Az elsősegélynyújtás története

Szeptember második szombatján ünnepeljük az elsősegélynyújtás világnapját. A legtöbben elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkezünk, viszont az eredetével kapcsolatban tájékozatlanok vagyunk.

A segélynyújtás ősi, ösztönös tevékenység, feltehetően az emberiséggel egyidős. A bajbajutott társ segítése kezdetben ösztönösen, majd a megszerzett tapasztalatok, hagyományok és rítusok alapján céltudatosan történt. A történelem folyamán a különböző korok tudáshiányát sámánok, boszorkányok, varázslók és papok hiedelmeikkel pótolták. Az egyre pontosabbá váló szakmai ismeretek segítségével jutottunk el a mai, modern elsősegélynyújtási ismeretekhez.

Őskortól az ipari forradalomig

Már az őskorban jelen volt a saját fajtárs veszélyhelyzetből való kimentése, fájdalmainak csillapítása és sérüléseinek ellátása. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a törött végtagokat botokkal rögzítették és gyógynövényekkel enyhítették a fájdalmat. Legendák szerint a növények gyógyító erejének felfedezése az ókorra tehető. Egy kínai hagyomány szerint a gyógynövények felfedezése Sen Nung császár nevéhez köthető, aki Kr.e. 2700-as években uralkodott. A nem sokkal később trónra kerülő Huang-ti, vagyis a Sárga Császár nevéhez fűződik a Huang-ti Nej Csing Szu Ven, ami a belgyógyászat alapelveit taglalja. Ennek segítségével lefektette a kínai medicina alapjait. A korban végzett sebellátásról és vízimentésről számos rajzos és írásos emlék árulkodik. Ilyen például II. Ramszesz síremlékén található jelenet ahol valakit a vízből mentenek ki, és amikor a trójai háborúban megsérült Patroklosz sebét kötözi be Akhilleusz egy Kr. e. 500-ból származó görög kerámián. A kereszténységgel együtt terjedt el, az az eszme, amely erkölcsi kötelességgé tette a segítségnyújtást. A tizedik században a Bernát-hegyi kolostor főként életmentő jellegű munkája volt a legjelentősebb a többé-kevésbé irányított segélynyújtással foglalkozó lovag-és szerzetesrendek közül. A szervezett mentés igénye a középkor vége felé kezdődött. Az erkölcsi indíték helyett a kereskedelmi és termelési érdek volt meghatározó. A Maatschappij tot Redding van Drenkelingen szervezet ennek hatására jött létre 1767-ben Amszterdamban. A sikeres mentési kísérleteket díjazta, új mentéstechnikákat vezetett be és szervezetté tette a mentés folyamatát. Az ipari forradalom a segélynyújtásra is nagy hatással volt, ugyanis megsokszorozta az elvárásokat. Ezeket a törekvéseket segítette a gyorsan fejlődő ipar, a katonai érdekeltség, a közlekedés és az urbanizációs probléma. Ennek hatására dolgozták ki az elsősegély fogalmát és állították össze az ismeret anyagát, fejlesztették a hozzá tartozó mentéstechnikai eszközöket.

Hazánk mentéstörténete

A Habsburg-birodalom területéről származnak hazánk legkorábbi, mentéstörténeti emlékei. Mária Terézia 1769-ben kiadott rendelete szabályozta az elsősegélynyújtást, innentől kezdve kötelező az embermentés Magyarországon. Van Swieten, aki a királynő meghívására érkezett az udvarba jelentős változásokat ért el a magyar orvosképzés, a borbélysebészek egyetemi oktatása és a mentés szerveződés terén. Számos orvostörténeti eredmény született a XIX. században. Jelentősen fejlődtek a kórházak, az orvosi eszközök és a higiéniás viszonyok. A magyar elsősegélynyújtás egyik úttörője Flór Ferenc, aki az 1835-ben kiadott „Tetszhóltak Felélesztésökről” szóló Tanítás című könyvében felállította az újraélesztés teendőinek sorrendjét. Jelentőséget tulajdonított az átjárható légutak biztosításának, a befúvásos lélegeztetésnek és a mellkas nyomogatásának. Ezen kívül ajánlja a légutak leszívását, a gégemetszést és az intubációt. Követelte a mentőegyesületek felállítását, szervezési tervet dolgozott ki, megadta a mentőláda és a mentőállomások felszerelésének tartalmát. Kresz Géza 1887-ben megalapítja a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületet (BÖME). Kezdeti működéséhez jelentős szakmai támogatást nyújtott a bécsi mentőegyesület. Az agyagi terheket elsősorban gyűjtésekből fedezték. A Mentők székháza a Markó és Sólyom utca sarkán épült fel 1890-ben, majd új szárnnyal bővült 1898-ban. A Mentők Lapja is ebben az évben jelenik meg először. A BÖME működését nem csak az agyagi gondok tették próbára, hanem az első világháború is. Az ötvenedik évfordulóján a húsz gépkocsiból álló mentőautóparkjával a legtiszteletreméltóbb korszakát élte. A második világháború és az azt követő pár évben a rossz körülmények ellenére is példás szolgálatot teljesített. Az Országos Mentőszolgálat 1948-ban alakult meg, ami egy új korszakot nyitott a mentéstörténetében. Nevéhez híven, országos szinten igyekezett és igyekszik, megszervezni a mentőellátást.

Nádasdi Georgina