Ilyenkor decemberben – avagy hogyan éld túl a vizsgaidőszakot karácsonyig...

Nagy a sürgés-forgás: az ablakokra felkerülnek a fehér hópihék, égősorok világítanak minden ház udvarán, kitisztulnak a kiscsizmák és készülnek a karácsonyfadíszek. Az emberek szíve meglágyul, többet adnak és kapnak ebből a bizonyos szeretetnek nevezett csodából. Itt a december, közeleg az ünnep, de ezzel egy időben pallosként lebeg a fejünk felett a vizsgaidőszak is.

Te is várod már a karácsonyt? A távolból már biztosan érzed a mézeskalács illatát, a fenyő tűlevelei képzeletben elárasztják aprócska kollégiumi szobád padlóját, olykor-olykor ízlelnéd a forralt bor zamatát. Mégis mit lehet tenni olyankor, amikor a fejedbe kell verned a szakszavakat és a sternocleidomicsodákat? Tanulni amúgy is nehéz és természetesen mindig van valami, ami csábítóbb a könyveknél. Az ünnepek előtt ez rendszerint hatványozottabban igaznak bizonyul. Találni kell egy módszert, hogy fel tudj készülni a vizsgákra és a lelkedet is ráhangold a karácsony szellemére. – Nehéz ügynek tűnik ez így elsőre.

Néhány ilyen időszakot magam mögött tudva, mára megtaláltam azokat a dolgokat, amelyek segítenek. Íme, néhány tipp, amivel egyensúlyt tudsz teremteni:

1. Hallgass karácsonyi dalokat, amikor nem tanulsz. Lehetőleg ne az eret vágós fajtából, hanem a vidámabbakból válogass, hogy feldobják a kedved.

2. Ha éppen pihensz, készíts valami egyszerű és kreatív ajándékot a szeretteidnek. Ha másokat boldoggá teszel, te is boldogabb leszel.

3. Vizsgák után sétálj a feldíszített városban, igyál egy jó forralt bort, menj emberek közé, lazíts pár órát, hogy újult erővel térhess vissza a könyvek fölé.

4. Tanulás közben gyújts gyertyát. Ez kellőképp hangulatot teremt, és jobban ráveszed magad az új ismeretek elsajátítására.

5. Adakozz! Az ünnepre készülődésnek és a lélek karbantartásának egy nagyon nemes módja, ami benned is jobb érzéseket kelt.

6. Ha már félretetted a könyveket, süss valami finom sütit, ami megidézi az otthont és „karácsony illatot” áraszt.

7. Ha nincs eleged a vaskos kötetekből, olvass ünnepi idézeteket vagy ehhez kapcsolódó könyvet, amitől kikapcsolódsz.

8. Burkolózz be egy vastag, puha pléd alá egy forró csoki, tea vagy kakaó társaságában és meglátod, sokkal könnyebben megy a fejedbe a tananyag.

Az utolsó és legegyszerűbb tippem:

9. Légy kedves. Ha te az leszel másokkal, veled is azok lesznek, ami megkönnyítheti a mindennapokat.

A látástól vakulásig tartó tanulás (feltéve, ha nem lazulod el a napot vagy takarítod ki az egész kollégiumot) nem éppen a legkellemesebb adventi program, a folytonos karácsonyi készülődés pedig nem előnyös a vizsgajegy szempontjából. Találd meg a saját egyensúlyod, amivel átvészelheted ezt az időszakot. Maradj erős a könyvekkel vívott csatában, ne bánkódj, hanem készülj lélekben a szent ünnepre, és éltessen a tudat, hogy „a szeretet nem szűnik meg soha”.

Csárdi Klaudia

Egyetlen észrevétel a vizsgaidőszakkal kapcsolatban...

