A 2014-es év, Zoltán cica életében sorsdöntő jelentőségűvé vált, már az első napokban, köszönhetően az önzetlen kollégistáknak. A számára létrehozott „alapítványon” keresztül ugyanis nem csak állandó élelme lett biztosítva, hanem végre fedél került a feje fölé, még ha ő eleinte meglehetősen bizalmatlanul is tekintett a számára készített pofás kis dobozkára.
Az ötlet még nyáron, a kollégium felújítása idején született meg, ám csak majd fél évvel később forrotta ki magát teljesen. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a kollégisták maguk készítik el a neki szánt luxus villát, ám itt több váratlan esemény nehezítette meg a munkálatokat. Kezdve attól, hogy Pécsett még véletlenül sincsen olyan áruház, ahol beszerezhető a megfelelő fa anyag, ahol pedig igen, ott nem áll a munkások rendelkezésére olyan vágó gép amivel az méretre szabható. A harmadik verziónál, már volt a szükséges anyagokból, sőt a megfelelő vágó masina is rendelkezésre állt, csak éppen a kezelő személyzet „nem rendelkezett” az ehhez a munkához elvárható szellemi színvonallal. Így más lehetőségek után kellett nézni...
Hosszas keresgélés után, aztán végül ráakadtunk az emberünkre, akitől némi egyezkedés után sikerül megrendelni a házikót, és azt rövid határidővel, profi munkával el is küldte Zoltán számára. –bár némileg drágábban, mint ahogy eredetileg terveztük, ám a végeredményt látva, ezt cseppet sem bánjuk.
A házikó nagyon formás kis darab lett, ám még szükség volt utómunkálatokra, hogy a „Laterum őrző-védő szolgálata” nehogy a későbbiekben panaszkodjon. Így a hónapok óta gondosan rejtegetett hungarocel darabok is előkerültek, és pár „unatkozó” kollégista a 'lakosztályt' gondosan kibélelte, így biztosítva a hőszigetelést. A későbbiekben még került rá egy bilincs is, amihez lánc és természetesen lakat is járt, így kibiztosítva a házikót, mielőtt még valaki „a környékről” szemet vetne rá. Utolsó lépésben még az –egyesek szerint- szűkös bejárat fölé égettük Zoltán nevét, s ezzel jeleztük, hogy Ő a mi „Macskusz Laterumikuszunk".
Így mire leesett az első hó, a lakosztály végre Zolika számára is megnyitotta kapuját, és már csak rá várunk, hogy azt kellőképpen igénybe is vegye. Mindemellett még egyszer dicséret, és köszönet illeti a kollégium lakóit, hogy lehetővé tették a kis vityilló megépülését, és hogy közösen gondoskodnak arról, hogy egy kicsit könnyebbé tegyük egy ex-kóbor cica életét!
** időközben -idestova pont 3 éve- Zolika váratlanul az örök vadászmezőkre távozott. Ahogy akkor valaki megfogalmazta:
"Zoli Cica nem csupán egy négy lábon járó őrző védő vadmacska, kedves cica, hanem egy szimbóluma volt a Laterumnak, barátja annak lakóinak. Zoltán, a macskák történetének legkiemelkedőbb alakja volt. Saját alapítvánnyal, 275 követővel. Napi szinten beszéltek róla, ezernél többen simogatták. Zolinak saját személyisége, kultusza volt. Vadmacskából egy doromboló kiscicává változott a töménytelen szeretetnek hála."
A házikó jó ideig lakatlan maradt, ám aki figyelmesen jár-kel a kollégium előtt, az észrevehette, hogy nemrégiben új lakói lettek a Cica-panziónak! Kérünk Titeket vigyázzatok rájuk, és legalább akkora odafigyelésben és gondoskodásban legyen részük, mint amit anno a mi "Macskusz Laterumikuszunk" is megélhetett!
Márton Rajmund
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése