Minden egyetemen végzett magyar nő neki köszönheti a diplomáját

Hugonnai Vilma története

Egy olyan történetet osztanék meg veletek, melyet úgy gondolom minden nőnek ismernie kell, ha egyszer egyetemre jár.

A Budapesti Tudományegyetemen annak idején, 1897. május 14-én a szokásos formaságok között adták át a doktori diplomákat. Az avatási szertartáson mégis számos újságíró tolongott a teremben, mégpedig a hat fekete frakkos fiatalember mellett álló hetedik doktorjelöltre voltak kíváncsiak, aki hangosan és határozottan olvasta fel a doktori eskü szövegét. Az illető szürke selyemruhát viselt, 50 esztendős volt, ráadásul nő. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő húsz évig küzdött azért, hogy nők is szerezhessenek diplomát Magyarországon. Először kinevették, és megpróbálták bebizonyítani, hogy a nők alkalmatlanok a tudományos pályára, de a bürokratikus akadályok sem tudták eltéríteni, amelyek hosszú útja során nehezítették célja elérésében. Nem adta fel, emelt fővel csinálta végig a megalázó eljárásokat, mert gyógyítani akart. Eközben a nők jogainak elszánt szószólója lett.

Szegény családból származó Vilma, 16 évesen befejezte a bentlakásos leányiskolát, majd elérte a legmagasabb iskolai végzettséget, amit egy nő akkoriban Magyarországon megszerezhetett. A fiatal lány nagyon érdeklődött a világ iránt, különösen a gyorsan fejlődő természettudomány nyűgözte le. 18 évesen férjhez adták, a házasság után nem sokkal teherbe esett, s talán a nehéz szülés hatására kezdett érdeklődni a nőgyógyászat és az orvostudomány iránt. Az otthon önmagát képző nő már 25 éves volt, amikor 1872-ben férje egy újságcikket olvasott fel neki arról, hogy Svájcban a nők előtt is megnyitották az egyetemek kapuit. Hugonnai Vilma még aznap összecsomagolt és beiratkozott a zürichi egyetem orvosi karára. Nem engedték meg neki, hogy hatéves fiát is magával vigye és sem férje, sem édesapja nem adott neki semmilyen anyagi támogatást. A grófnőnek ezért folyamatosan dolgoznia kellett a tanulás mellett, az egyetem klinikáján lett szülésznő és ápolónő. Gyermekét csak az iskolai szünetekben láthatta. 1879. február 3-án sikeresen védte meg a diplomáját, ezt követően orvosi gyakorlatát egy zürichi kórház sebészetén folytatta. Gyors karrier várt volna rá Svájcban, de ő hazavágyott a fiához és 1880 februárjában visszatért Magyarországra.
Itthon svájci diplomája nem volt érvényes, ezért oklevél-honosítási kérelemmel fordult a budapesti orvosi kar tanári testületéhez. Az egyetem tudta, hogy az eljárás egyedülállónak számít, s ha a kérelemnek helyt adnak, az orvosi pálya megnyílik a nők előtt. A professzorok a kormánytól kértek útmutatást. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter a fennálló törvényekre támaszkodva próbálta félresöpörni az ügyet. Először arra hivatkozott, hogy Hugonnai Vilmának középfokú végzettsége nincsen, csak diplomája. Az akkor már 34 éves asszony válaszul letette az érettségi vizsgát. A miniszter eztán arra hivatkozott, hogy a koedukált felsőoktatásnak nincs jogszabályi lehetősége. Azonban Vilmát ez se törte meg, kétszer is audienciát kért Treforttól, hogy személyesen próbálja meggyőzni. A miniszter azzal érvelt, hogy a tudományos pályára kerülő nők felforgatnák az államot, és zavart okoznának a tudományos életben. A grófnő nemzetközi példákra hivatkozva levélben utasította vissza ezt az elképzelést, mire Trefort kiskaput ajánlott neki: végezze el a bábaképzőt, majd kezdjen el orvosként dolgozni honosított diploma nélkül, senki nem fogja megbüntetni. Hugonnai Vilma azonban nem akart kivétel lenni egy számára elfogadhatatlan rendszerben. Valóban beiratkozott a bábaképzőre, de oklevele megszerzése után csak szülésznőként működött.

