Senkinek sem vagy elég jó

Ülök a gép előtt újfent tanácstalanul és azon gondolkozom, hogy hol is kezdjem. Az újságíró suliban az egyik kedves tanárom annak idején azt mondta nekünk: ‘Az írás mindig olvasással kezdődik’. Ez kérem így ahogy van tökéletesen igaz, tehát így indultam el én egykori tanítóm nyomdokain ezúttal is és csak olvastam és olvastam a témával kapcsolatban. Mindezek fényében azonban úgy sejtem, hogy egy szimpla történelem leckéhez senkinek nincs túl sok kedve, pláne nem ezzel a manapság - igenis - mindenkit mereven foglalkoztató témával kapcsolatban.

Mindenesetre elengedhetetlen a történelmi áttekintés - persze csak nagyon nagy vonalakban - , hogy egyáltalán legyen miről beszélnünk, ezért óvatosan említek meg olyan szépségideálokat a letűnt korokból, mint például a willendorfi Vénusz, majd jóval később a milói Vénusz, másik nevén a Méloszi Aphrodité. Már ez a két nőalak is jól szemlélteti, hogy ez az ideál dolog nem annyira exakt tudomány. Ami engem illet, fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem az számított már a kezdet kezdetén sem, hogy egyik nem mit talál vonzónak és kívánatosnak a másik egyedben, hanem az illető személy érzései sem voltak elhanyagolhatóak saját magát illetően. Ez most egyeseknek nyilván feminista dumának hangozhat, de ilyesmiről szó sincs, ez úgy hiszem mindenkire igaz. A férfi olvasók ne aggódjanak, ugyanis leányzó létemre sem csak a nőkről lesz itt szó, nagy tisztelője vagyok a másik nemnek… =)

Később ugyan visszatért a korabeli vénuszi vonalakat egekig magasztaló irányzat, azonban előbb még számos más kor köszöntött az emberiségre. A tudósok a legtöbb kutatás alkalmával majdnem egyöntetűen jutottak és jutnak el a mai napig odáig, hogy tulajdonképpen minden korban az egészséges számított ‘szépnek’. Azonban az adott korokban természetesen mindig mást tekintettek ‘egészségesnek’, mint olyan. Ezt már az őskortól kezdve megfigyelhetjük, ahol az élelem megszerzéséért a férfiaknak keményen meg kellett küzdeniük, ezalatt a nők pedig a gyermekeket és időseket, gyengébbeket látták el és óvták a veszélyektől. Később a görögöknél már a mindenható izom volt a legdekoratívabb külső jegy, amely alapján a nő döntött, hogy méhébe mely alfahím magja költözzön, amelyből aztán ő maga is egy újabb alfát nevelhet. Nem mondom, azt hiszem éltem volna az izmos és harcos vadállatok korában, de haladjunk tovább ezen női idomoktól göröngyös úton és megérkezünk a reneszánszba, ahol mindenütt bokájuknál fellógatott, telt idomú angyalkák lógnak le az égből és tépik a girhes parasztok haját, bőrét és használják fogpiszkálónak a csontjaikat, amiért azoknak nincs elegendő vagyonuk fél medvedisznóembereket ebédelni minden áldott nap, csupán csak a hétvégéken. Mielőtt bárki újfent megtámadna a ‘szeretem ha van rajta mit fogni’ és ehhez hasonló álláspontok éppoly’ normálisak, mint ha valakinek előjátékként az 1-9-es bordákon történő xilifonozás okoz mennyei örömet, mert ugyebár a különböző korok ideáljairól beszélgetünk és ezzel együtt a célom pedig természetesen, mint megannyiszor az esetleges gondolatébresztés. Robogjunk hát tovább és ezzel együtt arra gondoltam, hogy kihagynám a nők térd-alá-érő-szoknyát-hordós álszent korát, illetve a férfiak rendkívüli bajuszos tévútját - mert a bajusz szakáll nélkül - szintén saját vélemény - csakúgy magányosan tengeti napjait, mint a gazdája…

Időutazásunk végén érkezzünk meg napjainkba, amikor is úgy látom, hogy akár a farmer, az egészségesen izmos testek jönnek vissza a ‘divatba’. Egyébként nem is értem mit gondolt itt mindenki, hogy miért jobb egy dagadó, vagy sorvadt, vagy épp akkora izmos kar, amelyek közül továbbra sem tudná egyikkel sem felhúzni magát a kedves illető az első fára, ha egy vadállat kergetné húsos, avagy éppenséggel zörgő csontos popóját. Ide tartozik még egy további kedvencem is, képzeljünk hát el egy rendkívül izmos, fenséges, óriási deltákkal, háttal és bicepsszel megáldott Adoniszt, aki a minden élettannal és fiziológiással ellenkező formáival és méreteivel sajnos még a kis popsiját sem tudja kitörölni, pedig néha nem ártana… Újfent hozzáteszem, hogy ez az én egyéni véleményem.

