Ha November, akkor Gólyabál!

Idén is megrendezték az elsősök bálját, amely a Kaposvári Képzési Központban történetesen november 8.-ára esett. A történtekről Himpli Bencét, elsőéves OLKDA-s hallgatót faggattam, aki készségesen válaszolt kérdéseimre.

- Először is légyszíves mesélj egy kicsit arról, hogyan kezdődött az este.

- 19-órakor állófogadással kezdődött a Gólyabál. Az Igazgatóasszony a HÖK elnökkel karöltve köszöntött bennünket. A fogadás utáni vacsora is kimondottan „fullos” volt.

- Hogy érezted magad az este folyamán?

- Sablonválasznál maradva: nagyon jól. De tényleg! Számomra az est lényege a szaktársakkal való „megborulás”, barátságok szövögetése, kapcsolataink fejlesztése volt.

Ezután Kamu Szabolcséké volt a főszerep, akik páros tánccal nyitották meg a bált. Őket követte az X-faktorban is nagy sikernek örvendő, Jáger Kinga előadása.

A további fergeteges hangulatról az Experiment zenekar gondoskodott. Róluk Bence is elismerően nyilatkozott: „ A zenekar nagyon toppon volt, imádom az élő zenét!"

Mindent összegezve az idei gólyabál is nagyon jól sikerült. A szervezők pedig ismét kiváló munkát végeztek!

Bakos Titanilla

Megérkeztek a gólyák Kaposvárra

Magyarországról már a legtöbb gólya elindult Afrikába, de Kaposvárra még csak most érkeztek meg a kis ETK-s gólyák!

A gólyaavató szerdán 18 órakor kezdődött. A csapatok előzőleg már megkapták szerepkörüket, így ókori görögöknek, ősembereknek, ókori rómaiaknak és honfoglaló magyaroknak kellett öltözniük. Hetekkel az avató előtt mindenki becsületesen készült, hogy az avatón Ők nyerhessék el a 'vándor plüss gólyát' és a hozzá tartózó díjakat.

A kezdéskor az alakulatok rövid bemutatkozását követően pár perces tánccal szórakoztatták a zsűrit és a közönséget. Dr. Stromájer-Rácz Tímea igazgatóasszony, Sipos Dávid szakoktató és Szabó Katalin könyvtárosunk is erősítette a zsűrit. 

A csapatok a táncos produkciót követően bőségtállal kedveskedtek a döntőbírák emésztőrendszerének. A falatozást jobbnál jobb feladatok követték. 

Maradjunk annyiban, hogy az évek során sokat látott feladatok közül ezúttal is számos feladványt meg kellett oldani a versenyzőknek. Kreativitásra és frissen szerzett tudásukra is szükségük volt a szervrajzolós feladatnál, amelynél egy elsőéves pólójára kellett a megfelelő helyre berajzolniuk a szerveket. A legtöbb pontot összegyűjtött csapat az Ősemberek lettek, teljesítményükért plüss gólyát és 1 beugróval kevesebbet kell majd későbbiekben teljesíteniük a sejtbiológia vizsgán! 

Az avatót követően hatalmas buli kerekedett a művészeti karos hallgatókkal a party-teremmé átavanzsált ebédlőben.

Vélemények:

Enikő (segítő)

„Tetszett, hogy a friss alakulatok nagyon összetartóak és „gólyaszerűek” voltak. A gólyaavatót követő buli nagyon jó volt és hatalmasat lehetett bulizni a művészeti karosokkal és a friss ETK-sokkal.”

Zsófi és Titanilla (nézők)

„Nézőként is élvezhető volt az avató, bár egy kis kóstolóval nekünk is kedveskedhettek volna a gólyák.”

Lénárt Eszter

Szombathely is avatott

2017.10.04-én a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Szombathelyi Képzési Központjában is felpezsdült az élet, hiszen megrendezésre a várva várt gólyaavató! 