A felsőbb évesek tapasztalt rókák. Nem győzik ellátni a gólyákat jobbnál jobb ötletekkel. „Kerüld azt az embert szóbelin, mert kinyiffansz.” Főleg, ha tanácsaikat a korábbi vizsgák ismeretanyagával, kérdéseivel és válaszaival még ki is egészítik. Vannak „tuti” jegyzetek. Ezek mind a nem hivatalos anyaghoz tartoznak. Mellettük találhatjuk meg azokat az internetről letölthető dokumentumokat, ajánlott és kötelező irodalmat, melyeket maguk a tanárok állítottak össze. Ez egy mindenki számára jól ismert, látható, kézzelfogható tény. Realizálása nélkül a továbbiakat kicsit nehezebben lehetne megérteni.

Vizsga. Ez a szó néhány esetben keserű undort válthat ki az emberekből. Egyetlen észrevételt szeretne megosztani a szerző a kedves olvasóval. Azonban ahhoz, hogy ezt megtehesse, hátrálnia kell még egy lépést, és a vizsgát, mint élethelyzetet, külső szemlélőként definiálnia: A vizsga során ad számot a diák addig megszerzett tudásáról! Jelenleg ez az egyetlen módszer arra, hogy ezt a tanárok megállapíthassák. Nem tökéletes, sőt (!). De jobbat még nem találtak ki. Az elsajátított tudást a hallgatóból lett szakember a munkája során fel fogja használni. Ez a tudás minden érzelemtől, rúzstól, szilikontól, zselés hajtól és felpumpált izomtól mentes, száraz, egzakt, pusztán tényeken alapuló ismeretanyag. A vizsgáztatót nem érdekli (és nem is érdekelheti) semmi ezen a tudáson kívül a vizsga során. Még dekoltázs őrnagy sem. Ilyenkor egyetlen síkon, bár eleinkhez képest kevésbé csapongó módon, a tudományos ismeretek pusztáján kalandozhatunk. Visszatérve első bekezdésünkhöz. Milyen tudásról, ismeretről beszélünk, kérem szépen? (Most eljutottunk arra a pontra, melynél ha csak egy szóval intézi el a szerző a választ, akkor magára vonja a nép haragját. Hisz pont a lényeg, A LÉNYEG következik, nem teheti meg, hogy bebiggyeszt elé pár darab szónak álcázott klisét és végképp nem húzhatja az olvasó agyát valami gagyi zárójeles megjegyzéssel! Hupsz…)

Tehát az észrevétel: Tudásunk forrása, melyről számot kell adnunk, a fentebb említett tananyag. Megállapításunkkal nem találtuk fel a spanyolviaszt, de pontosan körülhatárolhatjuk, ezzel pedig a vizsgát övező félelmet, mint rizikótényezőt teljes mértékben ki tudjuk zárni a tanulmányainkból. Ismételten megjegyzendő, hogy a tanárt nem érdekli, és nem is érdekelheti más ezen a tananyagon kívül. Ez a halmaz pedig, Istennek hála, véges. Van egy első oldala, ami rögtön feltűnik, amint kinyitjuk a könyvet. Ezzel kezdődik. Végiglapozgatjuk (vagy görgetjük az egérrel) és csodák csodája, elérünk az utolsó lapig. A két végpont közötti anyag az, amit kérdezni fognak. Nem többet, nem kevesebbet. Persze, le kell ülni és meg kell tanulni.

De mit idegeskedik az, aki a végére ért és átolvasta az egészet? Nem érti, ami oda van írva? Akkor olvassa el még egyszer, vagy százszor, egészen addig a pillanatig, míg végre át nem éli azt a bizonyos katartikus élményt. Nem tanulta meg, de érti? Próbáljon meg összefüggéseket keresni, vagy, ahogy olvasta, úgy az első oldaltól kezdve kezdje el megtanulni az anyagot. Egyszer, valamikor, a jövőben a végére fog érni. Igen, ez egy időigényes folyamat. Megijedni ettől még nincs értelme.

Semmi újat nem fogalmaztunk meg, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy aki nem fél vizsgán, annak sokkal nagyobb esélye van a sikerre. Nem azért, mert mindent megtanult. Azért, mert bár a vizsgán teljesen normális izgalmi állapotban van, a tanult anyagot félelem nélkül jobban vissza tudja idézni. Ez pedig hatalmas nagy difi.