Figyelem - figyelem! Nem akarok lelőni semmit, de óriási közhely következik. Te, barátom soha senkinek nem leszel elég jó, hidd el nekem. Egyedül Magadnak - megjegyzés: ez nem egy motivációs beszéd, de az emberek örökké a párjukat keresték a világban és rengetegen meg is találták, annak ellenére - vagy azzal együtt - , hogy valakinek 2 centi plusz volt a fenekén, vagy egy kicsit nagyobb volt az orra, vagy valami más kisebb… Végül mindig a kémiához és a szexualitáshoz kell kilyukadnunk, ugyanis minden erről szól, ez ugyebár tény. Ezt az ETK-soknak igazán tudniuk kell...

Kaszás Kinga

Kanyaró-para

A kanyaró egy olyan vírus, amely a paramyxovírus család, morbillivírus genus tagjaként ismert. A gömb alakú virion 150-250 nm átmérőjű, 7 millió molekulatömegű, egyfonatú RNS-t tartalmaz. A vírus első szaporodási helye a légzőhám, innen a nyirokrendszeren keresztül eljut a nyirokcsomókba, majd ott tovább szaporodva a lymphaticus rendszeren keresztül a véráramba kerül. A váráram közvetítésével a RES sejtjeibe jut, majd a macrophágokban és a fehérvérsejtekben szaporodik. Az ezt követő másodlagos viraemia után megjelennek az exanthémák, azaz a bőrkiütések. A kiütések pirosak, kissé kiemelkedőek, melyek először a fejen és az arcon jelentkeznek, majd később tovább terjednek lefelé a testen.

A fertőzés forrása minden esetben a vírussal megfertőződött beteg ember, aki az orr és garatváladékával cseppfertőzés vagy közvetlen érintkezés útján juttatja a kórokozót a külvilágba. Az átlagos lappangási idő 8-13 nap, a kiütések megjelenéséig 13-15 nap, azonban a hordozó már a bőrkiütések megjelenése előtt 4 nappal fertőzhet és a fertőzőképesség a kiütések eltűnését követően még 4 napig fennmaradhat.

A kezdeti tünetek hasonlóak az influenzáéhoz, mert magas lázzal, légúti tünetekkel, és kötőhártya gyulladással jelentkeznek. Ezeket a tüneteket követően 2-4 nap múlva jelennek meg a bőrkiütések, melyek már a kanyaró vírusára jellemző tünetként azonosíthatók.

A betegség szövődményeként otitis media, pneumonia ritkán encephalitis léphet fel. 

A kanyaró szempontjából leginkább veszélyeztetettek a 15 hónapnál fiatalabb még be nem oltott kisgyermekek, illetve azok az oltatlan személyek, akik a betegséget még nem vészelték át, továbbá az immunhiányos betegek, valamint az egészségügyi szférában dolgozók. 

Megelőzés szempontjából az élő, attenuált, vírus tartalmú vakcinával való oltás a leghatékonyabb módszer.

Hazánkban 1969 előtt több nagy kanyarójárvány volt, így akik ezelőtt betegedtek meg, azok feltehetően jelenleg védettek a betegséggel szemben. Magyarországon 1969-ben vezették be a kanyaró elleni védőoltást, melynek köszönhetően a 47 éven aluli lakosság döntő többsége legalább egy kanyaró elleni oltásban részesült. A hosszú távú védettség kialakítása érdekében 1989-től kezdődően két dózis oltóanyag (oltás és újraoltás) beadása történik. Az első kanyaró elleni védőoltást 15 hónapos korban kapják meg a kisgyermekek – morbilli, mumpsz, rubeola (MMR) kombinált oltóanyagaként – majd 11 éves korban (6. osztály) iskolai kampányoltás keretében részesülnek újraoltásban, ugyancsak MMR vakcina formájában. Az elmúlt két évtizedben, hazánkban az átoltottság mind a 15 hónapos korban, mind az iskolai kampányoltás keretében végzett újraoltás esetén meghaladta a 98%-ot, tehát az oltás és az emlékeztető oltás mintegy 99%-os védelmet biztosít.

