2018. április 24., kedd

Mononucleosis infectiosa; avagy a Csók-betegség

Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó, most már ez vagyok én, egy süllyedő hajó…
(Zámbó Jimmy: Még nem veszíthetek)

A „Királynak” talán nem a Pfeffier-féle mirigyláz adott ihletet egyik örök slágere megírására, én viszont miután megtapasztaltam a betegséget, rögtön tudtam, hogy egyszer szeretnék beszámolni ehhez kapcsolódó személyes élményeimről. Fáradtságérzet, egy kis torokfájás, megfázás szerű tünetek… így kezdődött minden. A rohanó életmód és a mindennapi teendők mellett egyesek hajlamosak szemet hunyni szervezetük jelzései felett. Sajnos én is így tettem.

A betegség lappangási ideje a szakirodalom szerint 7-től akár 49 napig is eltarthat, az én herpeszvírusom körülbelül két hét után döntött úgy, hogy megmutatja valódi arcát. Egyre gyengébbnek, elesettebbnek éreztem magam, a manduláimon tüszők kezdtek megjelenni, fájt a beszéd, az étel-, italfogyasztás. Felkerestem a háziorvosomat, aki tüszős mandulagyulladáson kívül nem gyanakodott egyébre. Az általa felírt antibiotikumos kezelés mellett a tüneteim rosszabbodtak: a manduláimra fehér plakk nőtt, galambtojás nagyságúra duzzadtak, képtelen lettem magamat ellátni. Az evés és ivás lehetetlenné vált a fájdalomtól. Felkerestem egy másik orvost, aki állapotomat látva azonnal elküldött az infektológiára, ahonnan már nem jöhettem haza: lázasan és gyengén feküdtem be a klinikára. Felállították a diagnózist: egy alattomos vírusfertőzés, a Mononucleosis infectiosa volt mindennek az okozója. 8 napig feküdtem a kórházban; közben szigorúan pépes étrenden éltem, infúziókat, vénásan adagolt szteroidokat és fájdalomcsillapítókat kaptam.
Már a betegség elején kutatásba kezdtem, mi is a Mononucleosis: ezt a fertőzést két vírus, az Epstein-Barr vírus és a citomegalovírus okozhatja. Leginkább cseppfertőzéssel, közvetlen nyálkontakttal terjed (innen is ered szerintem nem éppen találó neve, „Csók-betegség”). A leendő pároddal az első találkozás sem egy egészségügyi kérdőívkitöltésből, romantikus torok leoltásból majd ezt megkoronázva egy közös baktériumkitenyésztésből kell, hogy álljon. Szerintem elég abszurd lenne. 


A Mononucleosis infectiosa egy fertőző vírusbetegség, amely a májat, a szájüreget és a nyirokcsomókat támadja. Kezdetben nem produkál komoly tüneteket, maximum fáradtság, erőtlenség tapasztalható. Akár fiatal gyermekek is elkaphatják a betegséget, de leginkább a 15-35 év közötti korosztály körében gyakori. További tünetek: kaparó torokfájdalom, nyirokcsomó megnagyobbodás, láz, hányás, fejfájás, bőrkiütés; melyek akár 4-7 hétig is elhúzódhatnak. 
Az egy háztartásban vagy kollégiumban élők sincsenek nagy veszélyben addig, amíg nem kerülnek kontaktba az egyén nyálával. A betegségre a legjobb gyógymód a pihenés és a fizikai aktivitás kerülése. A lép-, és májmegnagyobbodás is gyakori tünetegyüttes, más szerveket (tulajdonképpen bármelyiket) is támadhat, a betegség ideje alatt hetekig, hónapokig ajánlott az intenzív testmozgás-, emelés kerülése. 
A betegséget már megtapasztalt barátaim együttéreztek velem, viszont sokan nem tudták, mi fán terem a mononucleosis. Sablonosnak hangzik, de igaz: ha betegen figyelünk testünk jelzéseire, és meg is értjük azokat, már megtettük az első lépést az egészségünkhöz visszavezető úton!

Webbeteg nyomán
Finta Kitti

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése