Interview dr. Komáromy László tanár úrral II.

Ami kimaradt a Komáromy László tanár úrral készített interview-ból

„Óhatatlanul izgalmas volt!”

Beszélgetésem Komáromy tanár úrral kicsit hosszabbra nyúlt, mint amit a nyomtatott InfoZió lapterjedelme megenged, így heves vitának egyáltalán nem nevezhető megbeszélés során arra jutottunk kedves főszerkesztőmmel, Márton Rajmunddal, hogy az interview hátramaradó részét itt, a blogon tesszük közzé.

Kezdjük is egy bevezetővel, bár prof. dr. Komáromy László tanár urat tulajdonképpen senkinek sem kell bemutatnunk, hisz szinte mindannyian találkoztunk vele a sejtbiológia előadásokon. 1961-től munkatársa a Pécsi Orvostudományi Egyetem Élettani és Biológiai Intézetének, majd Orvosi Biológiai Intézetének. Az Egészségügyi Főiskolai, majd Egészségtudományi Kar munkájában 1990 óta vesz részt, kezdetben a dietetikus szak óraadójaként. 1992-től 2000-ig a Pécsi Képzési Központ igazgatója; 1994-től általános főigazgató helyettese volt. 2005-től általános főigazgatói tanácsadó feladatokat lát el. A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának kandidátusa, emeritus főiskolai tanár, és dékáni tanácsadó. Az Általános Orvostudományi Kar Orvosi Biológiai Intézetének nyugdíjas tanára, 2005-től szerződéses oktatója. Munkája során rengeteg hallgatói kitüntetést kapott, többször az év oktatójának választották. 2004-ben nevelési-pedagógiai munkásságáért Apáczai Csere János díjjal tüntették ki. 2012-ben Arany Katedra díjat kapott, 2015-ben pedig Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel jutalmazták oktatói munkásságát. 

Próbáljuk meg feldolgozni az előbb olvasott adatokat. Rögtön érezni fogjuk, hogy ez a bevezető egy nagyon terjedelmes karrier kivonata, ami nem vállalkozhatott minden részletre kiterjedően összefoglalni a tanár úr pályáját. Azonban bennem rengeteg kérdést vetett fel. Amikor elhatároztam, hogy az Infozió nevében megkeresem a tanár urat, egy megelőző kutatást végeztem el, mely során rengeteg új kérdés merült fel bennem. Például a beszélgetés során sikerült megtudnom, hogy az 1953-ban érettségizett tanár úr a híres 6:3-as nagy eseménynek novemberben már a Szegedi Tudományegyetem egyetemi klubjában volt fültanúja. Ezzel a cikkel igyekszem pótolni azokat a hiányosságokat, amik helyhiány miatt sajnos nem fértek be az InfoZió számába, de meggyőződésem, hogy képesek újat mutatni az eddig 55 évet felölelő egyetemi munkásságból a hallgatók; a mi számunkra.

1961, Pécs, legendás alakok között; Lissák Kálmán és Tigyi József professzor urak munkatársaként dolgozott. Mesélne egy kicsit erről az időszakról? Akkor itt Pécsett rendelkezésre állt megfelelő műszerpark például?

Tigyi József professzor úr

Az intézetnek megvolt a megfelelő tudományos háttere. A molekuláris dimenziók már jöttek a tudományba, és azokat el kellett sajátítanunk. Erre az időszakra tehető az akkor korszerű eszközök, például ultracentrifugák megjelenése, és a mikroszkóppark fölfejlődése, melynek legfontosabb állomása volt az első elektronmikroszkóp megjelenése a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Valahol az egyetemi múzeum zugaiban még megtalálható. Ezekben az években indult el egy rekonstrukció, nagy fejlesztési folyamat, melynek fontos szakasza volt a mai Általános Orvosi Kar központi épületének kialakítása, majd használatba vétele. Ebbe az épületbe költözött be 1970-ben az elméleti intézetek jelentős része. A munkálatok a közelmúltban elhunyt Tigyi József professzor úr, akkor rektorhelyettes irányítása alatt folytak. Tigyi professzor, az ő szóhasználatával élve maga mellé emelt, az intézetek költöztetésének „kormánybiztosává”. Ez számomra azt jelentette, hogy az intézetek elhelyezésének szakmai oldalát irányítottam, melynek kapcsán mélyebben megismerhettem az elméleti intézetek vezetőit, munkatársait. Minden, az építőiparral kapcsolatos problémát én kommunikáltam az építésvezetés felé, így a központi épület minden zegét-zugát máig is ismerem. Ebben az időszakban adódott lehetőség külföldi tanulmányutakra is, melyeket szerintem jól kihasználtak az egyetem munkatársai. Szakmai kapcsolatok alakultak keleten és nyugaton is.

Ezzel kapcsolatban jut eszembe: 1977-78, Baylor College of Medicine, Houston, Texas. Az űrrepülőgép program éveiben járt a NASA helyi központjában?

Én is azon szerencsés egyetemi munkatársak közé tartozom, akiknek mind lehetősége volt hosszabb tanulmányutakon részt venni. A Houstonnal kapcsolatos tapasztalataim eredetileg egy 1974-es európai biokémiai konferencián indultak. Itt alakult az a lehetőségem, hogy szakmai érdeklődésemnek megfelelően egy éves tanulmányúton vehettem részt 1977-78-ban a Baylor College of Medicine Farmakológiai Intézetében. Óhatatlanul izgalmas volt ez az év a számomra, hiszen a hazai munkámat tudtam magasabb technikai feltételek mellett folytatni. Áttérve a NASA-ra, először nem is mertem arra gondolni, hogy én oda kerülhetek. A kollégákat kérdeztem, és meglepetésemre a következő választ kaptam: „Nagyon egyszerű! Megadott napokon vannak a látogatási lehetőségek, oda elmész, és ott végig fognak vezetni.” Tulajdonképpen, mint egy turista kerültem oda az egy éves periódus utolsó heteiben. Tényleg úgy történt, hogy felültem a buszra, ami elvitt oda, egy sima higway-en végighaladva. Azt tudni akarták, hogy kik azok, akik így érkeznek, de azt követően semmi kontroll. Végigvezettek a NASA fejlődéstörténetén, szkafandert is lehetett próbálni, és a negatív kísérleti eredmények is szerepeltek a bemutatóban, tulajdonképpen nem rejtettek a véka alá semmit. Életemben nem láttam még olyan hatalmas képernyőket, mint a Mission Controll Centerben. Félelmetesen izgalmas volt: „Hol vagyunk? Éppen az űrt látom.”

A tanár úr megtisztelő figyelmét és válaszait ezúton is köszönjük a PTE-ETK hallgatói nevében!

Tóth Tibor