Fontos megemlíteni, hogy a védőoltás megléte mellett egy kanyarós időszakban jó megelőzési technikának minősül, ha betartjuk a higiéne különböző szabályait. Használjunk sűrűn alkoholos kézfertőtlenítőt, mossunk gyakran kezet, a rendszeresen használt tárgyakat pedig tisztítsuk meg gyakrabban. A köhögés-tüsszentés etikett betartásával megelőzhető a vírussal való fertőződés, tehát tüsszentéskor tartsunk papír zsebkendőt a szánk és az orrunk elé, valamint használat után a zsebkendőt dobjuk ki a szemétbe. Ha mégis kanyarós beteggel találkoznánk, kerüljük a szokásos üdvözlési formákat és a fertőzöttel való közvetlen kontaktust.

Hodován Szabina

Pendiánok - Első lépések a győzelem felé

Manitu jelet adott nekünk! A verseny elkezdődött. Ülő Bula törzsfőnök-asszony pánsípját megfújva összehívta a szunnyadó, városlakók közt megbúvó törzs tagjait és harcba indult a Pécsen élő többi néppel szemben. Nehéz feladatok várnak ránk, de a békepipa füstje csontunkig hatolva felkészít minket, s erőt ad a küzdelemre. A végső összecsapás a PEN keretein belül jön el, de addig sok fontos egyéb teendőnek nézünk elébe. Sokat számít a győzelem, a becsület kivívása, de nem fontosabb a dicsőséges harcnál, a részvételnél, valamint a szórakozásnál. A PENdiánok készen állnak!

Mi is a PEN? 

Nem más, mint a PÉCSI EGYETEMI NAPOK. Egy fesztivál melyen több ezer ember hallgathat koncerteket, tombolhat a Zsolnay-negyedben. Azt viszont sokan nem tudják, hogy a rendezvény keretein belül kiválasztásra kerül az év diákrektora. A versengés, a sok program valamint a buli lényege, hogy kicsit összehozzuk egymással a karokat, együtt szórakozzunk és maradandót alkossunk. 

Első nagyobb feladatunk egy bemutatkozó műsor készítése volt a zsűri és a többi csapat számára, arról is, hogy mégis kik vagyunk. A próbák nagyon jó hangulatban teltek, és a korábban rejtőzködő indán fiúk, vének és nők, tehetségüket megcsillantva igazi közösséggé kovácsolódtak. Ebben nagy szerepe volt annak a bizonyos Mézga nevű nedűnek, amit később szent italunkká avanzsáltunk. Sok időt töltöttünk együtt eme kellemes itóka által okozott mámoros pillanatokban. 

Közösen részt vettünk több eseményen is, például a szemeszternyitó ETK-s és Medikus esten, különböző karok bulijaiban és egy a Laterum kollégiumban rendezett szintvetélkedőn is megjelentünk. 

Ez utóbbin a csapat bár két részre oszlott, egyként versengett a győzelemért, és végül sikerült a harmadik helyet elérni. Nagy örömmel töltött el minket, de nem ez volt a legjobban eső dolog az este folyamán, ugyanis meglepett minket a KPVK csapata is. Azon az estén a PENergency elvetemült doktorai, nővérei és betegei a testvéreinkké váltak. 

Március 8-án végül elérkezett a bemutató napja. Testvércsapatunkkal karöltve együtt vándoroltunk át a Pécsi Est Cafe-ba, ahol harci kiáltásainktól visszhangzott minden, így próbáltuk túlordítani a többi csapatot. 

Harmadikként léphettünk a színpadra, és bár az idő rövid volt a felkészülésre, hiba nélkül sikerült előadni a műsorunkat, ami nagy sikert aratott. A legnagyobb támogatást a PENergency-től kaptuk. Természetesen az ő előadásuk alatt mi voltunk a leghangosabbak, őszintén szurkoltunk nekik.

A bemutatók között különböző pincészetek borait kínálva próbálták oldani a feszültséget. Egészen kellemes, bár kissé erős italokat kóstolhattunk meg. Az ötlet jónak bizonyult, valóban nem lehetett érzékelni a stressz parányi jeleit sem. 

A bemutatók előtt belépőt kaptunk a KTK szerdára, amin törzsünk is részt vett. Több kar PENes versenyzőjével is együtt buliztunk, és megismerkedhettünk, amik később talán új barátságok alapjául szolgálhatnak. Egy biztos: mi fergetegesen éreztük magunkat, és úgy érezzük, szuperül teljesítettünk. 

Így kezdődött el az április utolsó napjáig zajló versenysorozat…és így tettük meg az első lépéseket a győzelem felé vezető úton.

