Szépségideálok változása (avagy hogyan jutottunk el a plasztikáig?)

Vajon mi kell ahhoz, hogy valaki szépségideál lehessen? Igéző szempár, szép arc, egy formás testrész, csinos öltözék, esetleg mindez együtt vagy talán egyik sem? Minden kornak, időszaknak megvolt és megvan a maga ideálja, az a nőalak, aki az eszményi szépséget szimbolizálja.

Az őskorban a termékenységet sejtető testrészek dússága vonzotta a férfiakat. A Willendorfi Vénusz alakja szerint a széles csípő, a fartájék termetessége, és a keblek teltsége az életerős utód gond nélküli világra hozásának lehetőségéről árulkodott.

Az ókori Római Birodalomban ehhez képest merőben megváltozott az ideális nőről alkotott kép. Tudósok, filozófusok vallották, hogy a szépség a részek arányában és elrendezésében mutatkozik meg, így azokat részesítették előnyben, akiknek szabályos arcvonásaik, kis melleik voltak, illetve alakjuk, testrészeik egyensúlyt sugalltak, mint például a Milói Vénusz.

A középkorban Dürer szerint a mértékletesség jelentett egyet a szépséggel. A vándorló és honfoglaló népeknél – nálunk magyaroknál is az erős, lovon ülő nő volt az ideális, aki nem húzta ki magát a munka és harc alól, valamint ugyanolyan öltözéket viselt, mint a férfiak. Ilyen volt többek között Géza fejedelem felesége, Sarolta.

A hittérítéseknek és a kereszténység elterjedésének következményeként Éva és Szűz Mária vált hasonlítási alappá. Előbbi a megtestesült gonosz, a csábító, a bűnös, aki időről időre felbukkan egy-egy nőben. Utóbbi a szent életű és szűz édesanya. Ezekből a tulajdonságokból építkezvén a nőábrázolás főként a morális értékeket volt hivatott hangsúlyozni. A világi erényekhez és a testi léthez történő viszonyulás gyökeresen megváltozott ezekben az időkben, az emberek csuhába öltöztek, vaskos ruhákat viseltek azzal a célzattal, hogy eltakarva minden testrészüket, a lélek tisztaságának eszméjét hirdessék. A testi vonzerő, az erotika mondhatni halálos bűnnek számított. Ennek eredményeként azok, akik nem az elvárt módon kezelték ezeket a társadalmi normákat, ’bűnük’ elegendő volt ahhoz, hogy egy nőt boszorkánynak bélyegezzenek, és emiatt joggal kivégezzék.

Izabella, spanyol hercegnő

A reneszánsz meghozta az újjászületést. A szabályos, természetes szépség került előtérbe. Eszményinek számított a gyermekien hamvas, ártatlannak tűnő nő hosszú selymes hajjal, ovális arccal, széles csípővel és telt combbal, akinek termete magas, mozdulatai kecsesek. Ebben a korban az ideált Izabella képviselte, a spanyolok uralkodónője.

Vitalitás, érzékiség, dús és leplezetlen keblek, darázsderék és a jólétet sugalló fartájék – ezek tettek kívánatossá egy igazi barokk hölgyet. Ebben a korban jött divatba a fűző, illetve a túldíszítettség egyik nagy eszköze, a paróka.

A XVIII. század végén megjelenő romantika új ideálokat teremtett. A szép egyenlővé vált a szabálytalannal, a képszerűséggel. Az eszményített nőn kettősség volt megfigyelhető: titokzatos szépségű, karcsú, törékeny, sápadt, melankolikus tekintetű, ennek ellenére szeme csillogása és annak misztikus mélysége tette mégis élettel telivé, tüzessé és szenvedélyessé.

A XX. század felgyorsult eseményei miatt egy-egy évtized ugrásszerű változásokat hozott. Az ’10-es évekre a fűzők eltűnnek, a karcsúság hódít, előtérbe kerülnek a szétnyíló szoknyák és kosztümök. A divat diktátorává Coco Chanel vált, aki hatalmas sikereket aratott előbb kalapjaival, majd ruhadarabjaival, ékszereivel, kozmetikai cikkeivel. A francia eleganciát képviselve vált a modern, felszabadult, gyönyörű női szimbólummá.

Az I. világháború után a dolgozó nő testesítette meg az ideális nőt, mert a munka velejárója bizony a sportosabb testalkat volt. A Charleston korszakában a kényelmes ruhák és a könnyedség hódított, a báj legfontosabb képviselője ekkor Josephine Baker táncosnő volt.

A ’30-as évek ideáljaként Marlane Dietrich tűnt fel púderezett, hófehér bőrével, rúzs borította ajkával. Konkurenciája Greta Garbo volt, a szőke, göndör hajú, ábrándos tekintetű szépség.