Vilma munkájával együtt járt, hogy házasságában megszaporodtak a konfliktusok, így végül 1884-ben elvált. Azonban egy kis idő múltával szülésznői rendelőjét egy férfi kereste fel. Wartha Vince 40 éves vegyészprofesszor ízületi bántalmai miatt kért tanácsot. Hugonnai Vilma valószínűleg sikeresen tudta enyhíteni a panaszokat, mert a vegyész úgy döntött, hogy az egész életét vele szeretné leélni, 1887-ben tartották az esküvőt. Wartha egyike volt a legsokoldalúbb magyar tudósoknak, egyebek mellett az ő nevéhez fűződött a pécsi Zsolnay-gyárban az eozin alapú mázkészítés kifejlesztése. Kifejezetten örült neki, hogy felesége is tudományos pályát választott, és egyenrangú szellemi partnerek lehetnek. Rábeszélte Vilmát, hogy hagyjon fel szülésznői gyakorlatával, de teljesen más okból, mint az első férje: azt akarta elérni, hogy az asszony minden idejét a tudománynak és a nőmozgalomnak szentelhesse. Azonban nem sokáig éltek kettesben, felesége 40 éves korában egy kislánynak adott életet. Viszont továbbra sem adta fel orvosi oklevelének elismertetését, amelyet ekkor már egyre többen szimbolikus jelentőségű ügynek tekintettek. Tucatnyi cikke, bátor kiállása végül hozzájárult ahhoz, hogy a kormány 1895-ben rendeletet alkotott a nők bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti képzéséről. Hugonnai Vilmát végül 1897-ben, csaknem két évtizeddel svájci diplomájának megszerzése után avatták doktorrá.

Cikkeket írt a nők és gyermekek egészségvédelméről, a női munkáról, és részt vett leánygimnáziumok szervezésében is. Kiállásáért továbbra is rengeteg megaláztatást kellett elviselnie. Egészen a világháborúig kellett várnia, hogy végre megtörjön az ellenállás, hiszen a sebesültek ellátásában mindenkire szükség volt. Ezért Hugonnai Vilma 1914-ben, 67 évesen elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot és felhívást intézett a pályatársnőihez, hogy kövessék példáját. Összesen 84 orvosnő csatlakozott, szinte mindenki, aki addig Magyarországon diplomát szerzett. Ezután Hugonnai ápolónők és női orvosok bevonásával betegmegfigyelő állomásokat hozott létre több városban, amiért katonai kitüntetésben is részesült. Mire elérte célját, hogy az orvosnőket elfogadja a társadalom, már újra egyedül volt. Előbb kamaszkorú lánya halt meg súlyos betegségben, majd 1914-ben a férjét is elveszítette.

Hivatásának gyakorlásáért vívott harcával már életében jelképpé vált. Krúdy Gyula 1918-ban így jellemezte egy nőalakját: „szegény tanulni szeretett volna, mint Hugonnai Vilma, ki példaképe volt minden fiatal leánynak.” Mégis, a tanulni vágyó lányok példaképének élete végén azzal kellett szembesülnie, hogy az egyetemi keretszámokat szabályozó numerus clausus törvényben a zsidók és más kisebbségek mellett a nők továbbtanulását is jelentősen korlátozzák. Amikor az első magyar orvosnő 1922-ben meghalt, az orvosi szaklapok – amelyek pedig minden ismert pályatársuk halálhírét közölték – egyetlen nekrológgal sem emlékezett meg róla. Mi most ezzel a cikkel, ezt a hiányosságot igyekeztünk meg pótolni.

Kocsis Kata

Mit kell tudnom az influenzáról?

„Köhög, lázas és még a torka is fáj, de nem tudja mi áll a háttérben? - A gyakran hallott mondat az influenzavírus tüneteire utalhat.

Az influenza egy olyan klasszikus légúti vírusfertőzés, amely még napjainkban is képes világjárványokat okozni. Az influenzavírus az Orthomyxoviridae család tagja, 100 nm-es, helikális szimmetriájú, burokkal rendelkező RNS vírus. Jelenleg négy genotípusa ismert.

Az A típus az előfordulási módokat tekintve epidémiás és pandémiás járványokat, megbetegedéseket okoz, embert és állatot is képes megbetegíteni. A B típus a kisebb járványok kialakulásáért felelős és az embereket fertőzi meg. A C típus szórványosan, azaz legtöbbször sporadikusan fordul elő, állatokban nem található meg. A legújabb influenza genotípus a D, mely a szarvasmarhákat betegíti meg. A vírus rendelkezik egy hemagglutinin (16 féle) és egy neuraminidáz (9 féle) résszel. 

Az influenzavírusok fontos jellemzője, hogy örökítő anyaguk nem stabil, ezáltal folyamatosan változnak. A változás két módon következhet be. Az egyik ilyen az antigén-drift, amikor a hemagglutinin szerkezetében viszonylag kis változások figyelhetők meg. Az így megváltozott influenzavírus-törzsek azokat az embereket is megfertőzhetik, akik korábban már találkoztak a vírussal, esetleg oltásban is részesültek. A változás másik módja az antigén-shift, amikor génkicserélődés történik az egy típusba tartozó, de eltérő antigén szerkezettel rendelkező influenza vírusok genetikai állományában. Ezáltal egy olyan új vírus jön létre, amelyben a hemagglutinin jelentősen különbözik az addig cirkuláló vírusétól. Az ily’ módon létrejött új vírus akár világjárványokat is képes okozni, mivel az emberek egyáltalán nem, vagy csak részben védettek ellene.