Tóth Tibor

Szépségideálok változása (avagy hogyan jutottunk el a plasztikáig?)

Vajon mi kell ahhoz, hogy valaki szépségideál lehessen? Igéző szempár, szép arc, egy formás testrész, csinos öltözék, esetleg mindez együtt vagy talán egyik sem? Minden kornak, időszaknak megvolt és megvan a maga ideálja, az a nőalak, aki az eszményi szépséget szimbolizálja.

Az őskorban a termékenységet sejtető testrészek dússága vonzotta a férfiakat. A Willendorfi Vénusz alakja szerint a széles csípő, a fartájék termetessége, és a keblek teltsége az életerős utód gond nélküli világra hozásának lehetőségéről árulkodott.

Az ókori Római Birodalomban ehhez képest merőben megváltozott az ideális nőről alkotott kép. Tudósok, filozófusok vallották, hogy a szépség a részek arányában és elrendezésében mutatkozik meg, így azokat részesítették előnyben, akiknek szabályos arcvonásaik, kis melleik voltak, illetve alakjuk, testrészeik egyensúlyt sugalltak, mint például a Milói Vénusz.

A középkorban Dürer szerint a mértékletesség jelentett egyet a szépséggel. A vándorló és honfoglaló népeknél – nálunk magyaroknál is az erős, lovon ülő nő volt az ideális, aki nem húzta ki magát a munka és harc alól, valamint ugyanolyan öltözéket viselt, mint a férfiak. Ilyen volt többek között Géza fejedelem felesége, Sarolta.

A hittérítéseknek és a kereszténység elterjedésének következményeként Éva és Szűz Mária vált hasonlítási alappá. Előbbi a megtestesült gonosz, a csábító, a bűnös, aki időről időre felbukkan egy-egy nőben. Utóbbi a szent életű és szűz édesanya. Ezekből a tulajdonságokból építkezvén a nőábrázolás főként a morális értékeket volt hivatott hangsúlyozni. A világi erényekhez és a testi léthez történő viszonyulás gyökeresen megváltozott ezekben az időkben, az emberek csuhába öltöztek, vaskos ruhákat viseltek azzal a célzattal, hogy eltakarva minden testrészüket, a lélek tisztaságának eszméjét hirdessék. A testi vonzerő, az erotika mondhatni halálos bűnnek számított. Ennek eredményeként azok, akik nem az elvárt módon kezelték ezeket a társadalmi normákat, ’bűnük’ elegendő volt ahhoz, hogy egy nőt boszorkánynak bélyegezzenek, és emiatt joggal kivégezzék.

Izabella, spanyol hercegnő

A reneszánsz meghozta az újjászületést. A szabályos, természetes szépség került előtérbe. Eszményinek számított a gyermekien hamvas, ártatlannak tűnő nő hosszú selymes hajjal, ovális arccal, széles csípővel és telt combbal, akinek termete magas, mozdulatai kecsesek. Ebben a korban az ideált Izabella képviselte, a spanyolok uralkodónője.

Vitalitás, érzékiség, dús és leplezetlen keblek, darázsderék és a jólétet sugalló fartájék – ezek tettek kívánatossá egy igazi barokk hölgyet. Ebben a korban jött divatba a fűző, illetve a túldíszítettség egyik nagy eszköze, a paróka.

A XVIII. század végén megjelenő romantika új ideálokat teremtett. A szép egyenlővé vált a szabálytalannal, a képszerűséggel. Az eszményített nőn kettősség volt megfigyelhető: titokzatos szépségű, karcsú, törékeny, sápadt, melankolikus tekintetű, ennek ellenére szeme csillogása és annak misztikus mélysége tette mégis élettel telivé, tüzessé és szenvedélyessé.

A XX. század felgyorsult eseményei miatt egy-egy évtized ugrásszerű változásokat hozott. Az ’10-es évekre a fűzők eltűnnek, a karcsúság hódít, előtérbe kerülnek a szétnyíló szoknyák és kosztümök. A divat diktátorává Coco Chanel vált, aki hatalmas sikereket aratott előbb kalapjaival, majd ruhadarabjaival, ékszereivel, kozmetikai cikkeivel. A francia eleganciát képviselve vált a modern, felszabadult, gyönyörű női szimbólummá.

