2018. január 25., csütörtök

Kinesio Tape mindenkinek?!

Manapság egyre nagyobb divatnak örvendenek a kinesio tapek. Mindenhol ezt látjuk: a tv-ben, sportolókon, a szomszédban, az ismerősünkön. Akárki akárhol hozzájuthat a szalagokhoz, ugyanis a megvásárlásukhoz nem szükséges papír. Sajnos a legtöbb ember már úgy véli, hogy a használatukhoz, felragasztáshoz sem szükséges semmilyen háttértudás, hiszen a népszerű videó-megosztó oldalakon kellő információhoz juthatnak a felhelyezésével kapcsolatban. Hát NEM! De előbb inkább ássuk bele magunkat a kinesio tape történetébe.

Az eredeti kineziológiai tape-ket Dr. Kenzo Kase és Nitto Denko fejlesztette ki és kezdte el gyártani az 1970-es években. Célja, hogy kihasználja a test öngyógyító folyamatait. Fő irányvonalai: a bőr és az izomzat neutrális és energetikai rendszerei.

Hatása: izomfunkcióra gyakorolt hatás, izomfunkció támogatása, izom tehermentesítése, vagy éppenséggel tonizálása, a lymphaticus rendszer aktiválása, nyirokáramlás sebességének növelése, fájdalomcsillapítás, izületi funkciók segítése: passzív támogatás, stabilizálás, funkcionális korrektúra, proprioceptív stimuláció, valamint a cuti-visceralis reflexek: ahol a bőrön keresztül hatunk a szervekre.

Mi a jelentősége a színeknek? Sokszor merül fel ez a kérdés és a találgatások: az egyik biztos erősebb, mint a másik. Nos, most leleplezem nektek a nagy titkot: a színeknek az erősséghez nincs semmi köze. Igaz, egyes elméletek szerint minden szín - ahogyan minden ember teste is-különböző rezgéseket közvetít. Azonban egy jobban elterjedt elmélet szerint a színterápiában van szerepük.


Kék – Nyugalom: Hűsítő, nyugtató, pihentető szín, görcsoldó, gyulladáscsökkentő hatású.
Fekete – Erő: Fokozza a piros és a kék szín hatását.
Bézs – Semleges: Testszínű, semleges hatású, egyáltalán nem feltűnő, esztétikai okokból gyakran használt szín.
Pink – Lazítás: Nyugtató hatással van a testre, az izmokat is ellazítja.
Narancs – Serkentés: Meleg, aktív szín, enyhíti az izom feszültségeit és görcseit. Az immunrendszert egészében erősíti, ezzel együtt mozgósítja a test összes öngyógyító erejét.
Vörös – Aktivitás: Melegséget, aktivitást, dinamizmust sugároz. Energetizáló hatású, fokozza a vérkeringést.
Lila – Kiegyenlítődés: Egyesíti a kék hűsítő és a vörös aktivizáló hatását.
Zöld – Harmónia: Relaxációs és nyugtató hatású. Ízületi gyulladásra ajánlott.
Citromsárga – Élénkítés: A nap színe, meleget és lelkesedést sugároz, élénkíti az idegrendszert. Jó hatással van a bőrproblémákra, a reumára valamint az ízületi gyulladásra.
Fehér – Tisztaság: A fény, a tisztaság, az egyszerűség jelképe, tisztító hatású is.ű

Most lássuk milyen tudással kell, hogy rendelkezzünk ahhoz, hogy megfelelően alkalmazhassuk ezt a technikát. Az első dolog, amit nem árt, ha tudunk: az izmok elhelyezkedése. Fontos az izmok eredésének és tapadásának, valamint működésének a pontos ismerete. Ha ez a pont megvan, akkor folytassuk a betegvizsgálattal. A vizsgálatot a beteg kikérdezésével kezdjük, majd a megtekintéssel folytatjuk, ahol minden irányból statikusan és mozgásban is megfigyeljük a panaszos területet. Az inspectiot a palpatio, vagyis a tapintás követi, végül a speciális tesztek elvégzése következik, aztán a már birtokunkban lévő információk segítségével felállítjuk a diagnózisunkat. A diagnózis felállítása után pedig a tanfolyamon tanultak szerint választjuk meg a megfelelő ragasztási technikát, illetve azt is hogyan ragasztjuk majd fel a tapet.