Maczinkó Lili (Kerek Madár)

Farsangi buli Szombathelyen

A tavaszi szemesztert egy nagyon jó kis bulival köszöntöttük itt Szombathelyen. Mivel az időpont egybe esett a farsangi szezonnal, a jelmezben érkezőket egy kis meglepetés várta, illetve mindannyian jelmezversenyen vehettek részt, ahol a zsűrinek nagyon nehéz volt meghozni a döntést, hiszen izgalmas karaktereket és rendkívül kreatívan megvalósított koncepciókat láthattunk.

A verseny végeredménye az alábbiak szerint alakult: Az első hely Márton Rajmundé lett, aki egy csikós bőrébe bújt, a második helyen Csathó Luca végzett, aki egy indiai hölggyé változott, míg a harmadik helyet Gyenge Nikolettnek ítélte a zsűri, aki szívkirálynőként jelent meg az eseményen. 

A rendezvényen beer-pong bajnokságot is rendeztünk, ahol a csapatok minden tagja a tőle telhető legjobbat igyekezett nyújtani, így izgalmas csatáknak lehettünk szem- és fültanúi. A vállalkozó szelleműbb versenyzők pedig egy kis játékkal még Jägermeister ajándékokat is nyerhettek. A megszokotthoz képest szép számban gyűltünk össze és reméljük, hogy mindenki, aki eljött, jól is érezte magát. 

Fekete Virág

Minden egyetemen végzett magyar nő neki köszönheti a diplomáját

Hugonnai Vilma története

Egy olyan történetet osztanék meg veletek, melyet úgy gondolom minden nőnek ismernie kell, ha egyszer egyetemre jár.

A Budapesti Tudományegyetemen annak idején, 1897. május 14-én a szokásos formaságok között adták át a doktori diplomákat. Az avatási szertartáson mégis számos újságíró tolongott a teremben, mégpedig a hat fekete frakkos fiatalember mellett álló hetedik doktorjelöltre voltak kíváncsiak, aki hangosan és határozottan olvasta fel a doktori eskü szövegét. Az illető szürke selyemruhát viselt, 50 esztendős volt, ráadásul nő. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő húsz évig küzdött azért, hogy nők is szerezhessenek diplomát Magyarországon. Először kinevették, és megpróbálták bebizonyítani, hogy a nők alkalmatlanok a tudományos pályára, de a bürokratikus akadályok sem tudták eltéríteni, amelyek hosszú útja során nehezítették célja elérésében. Nem adta fel, emelt fővel csinálta végig a megalázó eljárásokat, mert gyógyítani akart. Eközben a nők jogainak elszánt szószólója lett.

Szegény családból származó Vilma, 16 évesen befejezte a bentlakásos leányiskolát, majd elérte a legmagasabb iskolai végzettséget, amit egy nő akkoriban Magyarországon megszerezhetett. A fiatal lány nagyon érdeklődött a világ iránt, különösen a gyorsan fejlődő természettudomány nyűgözte le. 18 évesen férjhez adták, a házasság után nem sokkal teherbe esett, s talán a nehéz szülés hatására kezdett érdeklődni a nőgyógyászat és az orvostudomány iránt. Az otthon önmagát képző nő már 25 éves volt, amikor 1872-ben férje egy újságcikket olvasott fel neki arról, hogy Svájcban a nők előtt is megnyitották az egyetemek kapuit. Hugonnai Vilma még aznap összecsomagolt és beiratkozott a zürichi egyetem orvosi karára. Nem engedték meg neki, hogy hatéves fiát is magával vigye és sem férje, sem édesapja nem adott neki semmilyen anyagi támogatást. A grófnőnek ezért folyamatosan dolgoznia kellett a tanulás mellett, az egyetem klinikáján lett szülésznő és ápolónő. Gyermekét csak az iskolai szünetekben láthatta. 1879. február 3-án sikeresen védte meg a diplomáját, ezt követően orvosi gyakorlatát egy zürichi kórház sebészetén folytatta. Gyors karrier várt volna rá Svájcban, de ő hazavágyott a fiához és 1880 februárjában visszatért Magyarországra.
Itthon svájci diplomája nem volt érvényes, ezért oklevél-honosítási kérelemmel fordult a budapesti orvosi kar tanári testületéhez. Az egyetem tudta, hogy az eljárás egyedülállónak számít, s ha a kérelemnek helyt adnak, az orvosi pálya megnyílik a nők előtt. A professzorok a kormánytól kértek útmutatást. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter a fennálló törvényekre támaszkodva próbálta félresöpörni az ügyet. Először arra hivatkozott, hogy Hugonnai Vilmának középfokú végzettsége nincsen, csak diplomája. Az akkor már 34 éves asszony válaszul letette az érettségi vizsgát. A miniszter eztán arra hivatkozott, hogy a koedukált felsőoktatásnak nincs jogszabályi lehetősége. Azonban Vilmát ez se törte meg, kétszer is audienciát kért Treforttól, hogy személyesen próbálja meggyőzni. A miniszter azzal érvelt, hogy a tudományos pályára kerülő nők felforgatnák az államot, és zavart okoznának a tudományos életben. A grófnő nemzetközi példákra hivatkozva levélben utasította vissza ezt az elképzelést, mire Trefort kiskaput ajánlott neki: végezze el a bábaképzőt, majd kezdjen el orvosként dolgozni honosított diploma nélkül, senki nem fogja megbüntetni. Hugonnai Vilma azonban nem akart kivétel lenni egy számára elfogadhatatlan rendszerben. Valóban beiratkozott a bábaképzőre, de oklevele megszerzése után csak szülésznőként működött.

Vilma munkájával együtt járt, hogy házasságában megszaporodtak a konfliktusok, így végül 1884-ben elvált. Azonban egy kis idő múltával szülésznői rendelőjét egy férfi kereste fel. Wartha Vince 40 éves vegyészprofesszor ízületi bántalmai miatt kért tanácsot. Hugonnai Vilma valószínűleg sikeresen tudta enyhíteni a panaszokat, mert a vegyész úgy döntött, hogy az egész életét vele szeretné leélni, 1887-ben tartották az esküvőt. Wartha egyike volt a legsokoldalúbb magyar tudósoknak, egyebek mellett az ő nevéhez fűződött a pécsi Zsolnay-gyárban az eozin alapú mázkészítés kifejlesztése. Kifejezetten örült neki, hogy felesége is tudományos pályát választott, és egyenrangú szellemi partnerek lehetnek. Rábeszélte Vilmát, hogy hagyjon fel szülésznői gyakorlatával, de teljesen más okból, mint az első férje: azt akarta elérni, hogy az asszony minden idejét a tudománynak és a nőmozgalomnak szentelhesse. Azonban nem sokáig éltek kettesben, felesége 40 éves korában egy kislánynak adott életet. Viszont továbbra sem adta fel orvosi oklevelének elismertetését, amelyet ekkor már egyre többen szimbolikus jelentőségű ügynek tekintettek. Tucatnyi cikke, bátor kiállása végül hozzájárult ahhoz, hogy a kormány 1895-ben rendeletet alkotott a nők bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti képzéséről. Hugonnai Vilmát végül 1897-ben, csaknem két évtizeddel svájci diplomájának megszerzése után avatták doktorrá.

Cikkeket írt a nők és gyermekek egészségvédelméről, a női munkáról, és részt vett leánygimnáziumok szervezésében is. Kiállásáért továbbra is rengeteg megaláztatást kellett elviselnie. Egészen a világháborúig kellett várnia, hogy végre megtörjön az ellenállás, hiszen a sebesültek ellátásában mindenkire szükség volt. Ezért Hugonnai Vilma 1914-ben, 67 évesen elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot és felhívást intézett a pályatársnőihez, hogy kövessék példáját. Összesen 84 orvosnő csatlakozott, szinte mindenki, aki addig Magyarországon diplomát szerzett. Ezután Hugonnai ápolónők és női orvosok bevonásával betegmegfigyelő állomásokat hozott létre több városban, amiért katonai kitüntetésben is részesült. Mire elérte célját, hogy az orvosnőket elfogadja a társadalom, már újra egyedül volt. Előbb kamaszkorú lánya halt meg súlyos betegségben, majd 1914-ben a férjét is elveszítette.

Hivatásának gyakorlásáért vívott harcával már életében jelképpé vált. Krúdy Gyula 1918-ban így jellemezte egy nőalakját: „szegény tanulni szeretett volna, mint Hugonnai Vilma, ki példaképe volt minden fiatal leánynak.” Mégis, a tanulni vágyó lányok példaképének élete végén azzal kellett szembesülnie, hogy az egyetemi keretszámokat szabályozó numerus clausus törvényben a zsidók és más kisebbségek mellett a nők továbbtanulását is jelentősen korlátozzák. Amikor az első magyar orvosnő 1922-ben meghalt, az orvosi szaklapok – amelyek pedig minden ismert pályatársuk halálhírét közölték – egyetlen nekrológgal sem emlékezett meg róla. Mi most ezzel a cikkel, ezt a hiányosságot igyekeztünk meg pótolni.

Kocsis Kata

Mit kell tudnom az influenzáról?

„Köhög, lázas és még a torka is fáj, de nem tudja mi áll a háttérben? - A gyakran hallott mondat az influenzavírus tüneteire utalhat.

Az influenza egy olyan klasszikus légúti vírusfertőzés, amely még napjainkban is képes világjárványokat okozni. Az influenzavírus az Orthomyxoviridae család tagja, 100 nm-es, helikális szimmetriájú, burokkal rendelkező RNS vírus. Jelenleg négy genotípusa ismert.

Az A típus az előfordulási módokat tekintve epidémiás és pandémiás járványokat, megbetegedéseket okoz, embert és állatot is képes megbetegíteni. A B típus a kisebb járványok kialakulásáért felelős és az embereket fertőzi meg. A C típus szórványosan, azaz legtöbbször sporadikusan fordul elő, állatokban nem található meg. A legújabb influenza genotípus a D, mely a szarvasmarhákat betegíti meg. A vírus rendelkezik egy hemagglutinin (16 féle) és egy neuraminidáz (9 féle) résszel. 

Az influenzavírusok fontos jellemzője, hogy örökítő anyaguk nem stabil, ezáltal folyamatosan változnak. A változás két módon következhet be. Az egyik ilyen az antigén-drift, amikor a hemagglutinin szerkezetében viszonylag kis változások figyelhetők meg. Az így megváltozott influenzavírus-törzsek azokat az embereket is megfertőzhetik, akik korábban már találkoztak a vírussal, esetleg oltásban is részesültek. A változás másik módja az antigén-shift, amikor génkicserélődés történik az egy típusba tartozó, de eltérő antigén szerkezettel rendelkező influenza vírusok genetikai állományában. Ezáltal egy olyan új vírus jön létre, amelyben a hemagglutinin jelentősen különbözik az addig cirkuláló vírusétól. Az ily’ módon létrejött új vírus akár világjárványokat is képes okozni, mivel az emberek egyáltalán nem, vagy csak részben védettek ellene.

Az embereket megbetegítő vírusok közül az influenzavírus mérsékelten virulens (fertőzőképes). A fertőzött személy általában egy vagy két, az influenza ellen még nem védett embernek adja át a fertőzést, amelynek terjedése több módon is történhet. Elsősorban a levegőben levő nagyobb cseppek belégzése útján, amelyek fertőzött vagy beteg ember köhögése és tüsszentése során jutnak a külvilágba. Ha az influenzás személy az említett tevékenységek során nem takarja el az orrát és a száját, akkor megközelítőleg a három méteres körzetben levő egyének is fertőződhetnek.

Fontos továbbá a légúti és kéz higiéné megfelelő ismerete és annak betartása, ugyanis a vírus közvetlen érintkezés útján – például kézfogással – is átadható egy másik arra fogékony embernek. A terjedés további módjai között szerepelhet akár egy kórházi kezelés is, bizonyos beavatkozásoknál, mint például az inkubáció, hisz’ olyan kicsi, aeroszol méretű részecskék keletkezhetnek, amelyek tartalmazhatnak influenzavírust.

A fertőzést követően általában két-három nap múlva észlelhetőek a betegség első tünetei. Ritka esetekben a lappangási idő akár egy hétig is eltarthat. Az influenzavírusra legjellemzőbb tünetek a hirtelen jelentkező láz, hidegrázás, fejfájás, izom illetve ízületi fájdalmak, szárazköhögés, torokfájás, általános levertség és fáradékonyság. A legtöbb ember könnyen összetéveszti az influenzafertőzést a megfázással. Noha a tünetek megjelenésében vannak egyezések, azonban az influenza legtöbbször sokkal súlyosabb megbetegedés, mint az egyszerű nátha. A komolyabb szövődmények közé tartozik a hörghurut, valamint a bakteriális felülfertőződés következtében kialakuló tüdőgyulladás. Ritkábban, de kialakulhat szövődményként agyvelőgyulladás és szepszis is. Bizonyos korosztályú személyek nagyobb veszélynek vannak kitéve a vírussal történő fertőződés során. A kisgyermekek, de főként a csecsemők fokozottan veszélyeztetettek, ugyanis bennük még nem alakulhatott ki immunitás a betegséggel szemben. Az idősek körében jóval nagyobb az esély, hogy a fertőződés során valamilyen szövődmény – például tüdőgyulladás – alakuljon ki, mindemellett náluk gyakoribbak a krónikus betegségek, ezáltal a fertőzésekkel szembeni ellenálló képességük is sokkal gyengébb lehet. Nagy kockázati csoportba tartoznak a szív és érrendszeri, vagy már meglevő légzőszervi betegségben szenvedő egyének, hiszen ezekben a csoportokban sokkal magasabb annak a kockázata, hogy az influenza súlyosabb lefolyású legyen. 