Az embereket megbetegítő vírusok közül az influenzavírus mérsékelten virulens (fertőzőképes). A fertőzött személy általában egy vagy két, az influenza ellen még nem védett embernek adja át a fertőzést, amelynek terjedése több módon is történhet. Elsősorban a levegőben levő nagyobb cseppek belégzése útján, amelyek fertőzött vagy beteg ember köhögése és tüsszentése során jutnak a külvilágba. Ha az influenzás személy az említett tevékenységek során nem takarja el az orrát és a száját, akkor megközelítőleg a három méteres körzetben levő egyének is fertőződhetnek.

Fontos továbbá a légúti és kéz higiéné megfelelő ismerete és annak betartása, ugyanis a vírus közvetlen érintkezés útján – például kézfogással – is átadható egy másik arra fogékony embernek. A terjedés további módjai között szerepelhet akár egy kórházi kezelés is, bizonyos beavatkozásoknál, mint például az inkubáció, hisz’ olyan kicsi, aeroszol méretű részecskék keletkezhetnek, amelyek tartalmazhatnak influenzavírust.

A fertőzést követően általában két-három nap múlva észlelhetőek a betegség első tünetei. Ritka esetekben a lappangási idő akár egy hétig is eltarthat. Az influenzavírusra legjellemzőbb tünetek a hirtelen jelentkező láz, hidegrázás, fejfájás, izom illetve ízületi fájdalmak, szárazköhögés, torokfájás, általános levertség és fáradékonyság. A legtöbb ember könnyen összetéveszti az influenzafertőzést a megfázással. Noha a tünetek megjelenésében vannak egyezések, azonban az influenza legtöbbször sokkal súlyosabb megbetegedés, mint az egyszerű nátha. A komolyabb szövődmények közé tartozik a hörghurut, valamint a bakteriális felülfertőződés következtében kialakuló tüdőgyulladás. Ritkábban, de kialakulhat szövődményként agyvelőgyulladás és szepszis is. Bizonyos korosztályú személyek nagyobb veszélynek vannak kitéve a vírussal történő fertőződés során. A kisgyermekek, de főként a csecsemők fokozottan veszélyeztetettek, ugyanis bennük még nem alakulhatott ki immunitás a betegséggel szemben. Az idősek körében jóval nagyobb az esély, hogy a fertőződés során valamilyen szövődmény – például tüdőgyulladás – alakuljon ki, mindemellett náluk gyakoribbak a krónikus betegségek, ezáltal a fertőzésekkel szembeni ellenálló képességük is sokkal gyengébb lehet. Nagy kockázati csoportba tartoznak a szív és érrendszeri, vagy már meglevő légzőszervi betegségben szenvedő egyének, hiszen ezekben a csoportokban sokkal magasabb annak a kockázata, hogy az influenza súlyosabb lefolyású legyen. 

A kezelésben hatékonynak mondhatóak az egyes antivirális szerek. A megelőzés leghatékonyabb módja a védőoltás. Számos formája ismert, ilyenek az inaktivált oltóanyagok, az élő vírust tartalmazó szérumok és a virosoma valamint sejt-kultúra vakcinák. A különösen veszélyeztetettek körében ajánlott a vakcinálás. Családtervezőknek, a várandósság és a szülés várható ideje szerint, lehetőleg a terhesség harmadik hónapja után ajánlott oltást kérni a háziorvostól a magzat védelme érdekében. Bizonyos csoportok, akik a fertőzés szempontjából kockázati tényezőnek vannak kitéve – egészségügyi és szociális munkavállalók, baromfi telepen dolgozók, elhullott állatok megsemmisítésével foglalkozók – ajánlott a védőoltás beadása. 

Influenzás időszakban jó megelőzési stratégiának minősül a higiénés szabályok betartása. Ilyen az alkoholos kézfertőtlenítő használata, a gyakori kézmosás, a rendszeresen használt tárgyak gyakori tisztítása. A köhögés-tüsszentés etikett betartásával megelőzhető a vírussal való fertőződés, tehát tüsszentésnél tartsunk papír zsebkendőt a szánk és az orrunk elé, valamint használat után a zsebkendőt dobjuk ki a szemétbe. Ha mégis influenzás beteggel találkoznánk, kerüljük a szokásos üdvözlési formákat és a fertőzöttel való közvetlen kontaktust. 

Hodován Szabina