Mellékhatásai eddig még nem ismertek, azonban vannak, és érdemes is nagy figyelmet fordítani a kontraindikációkra, vagyis a használatát kizáró tényezőkre. Nem ajánlott a használata: bőrsérülések, nyílt sebek, pikkelysömör, akril allergia esetén, továbbá bármilyen viszketés vagy bőrirritáció esetén.
Összegezve: nem kell varázslatot keresni a hatásában, gyógyszert nem tartalmaz, csupán a test saját öngyógyító folyamatait használja ki a megfelelő felhelyezés esetén. A színeket nem erő, hanem a színterápia elve szerint, illetve éppen aktuális hangulatunk szerint választhatjuk meg. Természetesen a mai világban már mindenki mindenhez ért, de fontos lenne belátni, hogy nem lehet mindent interneten keringő videók segítségével megtanulni. Bízza mindenki szakemberre magát, sokkal könnyebb és hatásosabb lesz!

Hitter Kitti


2018. január 19., péntek

Külföldi ösztöndíj? Erasmus? Lássuk csak!

Három hallgatótársamat kérdeztem, milyen is volt külföldön tanulni. Bihary Franciska (mentőtiszt hallgató) Frankfurtban járt, Varga Lili (gyógytornász hallgató) és Sulyok Míra (gyógytornász hallgató) pedig Finnországban töltött pár hónapot.

Miért pont ezt az országot választottad?

Franciska: Az iskola hirdette meg a frankfurti pályázatot, ez az Erasmuson kívül futott. A Pécsi Tudományegyetem és a Bethanien Krankenhaus között van egy együttműködési szerződés, mely alapján a kórház fogadja a hallgatókat.

Lili: Szeretem a hideget. :) Viccet félre téve meg akartam ismerni a skandináv kultúrát és az oktatási rendszert, ami szintén eléggé fejlett.

Míra: Gyerekkori álmom volt, hogy kijussak Finnországba, többek között azért, mert korcsolyáztam és ennek a sportnak a finnek kiemelkedő alakjai. Ezen kívül volt egy félig finn nemzetiségű barátnőm Magyarországon és általa tetszett meg a nyelv is.

Nyelvtudás szempontjából, mennyire sikerült kiigazodni? Nem volt gond a nyelvvel?

Franciska: Sokat járok külföldön, ahol angolul szoktam beszélni, viszont a gimi végéig németet tanultam. Ilyen terén nem volt probléma a nyelvi megértés, szinte mindent értettem, amit körülöttem mondtak. Az elején egy kicsit nehéz volt újra megszokni a német kommunikációt, de a végére már egész jól ment.

Míra: Ettől a részétől nagyon féltem eleinte, ugyanis csak nagyon alapszinten beszéltem az angolt, ez 
ki is derült az elején, de mivel egyedül voltam kint magyarként, a végére már bárkivel elbeszélgettem angolul gond nélkül.

Milyen volt az utazás? Voltak nehézségek?

Franciska: Nehézségek? Igen, a bőröndöm. :) Viccet félre téve, rutinos utazónak tekintem magam, így számomra nem volt nehézség. A reptereken könnyű volt tájékozódni, a feliratok nagyban leegyszerűsítették a dolgunkat. Két másik hallgatótársammal voltam Frankfurtban, de a repülőn találkoztunk először. A reptéren várt minket Varga Katalin, aki elkísért minket a szállásunkhoz, majd körbevezetett a kórházban is.


Hol laktál? Milyen volt a szállás?

Franciska: A szállasunk a kórház egyik épületében volt, ahol hárman voltunk egy szobában, de mindenkinek meg volt a saját kis elszeparált helye.

Lili: Tajgán, az erdő közepén volt a szállásunk. Hihetetlen gyönyörű volt az erkélyről a kilátás. Mókusok ugráltak a fákon, madárdalra ébredtem, mindenfele nyulak futkároztak.

Míra: Egy külföldi diákoknak fenntartott apartmanban laktam 5 másik lánnyal, Portugáliából, Görögországból és Kazahsztánból. Közvetlenül a suli mellett helyezkedett el a szállás, viszont a városközpont viszonylag messze volt, ahova buszozni kellett. Egyébként jól felszerelt otthon volt, sok emlékkel. :)

Mennyi ösztöndíjat kaptál? Mennyire volt ez elég a mindennapokban?

Franciska: 200 eurót kaptunk utazás előtt, és még 80 eurót téritett vissza a kórház. A reggelit és az ebédet a kórház állta, így ezen felül nem igazán kellett a létfenntartásra költeni.

Lili: Ha jól emlékszem 550 eurót kaptam egy hónapra az iskolától. Finnországban az életszínvonal magasabb, szóval az élelmiszerek ára és a közlekedés is. Jól jön még egy kis zsebpénz otthonról. Viszont, ha jól gazdálkodik a diák, akkor ki lehet jönni abból a pénzből is szerintem.

Míra: Finnországban, mint tudjuk minden a két-háromszorosa az itthoni áraknak, szóval a havi 500 euró, amit kaptam az egyetemtől, nem fedezte teljesen a mindennapjaimat, de kis kiegészítéssel elég volt.

Milyen volt a közösség? Mennyire sikerült beilleszkedni?