Az I. világháború után a dolgozó nő testesítette meg az ideális nőt, mert a munka velejárója bizony a sportosabb testalkat volt. A Charleston korszakában a kényelmes ruhák és a könnyedség hódított, a báj legfontosabb képviselője ekkor Josephine Baker táncosnő volt.

A ’30-as évek ideáljaként Marlane Dietrich tűnt fel púderezett, hófehér bőrével, rúzs borította ajkával. Konkurenciája Greta Garbo volt, a szőke, göndör hajú, ábrándos tekintetű szépség.

A II. világháború idején a sportos elegancia, a teltebb alkat számított. A békekötések után az európai és angol ideálok merőben eltértek egymástól, előbbi a konzervativitást követte, míg utóbbiban a mozifilmek egyre növekvő népszerűsége miatt kialakult a sztárkultusz. A televízió, a képes újságok, a média elterjedése vezetett ahhoz, hogy ezeken keresztül terjedhetett a legújabb divat és a média sugallata alapján dőlt el végül, hogy mi számít szépnek.

Az ’50-es években Marylin Monroe vált a férfiak álmává. Filmszerepeivel teljes mértékben kiérdemelte közönségének feltétel nélküli imádatát. Telt idomai, keskeny dereka, szőke haja, finom vonásai, kihívó öltözködése vonzotta a tekinteteket. Niagara című filmjével aratott sikereinek köszönhetően Amerika szexistennőjévé avanzsált. Mi tette őt azzá, akivé vált és mivel érte el azt, hogy a fél világot megőrjíthette? Nos, ennek a titoknak talán a benne található ellentét lehetett az oka. Vonzó külseje ellenére önbizalomhiányban szenvedett, sohasem volt megelégedve teljesen saját arcfelépítésével, ennek következményeként plasztikai műtéten esett át, amikor is állán porcbeültetést végeztek.

Twiggy

Az ’60-as évek Amerikájának eszményített szépsége Audrey Hepburn valószínűleg szintén mindenki számára ismeretes. Minden mozdulata előkelő származását idézte, a maga törékeny alkatával, szelídségével, elegáns stílusával sikerült belopnia magát a közönség szívébe. Ezzel egy időben tört ki a Twiggy-láz, ahol egy csontsovány modell lett egyetlen szempillantás alatt rendkívül népszerű. Az angliai születésű lány köztudottan bulímiás és anorexiás volt. Az őt bemutató divatlapokat azzal vádolták, hogy nem egészséges ideált állítanak a nők elé.

Természetesség, egyszerűség, ápoltság – a ’70-es évek kulcsszavai. És aki mindezt megtestesítette az Farraw Fawcett volt, a Charlie angyalai című sorozat egyik szereplője.

’80-as évek. Feltűnik Madonna, aki megteremti a kisportolt női test divatját, ami nem jelentett egyet a soványsággal, inkább előtérbe helyezte a feszes hasat, feneket és az izmos lábakat. Angliában hercegnőt koronáztak. Emberek milliói kezdtek el rajongani érte: Diana a fiatalosságával és természetességével bizonyította be, hogy királyi méltósága ellenére sem szállt fel a fényűzés hintójára, hű maradt magához és megőrizte eredetiségét.

Az ’90-es években a feltűnőség és különlegesség hívta fel magára a figyelmet, így válhatott népszerűvé Julia Roberts jellegzetes ajkaival és Cindy Crawford a szépségpöttyével.

Az ezredforduló hatalmas változásokat hozott. Előtérbe kerültek a szupermodellek, mint például Kate Moss, aki 170 cm-es magasságával akkor csupán csak 40 kg-ot nyomott. Alakja és arca nem volt tökéletes, egyedisége vonzotta az embereket. Nicole Kidman sportos alakjával hódított, Pamela Anderson hatalmas melleivel – melyek plasztikai műtét eredményei voltak – nyűgözte le rajongóit.