A kezelésben hatékonynak mondhatóak az egyes antivirális szerek. A megelőzés leghatékonyabb módja a védőoltás. Számos formája ismert, ilyenek az inaktivált oltóanyagok, az élő vírust tartalmazó szérumok és a virosoma valamint sejt-kultúra vakcinák. A különösen veszélyeztetettek körében ajánlott a vakcinálás. Családtervezőknek, a várandósság és a szülés várható ideje szerint, lehetőleg a terhesség harmadik hónapja után ajánlott oltást kérni a háziorvostól a magzat védelme érdekében. Bizonyos csoportok, akik a fertőzés szempontjából kockázati tényezőnek vannak kitéve – egészségügyi és szociális munkavállalók, baromfi telepen dolgozók, elhullott állatok megsemmisítésével foglalkozók – ajánlott a védőoltás beadása. 

Influenzás időszakban jó megelőzési stratégiának minősül a higiénés szabályok betartása. Ilyen az alkoholos kézfertőtlenítő használata, a gyakori kézmosás, a rendszeresen használt tárgyak gyakori tisztítása. A köhögés-tüsszentés etikett betartásával megelőzhető a vírussal való fertőződés, tehát tüsszentésnél tartsunk papír zsebkendőt a szánk és az orrunk elé, valamint használat után a zsebkendőt dobjuk ki a szemétbe. Ha mégis influenzás beteggel találkoznánk, kerüljük a szokásos üdvözlési formákat és a fertőzöttel való közvetlen kontaktust. 

Hodován Szabina

Karácsonyi szokások itthon és külföldön

A karácsony egyike a legjelentősebb keresztény ünnepeknek, ugyanis ekkor ünneplik Jézus Krisztus születését szerte a Földön. December 25-ét világszerte az öröm, a békesség, a család, a gyermekség, az otthon és a szülőföld ünnepeként tartják számon. A nem keresztény vallású emberek a szeretet ünnepeként tekintenek ezekre a napokra, de mindenkire igaz, hogy számos hagyomány felelevenítésével tiszteli meg egymást és az ünnepet: ilyenek például az adventi időszakban meggyújtott gyertyák sokasága, a gondosan kiválasztott fenyő feldíszítése fagyönggyel, szaloncukorral és díszekkel, az éjféli mise, a karácsonyi ebéd különlegessége és nem utolsó sorban szeretteink megajándékozása. 

Az ünnep 325-ben indult el Rómából, a nap kiválasztása azonban okozott némi problémát. Egyes nézetek szerint ugyanis Jézus december 20-án, míg mások szerint április 18-19-én született. De akadtak olyanok is, akik azt mondták, hogy november 25-én vagy január 6-án jött világra. Végül az első nikaiai zsinat döntése alapján december 25-ére esett a választás. A 4. évszázad óta tartják számon a karácsonyt, mint jeles napot. 

A magyar karácsony szó szláv eredetű, mely a téli napfordulóra utal. Az angol „Christmas” Jézus Krisztus nevére utal. A németek „Weihnacht”-nak, míg a hollandok a „Kertmisse”-nek nevezik, ami a szent éjt jelenti. Sokan használják a latin eredetű Natalis szó formáit is, ami a születésre utal; ilyen például a francia „Noel”, az olasz „Natale”, a spanyol „Navidad’, valamint a walesi „Nadoling”. Tulajdonképpen az összes szó egyházi vonatkozású.

Minden országnak megvannak a maga karácsonyi szokásai. Írországban a gyerekek zsákot raknak ki a Mikulásnak, hogy abba kerüljenek az ajándékok, hálájuk jelképeként pedig az asztalon rétest és egy üveg sört hagynak számára. Spanyolországban az erkélyen át bemászó Télapó hozza az ajándékot, január 6-án pedig a három napkeleti bölcset várják, akik szintén ajándékokkal érkeznek. Belgiumban az arra érdemesek december 6-án kapják az ajándékokat a karácsonyfa alá vagy a tűzhely közelében elhelyezett zoknikba azonban csak kisebb dolgok kerülnek. Norvégiában karácsony estéjén annak érdekében, hogy a háztól távol tartsák az ártó, rossz szellemeket, egy csészényi zabkását hagynak a pajtában. Szintén hagyomány a norvégok körében a feldíszített fenyőt körbetáncolni, miközben karácsonyi énekeket dalolnak. Svédországban a nagy nap reggelén a templomokban égő gyertyákkal várják a hívő embereket misére. Olaszországban a második nap estéjén a gyermekeket meglátogatja a „Strega Buffana” nevű jó boszorkány, aki a jól viselkedőknek mindenféle finomságokat visz, ellenben a rosszabbakkal, akik szenet kapnak. Ausztriában a Mikulás december 6-án ajándékozza meg a jó gyerekeket édességgel, dióval és almával.

December 24-én már Jézuska hozza az ajándékokat. Szintén hagyomány az osztrák emberek körében, hogy a csengettyű megszólalása után lépnek be a gyertyákkal, díszekkel és édességekkel feldíszített karácsonyfát rejtő helyiségbe. Franciaországban ilyenkor is a Mikulás hozza az ajándékot és a korábban kikésztett kiscipőkben helyezi el. A felnőttek szenteste elmennek az éjféli misére, majd hazatérvén elfogyasztják az ünnepi vacsorát. Németországban szokás, hogy karácsony környékén feldíszítik a házakat is. A gyerekek a karácsonyi ajándéklistákat rajzokkal díszítik és éjszakára az ablakpárkányra teszik. Tetejére cukornehezéket tesznek, annak érdekében, hogy a Mikulás biztosan megtalálja. Finnországban a pirosruhás eljövetele előtt az emberek szaunázni mennek. Karácsony napján a legtöbb ember templomba, majd elhunyt szeretteinek sírjához látogat el, hogy emlékükre gyertyát gyújtsanak. Angliában a apróságok levelet írnak, amit aztán bedobnak a kandallóba, hogy az a kéményen át eljusson az Északi sarkvidékre. Ha azonban a lista lángra kap, az azt jelenti, hogy a levelet újra meg kell írni. 

Új Zélandon a nyár közepére esik az ünnep, ezért ilyenkor az emberek többnyire piknikeznek a szabadban, vagy a tengerpartra mennek. Általában hideg sonkával és jégbe hűtött sör fogyasztásával ünnepelnek. Ausztráliában a Mikulás szánját nyolc fehér kenguru húzza. A karácsonyi vacsorát egyesek a szabadban fogyasztják, majd lemennek a tengerpartra, esetleg kriketteznek eme nemes alkalomból. Dél-Afrikában szintén nyárra esik a karácsony. Az itt élő emberek egy kiadós ebéd után meglátogatják szeretteiket és karácsonyi dobozokat ajándékoznak egymásnak, melyekben rendszerint valami finom ennivaló van. Amerikában többféleképpen is ünneplik a karácsonyt, a Kelet-Európából származó családok pulykát készítenek karácsonyra, de az ott élő lengyelek még ma is lengyel kolbászt – keilbasit – esznek. Az olasz származásúak lasagne-t fogyasztanak szenteste. Mexikóban hagyománnyá vált, hogy énekesek vonulnak az utcára kezükben hosszú rudakkal, melyekre csengettyűk és gyertyák vannak erősítve. Így vonulnak át a városon egészen a templomig. 

Magyarországon a katolikus keresztények többsége részt vesz a szenteste tartandó éjféli misén, ahol bemutatják a betlehemi játékokat. A régi magyarok karácsonykor nagy jelentőséget tulajdonítottak az asztalnak, így annak feldíszítésének és az étkezésnek is szigorú rendje volt. A feltálalt ételeknek mágikus erőt tulajdonítottak. A megterített asztalra gabona magvakat helyeztek, amiből később a baromfiknak adtak, hogy jól tojjanak. Az asztal alá pedig szalmát raktak, ezzel is megtisztelve a jászolban született kis Jézust. Később ezt a szalmát a jószágok alá tették, hogy egészségesek legyenek, de néha a gyümölcsfára is aggattak belőle a jó termés reményében. A karácsonyi vacsorához számos étek tartozott, mint például a dió, a méz, az alma, a fokhagyma, a mákosguba, a hal, a halászlé, valamint a töltött káposzta. 

Kisebb falvakban még ma is jellemző a regölés vagy a betlehemezés, melynek legfontosabb eleme a pásztorok párbeszéde és énekes játéka. Fő kellékként egy templom alakú betlehem szolgált, amelyben a Szent család látható. Luca napja is nagy jelentőséggel bírt, ezen a napon kezdték el Luca székének készítését. A széket 13 napig kellett titokban készíteni, a családtagok tudta nélkül, 13 féle fából, amelyek 13 különböző helyről származtak. Szentestéig kellett elkészülnie és az az ember, aki arra az éjféli misén felállt, megláthatta, hogy ki a faluban a boszorkány. A széket a mise után általában elégették, hogy a boszorkányok ne férhessenek hozzá.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves Hallgatótársamnak!

Hodován Szabina