Lili: Felejthetetlen barátságokat kötöttem kint mindenféle nemzetiséggel. Szinte lehetetlen kirekesztettnek lenni Erasmuson, mivel mindenkinek közös a célja. Nekem az a tapasztalatom, hogy a diákok kint még összetartóbbá válnak.

Míra: Elképesztően sokszínű volt a közösség, hiszen világszerte mindenhonnan jöttek, mindenféle szokásokkal és mentalítással. Mivel a többséget egy másik szálláson helyezték el, így a lakótársaimmal szorosabb kapcsolatot alakítottam ki, de a többiekkel is volt alkalmam rendesen megismerkedni a különféle programokon és bulikon.

Voltak szervezett programok, bulik? 

Lili: Szinte minden nap volt valami. Soha nem lehetett unatkozni. Néha már azért imádkoztam, hogy legyen pár óra nyugi.

Míra: Igen! Az ottani diákönkormányzat nagy hangsúlyt fektetett a külföldi diákok foglalkoztatására.

Miben vitt előre téged ez a pár hét? Mik voltak vele a céljaid?

Franciska: Számomra a gyakorlat célja az volt, hogy megfigyeljem más országban milyen az egészségügyi ellátórendszer működése, felszereltsége és felkészültsége bizonyos betegségek esetén.

Lili: Kb. 5 hónapot töltöttem a finnek között, ahonnan szinte csak pozitív élményekkel tértem haza. Az angolom sokkal jobb lett, a problémamegoldási képességem javult, teljesen más kultúrát ismertem meg, amivel tágítottam a látókörömet és nyitottabbá váltam. Új oktatási rendszert ismertem meg, ahol sok pozitív dolgot láttam, ami ösztönzött, hogy tovább adjam a diáktársaimnak és hasznosíthatom ezeket a jelenlegi tanulmányaimban is.

Míra: Az angoltudásom nagyon sokat fejlődött, igazából a kíváncsiság hajtott, hogy minél több dolgot kipróbáljak ott és megtapasztaljak, ami közben fantasztikus embereket ismertem meg.


Hogyan voltak a vizsgák?

Franciska: Mivel én csak egy hónapot töltöttem kint, így kértem kedvezményes tanrendet, hogy ne legyen fennakadás az iskolában. Hála az égnek, a kint létem alatt csak két zh-ról maradtam le, melyet az oktatóval való egyeztetések után be fogok pótolni.

Lili: Nagyon sok beadandót kellett kint írni és sok volt a csoportos munka is. Inkább élveztem őket, minthogy nehezek lettek volna. Kint a vizsgák nem mondom, hogy egyszerűek voltak, mivel más nyelven kellett megcsinálni és volt mikor a kérdést sem értettem. Viszont a tanárok hihetetlen türelmesek, kedvesek és barátságosak voltak.

Volt esetleg valami olyan emlékezetes pillanat, amit szívesen elmesélnél?

Lili: Rengeteg vicces és felejthetetlen sztorim van! Az egyik például, amikor az ázsiai barátaimmal mentünk Oroszországba. Kifizettem az oda-vissza jegyemet, lefoglaltam a szállást, majd az orosz határon a ruszkik leszállítottak a vonatról, de csak engem, mert nem volt nálam vízum és bevittek a rendőrségre, ahol pár órát kellett lennem és fogalmam nem volt, hogy mi történik. A másik, amikor legelőszőr mentem ki repülővel Finnországba. Át kellett szállnom Helsinkiben, de a repülőről nem engedtek le, mert valami meghibásodott rajta, így lekéstem az átszállást. A reptéren kellett egyedül éjszakáznom, új jegyet/helyet foglalni valahogy és az angoltudásom elég gyatrának bizonyult akkor, internetem sem volt, illetve -30fok volt odakint. Mikor végre odaértem Jyvaskylaba, kiderült, hogy a tutor-om elfelejtette elkérni a sulitól a szállásom kulcsát, így nála kellett aludnom az alagsorban 3 kutyával együtt. Ráadásul aznap volt a szülinapom. 2 óra helyett 22 órát utaztam Finnországba. :)

Miért ajánlod másoknak?

Franci: Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is kíváncsi, hogy dolgoznak tőlünk nyugatabbra, illetve, olyannak, aki gondolkozik külföldi munkavállaláson.

Lili: ’A kaland odaát van!” - Fel (Up) című mese.

Míra: Mindenképpen ajánlom ezt a programokat azoknak, akik társaságkedvelők, mert itt tényleg meg lehet tapasztalni a déli mentalítástól kezdve az orosz és finn hidegségen át, mindenféle ember sajátosságát és örökre szóló nemzetközi barátságokat kialakítani, ezen kívül nyelvfejlődés szempontjából sem utolsó szempont.

Tóth Eszter