Ezektől az időktől kezdve a kifutón tipegő magas, vékony lányok elevenítik meg az ideális nő fogalmát. A média által belénk sulykolt, divatmagazinok címlapjain díszelgő csontkollekciók testesítik meg a ’szépséget’. De vajon tényleg ez lenne az egészséges?

Ez a rosszul kialakított kép drámai hatással van a még fejlődő, de a már felnőtt gondolkodásra is – nők milliói szenvednek önbizalomhiányban. Felmérések alapján 90%-uk valamit megváltoztatna saját magán, elsősorban a testsúlyt. A hölgyek több mint fele tartózkodik némely tevékenységektől, nem mernek nyitottak lenni, mert nincsenek megelégedve önmagukkal. Sajnálatos módon egyre jobban terjednek el az evészavarokkal járó betegségek (anorexia, bulímia), a nők tizede szenved valamelyikben. 

A gyengébbik nem képviselőinek 25%-a gondolkodik plasztikai műtéten, akik csak azért feküdnének kés alá, hogy megfeleljenek a társadalom által szűkre szabott szépségideálnak és vonzónak érezhessék magukat.

Rengeteg változáson és meghatározó állomáson keresztül így jutottunk el napjaink groteszk szépségvilágába, ahol hódít az egészségtelen soványság, az önbizalomhiány mindenek felett uralkodik, a gátlások legyőzhetetlenek és a plasztikai sebészek egyre gazdagabbak. Emlékezzünk vissza, honnan indultunk – dús keblek, telt idomok, termékenység. Vajon jó helyen kötöttünk ki?

Csárdi Klaudia

Gólyabál a Szombathelyi Képzési Központban

A gólyabálra minden évben nagy izgalommal készülnek a hallgatók, természetesen főként az első évesek. A többi képzési központhoz hasonlóan Szombathelyen is megrendezték ezt az egyetem életében már régóta hagyományossá vált mulatságot, mégpedig 2016. 11. 09- én, szerdán.

Az estét a Tó Vendéglőben tölthettük el rendkívül hangulatos környezetben. Az üdvözlőbeszédeknek köszönhetően minden első évesben megfogalmazódott ismét, hogy: ’Igen, én már egyetemista vagyok’. Majd ezt az ünnepélyes hangulatot a combcsonttal történő, ünnepélyes egyetemi polgárrá avatás tette még valóságossá. A műsorban többek között az első évesek nyitótánca szerepelt, melynek színvonaláért Kopornyik Réka negyed éves mentőtiszt hallgatót illeti elismerés. Eztán az idei közös gólyatánc következett, hiszen az is elmaradhatatlan momentuma az efféle rendezvényeknek.

A műsorban Rusz Dániel, a Pannon Egyetem első éves hallgatója is előadott négy fantasztikus darabot akusztikus gitáron, ezzel is szórakoztatva a nagyérdeműt. A fináléban Zalavári Tibor, szintén Pannon Egyetemi hallgató csatlakozott a produkcióhoz és színesítette azt énekével.

A műsort nyereménysorsolással zártuk, ahol kuponok és ajándéktárgyak találtak gazdára. A sors iróniája, hogy rengeteg elsős hallgató nevét húzták ki, de ez így van rendjén, hiszen ez az este róluk szólt. Végül elkölthettük a több fogásból álló svédasztalos vacsorát, ami nagyon ízletes volt. Később pedig koccintottunk e jeles esemény, a gólyabálunk alkalmából. A buli természetesen hajnalig tartott Dj Andrew Juniorral. Nos így telt ez a csodás este a PTE Szombathelyi Képzési Központjában. 

Zalavári Viktória

Három a magyar igazság, egy a véradás

Az elmúlt hévégén volt a Magyar Véradók Napja (november 27) és emiatt buzdítalak titeket, hogy a véradás nemes hagyományába ti is szálljatok be, amennyiben erre lehetőségetek van. Ennek szellemében mutatnám be nektek röviden hogyan alakult a véradás a történelem során, hogy miért van rá szükségünk és azt is, hogy ki és hol adhat vért.

