Tippek és trükkök, hogy hol és miként találkozhatunk manapság legegyszerűbben hátralevő életünk igaz szerelmével…
Csak úgy, mint máskor, most is egy kis történelemmel kezdeném irományom. Fontosnak tartom ugyanis, hogy összevessük a jelen tényállást a régmúlt, illetőleg a nem is annyira régmúlt helyzettel, hisz’ ez igencsak fontos a megfelelő következtetések levonásához és ez által a bevezetőben említett célunk eléréséhez.
Nálam a világból sokkal többet látott emberektől, tehát biztos forrásokból tudom a következőket, de csitt: az emberek réges-régen még úgy ismerkedtek egymással, hogy ifjúsági klubokba, szakkörökre, diszkóba (utóbbi bizonyosan újdonság), focimeccsre, falunapra, majálisra, buszos kirándulásokra és sorolhatnám a nosztalgikus időkben népszerű programokat még ezerszámra, hogy hova is jártak. Mindez úgy hangzik, hogy ’ persze, mert most mintha nem járnánk ilyen helyekre?! ’ és én mit akarok itt ezzel úgy egyáltalán. Nos, csupán annyit szeretnék, hogy azért mintha mi egy kicsit csak másképpen csinálnák ezeket a dolgokat, nem?
Nézzünk egy egyszerű példát, mondjuk a fent említett diszkóval kapcsolatban. Napjainkban nyilván járt már mindenki efféle rejtélyes helyen, így talán nem fontos részleteznem az ott fellelhető állandó arcokat, a fergeteges közeget. A parkett ördögei is érdemelnek néhány szót, bár már az sem számít ugyebár, hogy az ember lánya tudja-e egyáltalán, hogy kivel ’ táncol ’ és most nem arra gondolok, hogy nem ismeri a táncpartnert, hanem hogy konkrétan nem is látja, mert csak bele kell tolatni a szerencsés illető ölébe, avagy fordítva. A Szomszédok című sorozatot hoznám fel, hogy tükröt állítsak, mert azért nem volt az olyan nagyon régen, de ’úúúgy hallottam, hogy ezek a szórakozóhelyek akkoriban tényleg így néztek ki. Talán hihetetlen lesz, amit ezek után még mondok, de ott még beszélgetni is lehetett és valóban összejöttek nagy szerelmek, de ez számomra már elképzelhetetlen és azt gondolom, hogy ezzel nem is vagyok annyira egyedül.
Boncolgassuk tehát egy keveset a jelen lehetőségeinket. Nyilvánvalóan szeretne mindenki ’ boldogan éltek, míg meg nem haltak ’ befejezést. Még a Grimm történetekben szereplő általában brutális halállal haló szereplők is, ezért is írtak nekik az eredeti végződésekhez képest egy vidámabb sztorit és talán egy kicsit azért is, hogy minket motiváljanak. Mert lássuk be motivációra szükségünk van a lehetőségeinket alapul véve.
Mit látunk tehát ma? Mindenki rendkívül boldog, párkapcsolatban él, eljegyzik, férjhez megy, jön a baba, stb. Honnan is tudjuk ezt ilyen biztosan? Természetesen a 100%-os hitelességgel operáló közösségi portáloknak köszönhetően. Még egyszer mondom tehát: mindenki nagyon boldog, aki nem, az viszont nagyon nem és ezt fontosnak tartja tudatni minden elérhető emberrel. Persze vannak egyéb kategóriák, de nem szeretem ezt a szót, így inkább képzelje el mindenki maga, hiszen tegyük a kezünket a szívünkre, mindannyian tudjuk, hogy mi hova tartozunk ebben a virtuális közösségben.
Tehát ezt látjuk minden nap, és aki egyébként sem boldog, az még boldogtalanabb lesz, ha a másik boldog, de aztán a boldog sem mindig olyan boldog, mint amilyen boldognak tűnik és így tovább… Jó szó ez a boldog. Értjük ugye, ez bizonyára szintén nem újdonság.
Tudom, hogy sokáig húztam a nagy megoldást, de véletlenül sem szeretném elmulasztani lehetőségek ismertetését. Szóval, ha új emberekkel szeretnétek megismerkedni feltétlenül menjetek diszkóba, és miközben egészségügyi kitérőt tesztek még mindig bőven marad időtök jobbra vagy balra húzni valakit okoskészüléketek hatalmas kijelzőjén, annak hatalmas szemeit alaposan megvizsgálva. Viccet félretéve nem tudom, hogy mit javasolhatnék, mert szívesen mondanék valami csodaszert, de egyelőre még én sem ismerem. Ha egyébként valakinek van ötlete, tudja, hogy hol talál. Előre is köszi…
Kaszás Kinga