A II. világháború idején a sportos elegancia, a teltebb alkat számított. A békekötések után az európai és angol ideálok merőben eltértek egymástól, előbbi a konzervativitást követte, míg utóbbiban a mozifilmek egyre növekvő népszerűsége miatt kialakult a sztárkultusz. A televízió, a képes újságok, a média elterjedése vezetett ahhoz, hogy ezeken keresztül terjedhetett a legújabb divat és a média sugallata alapján dőlt el végül, hogy mi számít szépnek.

Az ’50-es években Marylin Monroe vált a férfiak álmává. Filmszerepeivel teljes mértékben kiérdemelte közönségének feltétel nélküli imádatát. Telt idomai, keskeny dereka, szőke haja, finom vonásai, kihívó öltözködése vonzotta a tekinteteket. Niagara című filmjével aratott sikereinek köszönhetően Amerika szexistennőjévé avanzsált. Mi tette őt azzá, akivé vált és mivel érte el azt, hogy a fél világot megőrjíthette? Nos, ennek a titoknak talán a benne található ellentét lehetett az oka. Vonzó külseje ellenére önbizalomhiányban szenvedett, sohasem volt megelégedve teljesen saját arcfelépítésével, ennek következményeként plasztikai műtéten esett át, amikor is állán porcbeültetést végeztek.

Twiggy

Az ’60-as évek Amerikájának eszményített szépsége Audrey Hepburn valószínűleg szintén mindenki számára ismeretes. Minden mozdulata előkelő származását idézte, a maga törékeny alkatával, szelídségével, elegáns stílusával sikerült belopnia magát a közönség szívébe. Ezzel egy időben tört ki a Twiggy-láz, ahol egy csontsovány modell lett egyetlen szempillantás alatt rendkívül népszerű. Az angliai születésű lány köztudottan bulímiás és anorexiás volt. Az őt bemutató divatlapokat azzal vádolták, hogy nem egészséges ideált állítanak a nők elé.

Természetesség, egyszerűség, ápoltság – a ’70-es évek kulcsszavai. És aki mindezt megtestesítette az Farraw Fawcett volt, a Charlie angyalai című sorozat egyik szereplője.

’80-as évek. Feltűnik Madonna, aki megteremti a kisportolt női test divatját, ami nem jelentett egyet a soványsággal, inkább előtérbe helyezte a feszes hasat, feneket és az izmos lábakat. Angliában hercegnőt koronáztak. Emberek milliói kezdtek el rajongani érte: Diana a fiatalosságával és természetességével bizonyította be, hogy királyi méltósága ellenére sem szállt fel a fényűzés hintójára, hű maradt magához és megőrizte eredetiségét.

Az ’90-es években a feltűnőség és különlegesség hívta fel magára a figyelmet, így válhatott népszerűvé Julia Roberts jellegzetes ajkaival és Cindy Crawford a szépségpöttyével.

Az ezredforduló hatalmas változásokat hozott. Előtérbe kerültek a szupermodellek, mint például Kate Moss, aki 170 cm-es magasságával akkor csupán csak 40 kg-ot nyomott. Alakja és arca nem volt tökéletes, egyedisége vonzotta az embereket. Nicole Kidman sportos alakjával hódított, Pamela Anderson hatalmas melleivel – melyek plasztikai műtét eredményei voltak – nyűgözte le rajongóit.

Ezektől az időktől kezdve a kifutón tipegő magas, vékony lányok elevenítik meg az ideális nő fogalmát. A média által belénk sulykolt, divatmagazinok címlapjain díszelgő csontkollekciók testesítik meg a ’szépséget’. De vajon tényleg ez lenne az egészséges?

Ez a rosszul kialakított kép drámai hatással van a még fejlődő, de a már felnőtt gondolkodásra is – nők milliói szenvednek önbizalomhiányban. Felmérések alapján 90%-uk valamit megváltoztatna saját magán, elsősorban a testsúlyt. A hölgyek több mint fele tartózkodik némely tevékenységektől, nem mernek nyitottak lenni, mert nincsenek megelégedve önmagukkal. Sajnálatos módon egyre jobban terjednek el az evészavarokkal járó betegségek (anorexia, bulímia), a nők tizede szenved valamelyikben. 

A gyengébbik nem képviselőinek 25%-a gondolkodik plasztikai műtéten, akik csak azért feküdnének kés alá, hogy megfeleljenek a társadalom által szűkre szabott szépségideálnak és vonzónak érezhessék magukat.

Rengeteg változáson és meghatározó állomáson keresztül így jutottunk el napjaink groteszk szépségvilágába, ahol hódít az egészségtelen soványság, az önbizalomhiány mindenek felett uralkodik, a gátlások legyőzhetetlenek és a plasztikai sebészek egyre gazdagabbak. Emlékezzünk vissza, honnan indultunk – dús keblek, telt idomok, termékenység. Vajon jó helyen kötöttünk ki?

Csárdi Klaudia