2017. szeptember 26., kedd

In memoriam: Zolika cica

A 2014-es év, Zoltán cica életében sorsdöntő jelentőségűvé vált, már az első napokban, köszönhetően az önzetlen kollégistáknak. A számára létrehozott „alapítványon” keresztül ugyanis nem csak állandó élelme lett biztosítva, hanem végre fedél került a feje fölé, még ha ő eleinte meglehetősen bizalmatlanul is tekintett a számára készített pofás kis dobozkára. 


Az ötlet még nyáron, a kollégium felújítása idején született meg, ám csak majd fél évvel később forrotta ki magát teljesen. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a kollégisták maguk készítik el a neki szánt luxus villát, ám itt több váratlan esemény nehezítette meg a munkálatokat. Kezdve attól, hogy Pécsett még véletlenül sincsen olyan áruház, ahol beszerezhető a megfelelő fa anyag, ahol pedig igen, ott nem áll a munkások rendelkezésére olyan vágó gép amivel az méretre szabható. A harmadik verziónál, már volt a szükséges anyagokból, sőt a megfelelő vágó masina is rendelkezésre állt, csak éppen a kezelő személyzet „nem rendelkezett” az ehhez a munkához elvárható szellemi színvonallal. Így más lehetőségek után kellett nézni...
Hosszas keresgélés után, aztán végül ráakadtunk az emberünkre, akitől némi egyezkedés után sikerül megrendelni a házikót, és azt rövid határidővel, profi munkával el is küldte Zoltán számára. –bár némileg drágábban, mint ahogy eredetileg terveztük, ám a végeredményt látva, ezt cseppet sem bánjuk. 
A házikó nagyon formás kis darab lett, ám még szükség volt utómunkálatokra, hogy a „Laterum őrző-védő szolgálata” nehogy a későbbiekben panaszkodjon. Így a hónapok óta gondosan rejtegetett hungarocel darabok is előkerültek, és pár „unatkozó” kollégista a 'lakosztályt' gondosan kibélelte, így biztosítva a hőszigetelést. A későbbiekben még került rá egy bilincs is, amihez lánc és természetesen lakat is járt, így kibiztosítva a házikót, mielőtt még valaki „a környékről” szemet vetne rá. Utolsó lépésben még az –egyesek szerint- szűkös bejárat fölé égettük Zoltán nevét, s ezzel jeleztük, hogy Ő a mi „Macskusz Laterumikuszunk"


Így mire leesett az első hó, a lakosztály végre Zolika számára is megnyitotta kapuját, és már csak rá várunk, hogy azt kellőképpen igénybe is vegye. Mindemellett még egyszer dicséret, és köszönet illeti a kollégium lakóit, hogy lehetővé tették a kis vityilló megépülését, és hogy közösen gondoskodnak arról, hogy egy kicsit könnyebbé tegyük egy ex-kóbor cica életét!

** időközben -idestova pont 3 éve- Zolika váratlanul az örök vadászmezőkre távozott. Ahogy akkor valaki megfogalmazta: 
"Zoli Cica nem csupán egy négy lábon járó őrző védő vadmacska, kedves cica, hanem egy szimbóluma volt a Laterumnak, barátja annak lakóinak. Zoltán, a macskák történetének legkiemelkedőbb alakja volt. Saját alapítvánnyal, 275 követővel. Napi szinten beszéltek róla, ezernél többen simogatták. Zolinak saját személyisége, kultusza volt. Vadmacskából egy doromboló kiscicává változott a töménytelen szeretetnek hála." 

A házikó jó ideig lakatlan maradt, ám aki figyelmesen jár-kel a kollégium előtt, az észrevehette, hogy nemrégiben új lakói lettek a Cica-panziónak! Kérünk Titeket vigyázzatok rájuk, és legalább akkora odafigyelésben és gondoskodásban legyen részük, mint amit anno a mi "Macskusz Laterumikuszunk" is megélhetett! 

Márton Rajmund

2017. szeptember 6., szerda

Angyalbőrben

Az idei nyarát nem a megszokott strandolással és fesztiválozással töltötte el Andalics Enikő, karunk III. éves hallgatója. A nyári mini ruhácskák helyett terepmintás egyenruhát öltött és részt vett a Magyar Honvédség Önkéntes Műveleti Tartalékos kiképzésén. Örömmel válaszolt pár kérdésemre, hogy mindannyian jobban megismerjük a nem éppen szokványos vakációját.



Honnan jött az ötlet, hogy Önkéntes Műveleti Tartalékosnak jelentkezel?

Őszintén szólva nem is tudtam, hogy létezik ilyen. A honvédelmi alapismeretek, campus kredites óra segített megismerkednem a kiképzéssel. Bementem a toborzó irodába és érdeklődtem, hogy is tudom felvenni az órát, mikor van stb. Ott említette egy katona ezt a lehetőséget, hogy jelentkezhetnék önkéntes hazafinak. Nem is kellett kétszer mondania, mert már régóta katona szerettem volna lenni, illetve a suli mellett ez egyébként is nagyon jó lehetőségnek tűnt.

Hogy telt egy napod a kiképzésen?

5:30-kor volt az ébresztő, utána sorakozó és a fegyver felvétele, majd reggeli. 8 órától kezdődtek a foglalkozások egészen délig. Ebéd után általában 16-17 óráig ugyanúgy ment minden, mint délelőtt. Az első héten többnyire elméleti oktatások voltak, amire a következőkben épült aztán a gyakorlat. Vacsora előtt adtuk le a fegyvert, étkezés után pedig mindenkinek lehetősége volt különféle szabadidős programokra este 21-ig. A nap végén feladatunk volt a körlet karbantartása, majd 21:30-kor takarodó.

Okozott-e problémát, hogy nőként kellet helytállnod? Ha igen mi volt ez?

Úgy érzem nekem nem okozott problémát nőként helytállni. Én azért mentem oda, hogy végig csináljam és minden erőmmel ezen is voltam. 


Milyen jövőbeni céljaid vannak tartalékos katonaként?

Ahogy azt korábban is említettem már régóta szerettem volna katona lenni, ezért csak addig maradok önkéntes tartalékos, amíg le nem diplomázom. Azt követően mindenképpen szeretnék szerződéses állományba kerülni.

Kiknek ajánlod ezt a kiképzést?

Véleményem szerint azoknak az embereknek érdemes önkéntesnek jelentkezni, akik esetleg a jövőben szerződéses katonák szeretnének lenni, mert ezzel meg tudják alapozni a következő kiképzési ciklust. Továbbá azoknak javasolnám még, akik meg akarják ismerni a Magyar Honvédség munkáját, működését. Bár voltak olyanok is a kiképzésen, akik csak azért jöttek el, hogy komfortzónájukból kilépve megismerjék saját határaikat. Egyszóval, aki elhivatottságot érez magában, az jelentkezzen bátran.

Köszönöm szépen a válaszaidat Enikő és továbbiakban sok sikert kívánok neked a tanulmányiadban, valamint katonaként is!

Lénárt Eszter

Az Önkéntes Műveleti Tartalékos rendszerről írt korábbi cikkünket itt olvashatjátok: http://etk-blog.blogspot.hu/2016/05/a-munder-becsulete.html