Jómagam idén nem mint gólya, hanem a zsűri egy tagjaként vehettem részt a programon, aminek nagyon örültem, mert így kívülről szemlélhettem az eseményeket. Az elsősökhöz hasonlóan én is tűnön ülve vártam már, hogy milyen feladatokkal kell szembenézniük a gólyáknak és együtt leküzdeniük azokat. A 20 lelkes leányzót végül két csoportra bontották és rögtön bele is csaptak a közepébe! 

Köő Adrienn kreatívnál-kreatívabb feladatokkal rukkolt elő, amit a gólyák nagy élvezettel és odaadással csináltak végig. Sokunk egyik kedvence volt a versírás/csapat induló írása, amit a szervezők által előre megadott szavakból kellett összetákolni a versenyzőknek.

A másik nagy kedvencem a Dalos pacsirta nevű játék volt, amikor a fejhallgatóban hallott zenét a csapat egy tagjának úgy kellett énekelnie/dúdolnia, hogy felismerjék azt a többiek. 

Az "i"-re azt a bizonyos pontot végül a Gumicsali nevű játék tette fel, ami abból állt, hogy a játékosnál egy horgászbot volt, végén egy gumicukor hernyóval, amit szájjal be kellett nedvesíteni, majd egy tálból kihalászni vele egy sós perecet, és azt úgy megenni, hogy ne essen le a perec, és kézzel se kelljen hozzá érni. Mondanom sem kell mindenki nagyon jól szórakozott, és egytől egyik nagyon ügyesen oldották meg a feladatot.

A gólyaavatót végül a kék csapat nyerte, míg az év gólyalánya Horváth Veronika lett. 

Reméljük mindenki jól érezte magát,és mindenkinek olyan felejthetetlen élmény marad, mint a szervezőknek!

Kőhegyi Rebeka

Az első és az utolsó –, avagy gólyaavató a Zalaegerszegi Képzési Központban

A zalai dombok között a hagyományokhoz hűen természetesen idén sem maradhatott el a gólyaavató. Úgy döntöttem, hogy javában saját csapatunk, azaz a Kettes csapat – pontosabban a legjobb csapat - szemszögéből mesélem el az események sűrű folyamát, ami nem csak a gólyákat, de minket is magával sodort rendesen. Félig viccelek, azért nem csak rólunk lesz ám szó.

Lényeg a lényeg, hogy a Zalában megszokott bulinapon, azaz kedden, mégpedig szeptember 26-án a kora esti órákban vártuk a gólyákat a B kollégium előtt, ahogy előttünk az elmúlt években már oly’ sokan tették. Az elsőévesek – nagyon dicséretesen – nem is várattak magukra sokáig, egészen pontosak voltak. Egészen, de azért van még hova fejlődni… Négy, gólyapásztorokból összeverbuválódott csapat állt a lépcsőn és pásztázta az apróságok tömegét – szintén dicséretes, hogy sokan el is jöttek -, vajon kit válasszon majd saját reménységei közé.

Az Egyes csapat szétcincált, néhol vérfoltos ruhákban, testükön szörnyű sérülések hegeivel, de mégis jókedvűen válogatott a rendelkezésükre álló ifjak között csak úgy, mint a Kettes csapat – ergo mi. Rablóknak öltözve szintén komolyan vettük a pásztori feladatot – ahogy a többi társaság is – és igyekeztünk hitelesen eleget tenni zord álcánknak fegyverekkel – vízipisztolyokkal -, dollármilliókkal teli zsákokkal – újságpapírral - és kötéllel. A Hármas csapat a népszerű mozifilm alapötletéből merített, melyet most nem nevezek nevén. Annyit azért elárulok, hogy a lányok érkezését már messziről kiszúrhatták a fürkész tekintetek, ugyanis közeledtükkel az ég felé kívánkozó piros színű léggömbök lebegtek felénk vészjóslóan. Végül a Négyes csapat tagjai fekete-fehér csíkos pólóikban rabokként, bár annyira mégsem megtörten zárták a sort.

Útnak indultunk, énekeltünk, ordítoztunk, kelepeltek, fegyelmeztünk, viselkedtek és megérkeztünk az első állomásra. A csemeték köszöntötték a kedves felsőbb éveseket, ahogy azt illik és kezdetét vette a küzdelem a többi csapat ellen, persze átvitt értelemben. Mielőtt bárki azt gondolná, szeretném előre vetíteni, hogy nem fogom részletezni a végrehajtandó feladatok listáját. Meglehetősen hosszú lista lenne és több ízben egyhangú, de valószínűleg mindenki el tudja képzelni, hogy mi volt a fő és közös pont minden állomáson, majd később a tornateremben végződő mutatványokban is. 

Pontosan így van, a helyes megfejtés, amire mindannyian gondoltok az a csapatépítés. Úgy láttam végeredményben mindenkinek egészen jól sikerült feloldódnia és megszületett mindenhol az a bizonyos csapatszellem, buzdították és ünnepelték egymást, valamint úgy tűnt, hogy őszintén örülnek a csapat – mint olyan – érdemeinek. Ezúton üzenném, hogy remélem jól láttuk és sikerült. Azt hiszem, hogy a többi csapat nevében is mondhatom, jobb, ha tudjátok: Nagyon igyekeztünk és mi mindent megtettünk.

Az eredményhirdetésre az Atlantisban került sor éjfél után egy fergetegesen UV foltos fényárban végződő mulatozás közepette. Hozzáteszem, az UV foltok alatt az UV festéket értem, festékes buli volt, másról nincs és nem is volt tudomásom. Szóval harmadik helyen végzett a Négyes csapat, második helyen a Kettes csapat és az első helyet pedig stílusosan az Egyes csapat szerezte meg.

Másnap következett a másnap, azaz a szerda. Bizonyára sokan nem értek oda az első órákra, de ez most nem is a következő napról szólt. Mivel zárjam soraimat? Mivel zárom soraimat...

Kaszás Kinga

In memoriam: Zolika cica

A 2014-es év, Zoltán cica életében sorsdöntő jelentőségűvé vált, már az első napokban, köszönhetően az önzetlen kollégistáknak. A számára létrehozott „alapítványon” keresztül ugyanis nem csak állandó élelme lett biztosítva, hanem végre fedél került a feje fölé, még ha ő eleinte meglehetősen bizalmatlanul is tekintett a számára készített pofás kis dobozkára. 

Az ötlet még nyáron, a kollégium felújítása idején született meg, ám csak majd fél évvel később forrotta ki magát teljesen. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a kollégisták maguk készítik el a neki szánt luxus villát, ám itt több váratlan esemény nehezítette meg a munkálatokat. Kezdve attól, hogy Pécsett még véletlenül sincsen olyan áruház, ahol beszerezhető a megfelelő fa anyag, ahol pedig igen, ott nem áll a munkások rendelkezésére olyan vágó gép amivel az méretre szabható. A harmadik verziónál, már volt a szükséges anyagokból, sőt a megfelelő vágó masina is rendelkezésre állt, csak éppen a kezelő személyzet „nem rendelkezett” az ehhez a munkához elvárható szellemi színvonallal. Így más lehetőségek után kellett nézni...

Hosszas keresgélés után, aztán végül ráakadtunk az emberünkre, akitől némi egyezkedés után sikerül megrendelni a házikót, és azt rövid határidővel, profi munkával el is küldte Zoltán számára. –bár némileg drágábban, mint ahogy eredetileg terveztük, ám a végeredményt látva, ezt cseppet sem bánjuk. 

A házikó nagyon formás kis darab lett, ám még szükség volt utómunkálatokra, hogy a „Laterum őrző-védő szolgálata” nehogy a későbbiekben panaszkodjon. Így a hónapok óta gondosan rejtegetett hungarocel darabok is előkerültek, és pár „unatkozó” kollégista a 'lakosztályt' gondosan kibélelte, így biztosítva a hőszigetelést. A későbbiekben még került rá egy bilincs is, amihez lánc és természetesen lakat is járt, így kibiztosítva a házikót, mielőtt még valaki „a környékről” szemet vetne rá. Utolsó lépésben még az –egyesek szerint- szűkös bejárat fölé égettük Zoltán nevét, s ezzel jeleztük, hogy Ő a mi „Macskusz Laterumikuszunk". 

Így mire leesett az első hó, a lakosztály végre Zolika számára is megnyitotta kapuját, és már csak rá várunk, hogy azt kellőképpen igénybe is vegye. Mindemellett még egyszer dicséret, és köszönet illeti a kollégium lakóit, hogy lehetővé tették a kis vityilló megépülését, és hogy közösen gondoskodnak arról, hogy egy kicsit könnyebbé tegyük egy ex-kóbor cica életét!

** időközben -idestova pont 3 éve- Zolika váratlanul az örök vadászmezőkre távozott. Ahogy akkor valaki megfogalmazta: 

"Zoli Cica nem csupán egy négy lábon járó őrző védő vadmacska, kedves cica, hanem egy szimbóluma volt a Laterumnak, barátja annak lakóinak. Zoltán, a macskák történetének legkiemelkedőbb alakja volt. Saját alapítvánnyal, 275 követővel. Napi szinten beszéltek róla, ezernél többen simogatták. Zolinak saját személyisége, kultusza volt. Vadmacskából egy doromboló kiscicává változott a töménytelen szeretetnek hála." 

A házikó jó ideig lakatlan maradt, ám aki figyelmesen jár-kel a kollégium előtt, az észrevehette, hogy nemrégiben új lakói lettek a Cica-panziónak! Kérünk Titeket vigyázzatok rájuk, és legalább akkora odafigyelésben és gondoskodásban legyen részük, mint amit anno a mi "Macskusz Laterumikuszunk" is megélhetett! 

Márton Rajmund

Angyalbőrben

Az idei nyarát nem a megszokott strandolással és fesztiválozással töltötte el Andalics Enikő, karunk III. éves hallgatója. A nyári mini ruhácskák helyett terepmintás egyenruhát öltött és részt vett a Magyar Honvédség Önkéntes Műveleti Tartalékos kiképzésén. Örömmel válaszolt pár kérdésemre, hogy mindannyian jobban megismerjük a nem éppen szokványos vakációját.

Honnan jött az ötlet, hogy Önkéntes Műveleti Tartalékosnak jelentkezel?

Őszintén szólva nem is tudtam, hogy létezik ilyen. A honvédelmi alapismeretek, campus kredites óra segített megismerkednem a kiképzéssel. Bementem a toborzó irodába és érdeklődtem, hogy is tudom felvenni az órát, mikor van stb. Ott említette egy katona ezt a lehetőséget, hogy jelentkezhetnék önkéntes hazafinak. Nem is kellett kétszer mondania, mert már régóta katona szerettem volna lenni, illetve a suli mellett ez egyébként is nagyon jó lehetőségnek tűnt.

Hogy telt egy napod a kiképzésen?

5:30-kor volt az ébresztő, utána sorakozó és a fegyver felvétele, majd reggeli. 8 órától kezdődtek a foglalkozások egészen délig. Ebéd után általában 16-17 óráig ugyanúgy ment minden, mint délelőtt. Az első héten többnyire elméleti oktatások voltak, amire a következőkben épült aztán a gyakorlat. Vacsora előtt adtuk le a fegyvert, étkezés után pedig mindenkinek lehetősége volt különféle szabadidős programokra este 21-ig. A nap végén feladatunk volt a körlet karbantartása, majd 21:30-kor takarodó.

Okozott-e problémát, hogy nőként kellet helytállnod? Ha igen mi volt ez?

Úgy érzem nekem nem okozott problémát nőként helytállni. Én azért mentem oda, hogy végig csináljam és minden erőmmel ezen is voltam. 

Milyen jövőbeni céljaid vannak tartalékos katonaként?

Ahogy azt korábban is említettem már régóta szerettem volna katona lenni, ezért csak addig maradok önkéntes tartalékos, amíg le nem diplomázom. Azt követően mindenképpen szeretnék szerződéses állományba kerülni.

Kiknek ajánlod ezt a kiképzést?

Véleményem szerint azoknak az embereknek érdemes önkéntesnek jelentkezni, akik esetleg a jövőben szerződéses katonák szeretnének lenni, mert ezzel meg tudják alapozni a következő kiképzési ciklust. Továbbá azoknak javasolnám még, akik meg akarják ismerni a Magyar Honvédség munkáját, működését. Bár voltak olyanok is a kiképzésen, akik csak azért jöttek el, hogy komfortzónájukból kilépve megismerjék saját határaikat. Egyszóval, aki elhivatottságot érez magában, az jelentkezzen bátran.

Köszönöm szépen a válaszaidat Enikő és továbbiakban sok sikert kívánok neked a tanulmányiadban, valamint katonaként is!

Lénárt Eszter

Az Önkéntes Műveleti Tartalékos rendszerről írt korábbi cikkünket itt olvashatjátok: http://etk-blog.blogspot.hu/2016/05/a-munder-becsulete.html

HELLO PÉCS! Festival – Kezd a félévet egy bulival!

„Hello Pécs, Hello Fiúk, Hello Lányok, Hello Gólyák, Hello Mindenki!”

Hamarosan véget ér a nyár, kezdődik az egyetem. Újra vissza a mókuskerékbe, szorgalmi időszak, zh-k, majd a vizsgák… De nézzük a jó oldalát, hiszen sok buli is vár még ránk a következő félévben! Példának okáért itt van máris egy szeptember másodikán, szombaton.

A HELLO PÉCS! Festival méltó módon szeretné lezárni ezt az élményekben és hőhullámokban gazdag nyarat, és egyben egy fergeteges és felejthetetlen bulival indítani a tanévet. Minderre szeptember másodikán, szombaton kerül majd sor a Pécsi EXPO Centerben, este 10 órától. 

A jegyeket elővételben érdemes megvásárolni 1000 Forintért. Az esemény facebook oldalán keressétek a jegyárusok bejegyzéseit, illetve a Partyzoo Pécs jegyiroda is árul jegyeket. Azonban ha valaki elszalasztaná ezt a lehetőséget, még a helyszínen, 1500 Forintért is lesz lehetősége belépőt venni.

A kijutás megkönnyítése érdekében a szervezők buszokat indítanak a belvárosból az EXPO-ig. Ahhoz, hogy biztos helyetek legyen a buszon és még ingyenesen is jussatok ki, regisztrálni kell név és e-mailcím megadásával ezen a linken: https://goo.gl/forms/wZv7xhpO4tGel5V72

A busz elővételi karszalaggal és regisztrációval együtt ingyenes! Amennyiben nem regisztráltok, és még marad hely a buszon, úgy 500 Forintért tudtok jegyet váltani a buszra.

Ha nincs elővételben vett jegyed, és van még hely a buszon, akkor a buszra szálláskor is válthatsz még jegyet, 1500 Forintért, amely tartalmazza a belépő és a buszjegy árát is. 

A szervezők nyereményjátékot is hirdetnek, amiben hetente, minden pénteken két belépőt sorsolnak ki a fesztiválra. Ahhoz, hogy a tiétek legyen a jegyek egyike, a teendőtök csupán annyi, hogy a 'Hello Pécs! Festival' eseménye alatt jelzitek, hogy ott lesztek. Tegyétek próbára a szerencséteket és nyerjetek belépőt! 

A megfelelő buli-hangulatért a RAVE YOURSELF lemezlovasai felelnek majd, név szerint crazywell x WEGH. 

Ha egy hatalmas szemeszternyitó bulira vágytok, ha egy élménnyel szeretnétek kezdeni a félévet és átlendülni a nyugodt nyári pihenésből az egyetemi életbe, akkor ott a helyetek a Hello Pécs! Festivalon! Jó bulizást!

Blatniczky Anna