Karl Landsteiner osztrák orvos és biológus a 19. és 20. század fordulóján fedezte fel az emberi vércsoportrendszereket. A vércsoportrendszerek megismerése lehetővé tette, hogy a véradó és a vért kapó személyek összepárosíthatóak legyenek, így felfedezése után néhány évtizeddel már biztonsággal zajlottak a véradások, legalábbis a vércsoportrendszerek tekintetében. Az egyszer használatos, kórokozókat kiszűrő technikákat a 1960-as években már alkalmazták, ezek teljesen veszélytelenek és sem AIDS-t, sem másmilyen fertőzést nem okozhatnak. Arra azonban, hogy ez a módszer széles körben elterjedhessen, az 1980-as évek közepéig várni kellett. Véradás szempontjából legfontosabb az ABO és az Rh vércsoportrendszer, azonban azt sem árt tudni, hogy egyéb csoportosítási szempontok is léteznek, ezeket főként szervátültetésnél, illetve bizonyos immunrendszeri betegségeknél veszik figyelembe.

Hazánkban a Magyar Vöröskereszt 1939 óta szervez önkéntes véradásokat az Országos Vérellátó Szolgálattal együttműködve.  Ennek köszönhetően évente mintegy félmillió ember ad vért. Hazánkban csakúgy, mint más európai országokban is csak az önkéntes véradókra számíthatnak a vérre szoruló betegek.

Miért van szükség véradókra?

• mert a vér semmivel sem pótolható,
• mert évente 400 ezer vérre, vérkészítményre szoruló beteg van,
• mert a vörösvérsejt-koncentrátum legfeljebb 35 napig tárolható,
• mert a folyamatos és kiegyensúlyozott vérellátást a véradók biztosítják,
• mert a 4 millió lehetséges véradóból csupán 250 ezer rendszeres donor van.

Ki lehet véradó? A véradás feltételei:

Véradó bárki lehet, aki egészségesnek érzi magát!

• elmúlt 18 éves, de még nem töltötte be a 65. életévét,
• testsúlya meghaladja az 50 kg-ot,
• nem vérzékeny,
• nem ájulékony,
• nem szoptató anyuka,
• akinél van társadalombiztosítási (TAJ) és lakcímkártyája illetve fényképes igazolvány (pl.: útlevél, személyigazolvány, jogosítvány, diákigazolvány, 65 évnél idősebb személy az OVSZ területi szervének orvosának engedélyével)

Hol lehet vért adni?

Általánosságban elmondható, hogy minden megyében, minden nap lehetőség van délelőtt és délután is véradásra. A pontos helyszínekről a Magyar Vöröskereszt Véradás honlapján lehet tájékozódni.

A véradás önzetlen segítségnyújtás másoknak, olyan gesztus, amely mindenképpen megbecsülést érdemel(ne)!

Kocsis Kata

Szint(e)-vetélkedő

November 16-án rendezték meg a Laterum kollégium második emeleti tanulójában a már hagyománnyá vált Szintvetélkedőt. Ennek előzményeként 6-8 fős csapatok jelentkezését várták, ám sajnos a kötelességek közbeszóltak, – hiszen mégiscsak egyetemisták vagyunk –, ugyanis mikor megérkeztem az eseményre, döbbenten tapasztaltam, hogy csupán egy csapat van jelen. Mint később kiderült, a gólyák másnap élettan zh-t írtak. Egyszóval szinte úgy tűnt, nem is lesz semmilyen Szintvetélkedő, de végül aztán máshogy alakultak a dolgok, hála a leleményes, lazításra vágyó diákoknak.

Az eredeti terv tehát borult, mely szerint a csapatok különféle versenyszámokban vesznek részt, így végül sörpongoztak az egybegyűltek. Egyébként ezt az ötletet is olyan lelkesedés fogadta, mintha a hagyományos tervet követték volna a szervezők. Új, 2-3 fős csapatok neveztek ötletes, fantáziadús nevekkel. Hoztak asztalokat, felállították a műanyagpoharakat – hatot-hatot háromszögalakzatba. Kezdetben 6 csapat volt: a Dákó Slukkolók, a Jézus Dereje, a Zsidók, a Mama Macik, a Papa Macik és a Jutifali. Később csatlakozott még két másik: a "(. )( .)vihar" és a "Tóték" is. És már kezdődhetett is a játék!

