélkül!

Október elején a kaposvári képzési központban is megrendezésre került a gólyaavató. Mindenki izgatottan készült erre a napra, már szeptember óta gyakoroltak a gólyák. Az idei évben négy csapatra lettek osztva a lelkes első évesek, mégpedig: a Művészek, a Sportolók, a Kockák és a Stréberek mérték össze tudásaikat kisebb-nagyobb sikerrel.

Az avató öt órakor vette kezdetét az ebédlőben, a feladatok között szerepelt kvíz is. A kérdések az egyetem, a hallgatói önkormányzat és általános műveltség témából kerültek kiválasztásra. Természetesen más jellegű feladatok is vártak a gólyákra, volt egyéni és csapat feladat is. Sok teendőt kaptak, amit meg kellett csinálni vagy el kellett készíteni, ilyenek voltak például a csapat tánc, induló, zászló és "gólyatál". 

A gólyatálon minden finomság szerepelt, ami szem-szájnak ingere, amit a végén persze közösen elfogyasztottuk. Minden csapat hősiesen küzdött, mindenki a maximális teljesítményt nyújtotta. Az avató végén a gólyák esküt tettek és megfogadták, hogy hű ETK-sok lesznek. Az első helyezést végül a Művészek nyerték el, de a többi csapat sem volt letörve. 

Az este ezzel nem ért véget, a buli csak ezután kezdődött ahol mindenki kiengedhette a több hetes fáradalmakat: hajnalig tartó buli várt ránk, bár, ezt csak másnap reggel tudtuk felfogni…   :)

Tantos Szabina