Ülök a gép előtt újfent tanácstalanul és azon gondolkozom, hogy hol is kezdjem. Az újságíró suliban az egyik kedves tanárom annak idején azt mondta nekünk: ‘Az írás mindig olvasással kezdődik’. Ez kérem így ahogy van tökéletesen igaz, tehát így indultam el én egykori tanítóm nyomdokain ezúttal is és csak olvastam és olvastam a témával kapcsolatban. Mindezek fényében azonban úgy sejtem, hogy egy szimpla történelem leckéhez senkinek nincs túl sok kedve, pláne nem ezzel a manapság - igenis - mindenkit mereven foglalkoztató témával kapcsolatban.
Mindenesetre elengedhetetlen a történelmi áttekintés - persze csak nagyon nagy vonalakban - , hogy egyáltalán legyen miről beszélnünk, ezért óvatosan említek meg olyan szépségideálokat a letűnt korokból, mint például a willendorfi Vénusz, majd jóval később a milói Vénusz, másik nevén a Méloszi Aphrodité. Már ez a két nőalak is jól szemlélteti, hogy ez az ideál dolog nem annyira exakt tudomány. Ami engem illet, fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem az számított már a kezdet kezdetén sem, hogy egyik nem mit talál vonzónak és kívánatosnak a másik egyedben, hanem az illető személy érzései sem voltak elhanyagolhatóak saját magát illetően. Ez most egyeseknek nyilván feminista dumának hangozhat, de ilyesmiről szó sincs, ez úgy hiszem mindenkire igaz. A férfi olvasók ne aggódjanak, ugyanis leányzó létemre sem csak a nőkről lesz itt szó, nagy tisztelője vagyok a másik nemnek… =)
Később ugyan visszatért a korabeli vénuszi vonalakat egekig magasztaló irányzat, azonban előbb még számos más kor köszöntött az emberiségre. A tudósok a legtöbb kutatás alkalmával majdnem egyöntetűen jutottak és jutnak el a mai napig odáig, hogy tulajdonképpen minden korban az egészséges számított ‘szépnek’. Azonban az adott korokban természetesen mindig mást tekintettek ‘egészségesnek’, mint olyan. Ezt már az őskortól kezdve megfigyelhetjük, ahol az élelem megszerzéséért a férfiaknak keményen meg kellett küzdeniük, ezalatt a nők pedig a gyermekeket és időseket, gyengébbeket látták el és óvták a veszélyektől. Később a görögöknél már a mindenható izom volt a legdekoratívabb külső jegy, amely alapján a nő döntött, hogy méhébe mely alfahím magja költözzön, amelyből aztán ő maga is egy újabb alfát nevelhet. Nem mondom, azt hiszem éltem volna az izmos és harcos vadállatok korában, de haladjunk tovább ezen női idomoktól göröngyös úton és megérkezünk a reneszánszba, ahol mindenütt bokájuknál fellógatott, telt idomú angyalkák lógnak le az égből és tépik a girhes parasztok haját, bőrét és használják fogpiszkálónak a csontjaikat, amiért azoknak nincs elegendő vagyonuk fél medvedisznóembereket ebédelni minden áldott nap, csupán csak a hétvégéken. Mielőtt bárki újfent megtámadna a ‘szeretem ha van rajta mit fogni’ és ehhez hasonló álláspontok éppoly’ normálisak, mint ha valakinek előjátékként az 1-9-es bordákon történő xilifonozás okoz mennyei örömet, mert ugyebár a különböző korok ideáljairól beszélgetünk és ezzel együtt a célom pedig természetesen, mint megannyiszor az esetleges gondolatébresztés. Robogjunk hát tovább és ezzel együtt arra gondoltam, hogy kihagynám a nők térd-alá-érő-szoknyát-hordós álszent korát, illetve a férfiak rendkívüli bajuszos tévútját - mert a bajusz szakáll nélkül - szintén saját vélemény - csakúgy magányosan tengeti napjait, mint a gazdája…
Időutazásunk végén érkezzünk meg napjainkba, amikor is úgy látom, hogy akár a farmer, az egészségesen izmos testek jönnek vissza a ‘divatba’. Egyébként nem is értem mit gondolt itt mindenki, hogy miért jobb egy dagadó, vagy sorvadt, vagy épp akkora izmos kar, amelyek közül továbbra sem tudná egyikkel sem felhúzni magát a kedves illető az első fára, ha egy vadállat kergetné húsos, avagy éppenséggel zörgő csontos popóját. Ide tartozik még egy további kedvencem is, képzeljünk hát el egy rendkívül izmos, fenséges, óriási deltákkal, háttal és bicepsszel megáldott Adoniszt, aki a minden élettannal és fiziológiással ellenkező formáival és méreteivel sajnos még a kis popsiját sem tudja kitörölni, pedig néha nem ártana… Újfent hozzáteszem, hogy ez az én egyéni véleményem.
Figyelem - figyelem! Nem akarok lelőni semmit, de óriási közhely következik. Te, barátom soha senkinek nem leszel elég jó, hidd el nekem. Egyedül Magadnak - megjegyzés: ez nem egy motivációs beszéd, de az emberek örökké a párjukat keresték a világban és rengetegen meg is találták, annak ellenére - vagy azzal együtt - , hogy valakinek 2 centi plusz volt a fenekén, vagy egy kicsit nagyobb volt az orra, vagy valami más kisebb… Végül mindig a kémiához és a szexualitáshoz kell kilyukadnunk, ugyanis minden erről szól, ez ugyebár tény. Ezt az ETK-soknak igazán tudniuk kell...
Kaszás Kinga