A találatokat követően pacsik csattantak és egy-egy csapat tagjainak torkából hatalmas üdvrivalgás tört fel, melyet biztos vagyok benne, hogy még a folyosó túl-végén is hallottak az ott lakók, így - akár akarták, akár nem - ők is pontos tájékoztatást kaptak a játszmák percről percre történő alakulásáról.

A lelkesedés nem lankadt egyik csapatnál sem, így a Dákó Slukkolók és a Mama Macik szerezték meg az első, illetve a második helyet és ők jutottak tovább az Összkollégiumi Szintvetélkedőre is.

A harmadik helyért még két csapat versengett, végül – hosszas küzdelem árán – kiderült, hogy az utóbbi csapatnak, azaz a Tótéknak sikerült elnyernie a dobogós helyezést, így végül ők is megkapták a megérdemelt nyereményüket.

Összességében tehát annak ellenére, hogy a kezdetekkor úgy tűnt, nem lesz semmiféle Szintvetélkedő, korántsem a várt érdeklődés mutatkozott a hallgatók részéről, de végül mégis egy remek este kerekedett a történetből. Ebből többek között az is látszik, hogy ha másként is alakulnak a dolgok, mint ahogy azt vártuk – például hogy csak egy csapat nevez, és a remélt emberek negyede jön el – akkor is össze lehet hozni egy bulis estét, hisz’ néhány pohár, egy pingpong labda, jó zenék és lelkes emberek mindig akadnak.

Blatniczky Anna

Ki is volt Szent Márton?

Szent Márton nevét hallva, először a ludak közt bujdosó, köpenyének felét egy koldusnak adományozó fiatalember képe vetül elénk. Szent Márton egy jómódú pogány családba született 316- ban Savariában, a mai Szombathely területén. Apja a római légióban való szolgálatáért jutalmul Itáliában kapott földbirtokot, így a család végül ott telepedett le. Márton már egészen fiatal korában érdeklődött a kereszténység iránt és 12 éves korában fel is vette a vallást, de csak később, húszas évei táján keresztelkedett meg. Legendája szerint egy hideg, téli estén egy koldust látott meg Ambianum város kapujánál, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. A szerencsétlen vállán csak szakadozott rongyok lógtak. Éhezve és vacogva nyújtotta a kezét történetünk főszereplője felé és alamizsnát kért. Márton azonban, így szólt:

„Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénzem nincs a zsebemben, de azért várj, csak segítek rajtad!” Azzal levette széles köpenyét, kardjával kettéhasította és felét odaadta a koldusnak. Nos, röviden így szól az Ő története. 

A Szombathelyi Képzési Központban, november 9- én az Ő emléke előtt tisztelegve született meg az immáron hagyománnyá vált Szent Márton napi jótékonysági vásár. Azoknak, akik ellátogattak a rendezvényre, lehetőségük volt megvásárolni különböző, ínycsiklandó házi készítésű süteményeket, libazsíros kenyeret, forró teákat, forralt bort, amelyeket a Hallgatói Önkormányzatunk szorgos tagjai készítettek el. Mindemellett voltak még különböző ajándéktárgyak is, melyeket felajánlásokból gyűjtöttünk össze. Továbbá idén a program keretében a hallgatóknak lehetőségük nyílt ’kívánságégetésre’ is, ami elég nagy érdeklődést keltett a látogatók körében. Ennek nyilvánvalóan az volt az oka, hogy titkon mindenki bízott abban: kívánsága a lángoknak köszönhetően majd valóra válik.

Az idei évben is nagy sikert aratott ez az esemény, és ami a legfontosabb, hogy egy kicsit talán mindenkit átjárt a Szent Márton nap szelleme az adakozás által.

Fekete Virág