A zalai dombok között a hagyományokhoz hűen természetesen idén sem maradhatott el a gólyaavató. Úgy döntöttem, hogy javában saját csapatunk, azaz a Kettes csapat – pontosabban a legjobb csapat - szemszögéből mesélem el az események sűrű folyamát, ami nem csak a gólyákat, de minket is magával sodort rendesen. Félig viccelek, azért nem csak rólunk lesz ám szó.
Lényeg a lényeg, hogy a Zalában megszokott bulinapon, azaz kedden, mégpedig szeptember 26-án a kora esti órákban vártuk a gólyákat a B kollégium előtt, ahogy előttünk az elmúlt években már oly’ sokan tették. Az elsőévesek – nagyon dicséretesen – nem is várattak magukra sokáig, egészen pontosak voltak. Egészen, de azért van még hova fejlődni… Négy, gólyapásztorokból összeverbuválódott csapat állt a lépcsőn és pásztázta az apróságok tömegét – szintén dicséretes, hogy sokan el is jöttek -, vajon kit válasszon majd saját reménységei közé.
Az Egyes csapat szétcincált, néhol vérfoltos ruhákban, testükön szörnyű sérülések hegeivel, de mégis jókedvűen válogatott a rendelkezésükre álló ifjak között csak úgy, mint a Kettes csapat – ergo mi. Rablóknak öltözve szintén komolyan vettük a pásztori feladatot – ahogy a többi társaság is – és igyekeztünk hitelesen eleget tenni zord álcánknak fegyverekkel – vízipisztolyokkal -, dollármilliókkal teli zsákokkal – újságpapírral - és kötéllel. A Hármas csapat a népszerű mozifilm alapötletéből merített, melyet most nem nevezek nevén. Annyit azért elárulok, hogy a lányok érkezését már messziről kiszúrhatták a fürkész tekintetek, ugyanis közeledtükkel az ég felé kívánkozó piros színű léggömbök lebegtek felénk vészjóslóan. Végül a Négyes csapat tagjai fekete-fehér csíkos pólóikban rabokként, bár annyira mégsem megtörten zárták a sort.
Útnak indultunk, énekeltünk, ordítoztunk, kelepeltek, fegyelmeztünk, viselkedtek és megérkeztünk az első állomásra. A csemeték köszöntötték a kedves felsőbb éveseket, ahogy azt illik és kezdetét vette a küzdelem a többi csapat ellen, persze átvitt értelemben. Mielőtt bárki azt gondolná, szeretném előre vetíteni, hogy nem fogom részletezni a végrehajtandó feladatok listáját. Meglehetősen hosszú lista lenne és több ízben egyhangú, de valószínűleg mindenki el tudja képzelni, hogy mi volt a fő és közös pont minden állomáson, majd később a tornateremben végződő mutatványokban is.
Pontosan így van, a helyes megfejtés, amire mindannyian gondoltok az a csapatépítés. Úgy láttam végeredményben mindenkinek egészen jól sikerült feloldódnia és megszületett mindenhol az a bizonyos csapatszellem, buzdították és ünnepelték egymást, valamint úgy tűnt, hogy őszintén örülnek a csapat – mint olyan – érdemeinek. Ezúton üzenném, hogy remélem jól láttuk és sikerült. Azt hiszem, hogy a többi csapat nevében is mondhatom, jobb, ha tudjátok: Nagyon igyekeztünk és mi mindent megtettünk.
Az eredményhirdetésre az Atlantisban került sor éjfél után egy fergetegesen UV foltos fényárban végződő mulatozás közepette. Hozzáteszem, az UV foltok alatt az UV festéket értem, festékes buli volt, másról nincs és nem is volt tudomásom. Szóval harmadik helyen végzett a Négyes csapat, második helyen a Kettes csapat és az első helyet pedig stílusosan az Egyes csapat szerezte meg.
Másnap következett a másnap, azaz a szerda. Bizonyára sokan nem értek oda az első órákra, de ez most nem is a következő napról szólt. Mivel zárjam soraimat? Mivel zárom soraimat...
Kaszás Kinga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése