2017. március 29., szerda

Kanyaró-para

A kanyaró egy olyan vírus, amely a paramyxovírus család, morbillivírus genus tagjaként ismert. A gömb alakú virion 150-250 nm átmérőjű, 7 millió molekulatömegű, egyfonatú RNS-t tartalmaz. A vírus első szaporodási helye a légzőhám, innen a nyirokrendszeren keresztül eljut a nyirokcsomókba, majd ott tovább szaporodva a lymphaticus rendszeren keresztül a véráramba kerül. A váráram közvetítésével a RES sejtjeibe jut, majd a macrophágokban és a fehérvérsejtekben szaporodik. Az ezt követő másodlagos viraemia után megjelennek az exanthémák, azaz a bőrkiütések. A kiütések pirosak, kissé kiemelkedőek, melyek először a fejen és az arcon jelentkeznek, majd később tovább terjednek lefelé a testen.
A fertőzés forrása minden esetben a vírussal megfertőződött beteg ember, aki az orr és garatváladékával cseppfertőzés vagy közvetlen érintkezés útján juttatja a kórokozót a külvilágba. Az átlagos lappangási idő 8-13 nap, a kiütések megjelenéséig 13-15 nap, azonban a hordozó már a bőrkiütések megjelenése előtt 4 nappal fertőzhet és a fertőzőképesség a kiütések eltűnését követően még 4 napig fennmaradhat.
A kezdeti tünetek hasonlóak az influenzáéhoz, mert magas lázzal, légúti tünetekkel, és kötőhártya gyulladással jelentkeznek. Ezeket a tüneteket követően 2-4 nap múlva jelennek meg a bőrkiütések, melyek már a kanyaró vírusára jellemző tünetként azonosíthatók.
A betegség szövődményeként otitis media, pneumonia ritkán encephalitis léphet fel. 
A kanyaró szempontjából leginkább veszélyeztetettek a 15 hónapnál fiatalabb még be nem oltott kisgyermekek, illetve azok az oltatlan személyek, akik a betegséget még nem vészelték át, továbbá az immunhiányos betegek, valamint az egészségügyi szférában dolgozók. 
Megelőzés szempontjából az élő, attenuált, vírus tartalmú vakcinával való oltás a leghatékonyabb módszer.


Hazánkban 1969 előtt több nagy kanyarójárvány volt, így akik ezelőtt betegedtek meg, azok feltehetően jelenleg védettek a betegséggel szemben. Magyarországon 1969-ben vezették be a kanyaró elleni védőoltást, melynek köszönhetően a 47 éven aluli lakosság döntő többsége legalább egy kanyaró elleni oltásban részesült. A hosszú távú védettség kialakítása érdekében 1989-től kezdődően két dózis oltóanyag (oltás és újraoltás) beadása történik. Az első kanyaró elleni védőoltást 15 hónapos korban kapják meg a kisgyermekek – morbilli, mumpsz, rubeola (MMR) kombinált oltóanyagaként – majd 11 éves korban (6. osztály) iskolai kampányoltás keretében részesülnek újraoltásban, ugyancsak MMR vakcina formájában. Az elmúlt két évtizedben, hazánkban az átoltottság mind a 15 hónapos korban, mind az iskolai kampányoltás keretében végzett újraoltás esetén meghaladta a 98%-ot, tehát az oltás és az emlékeztető oltás mintegy 99%-os védelmet biztosít.
Fontos megemlíteni, hogy a védőoltás megléte mellett egy kanyarós időszakban jó megelőzési technikának minősül, ha betartjuk a higiéne különböző szabályait. Használjunk sűrűn alkoholos kézfertőtlenítőt, mossunk gyakran kezet, a rendszeresen használt tárgyakat pedig tisztítsuk meg gyakrabban. A köhögés-tüsszentés etikett betartásával megelőzhető a vírussal való fertőződés, tehát tüsszentéskor tartsunk papír zsebkendőt a szánk és az orrunk elé, valamint használat után a zsebkendőt dobjuk ki a szemétbe. Ha mégis kanyarós beteggel találkoznánk, kerüljük a szokásos üdvözlési formákat és a fertőzöttel való közvetlen kontaktust.

Hodován Szabina

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése