A karácsony egyike a legjelentősebb keresztény ünnepeknek, ugyanis ekkor ünneplik Jézus Krisztus születését szerte a Földön. December 25-ét világszerte az öröm, a békesség, a család, a gyermekség, az otthon és a szülőföld ünnepeként tartják számon. A nem keresztény vallású emberek a szeretet ünnepeként tekintenek ezekre a napokra, de mindenkire igaz, hogy számos hagyomány felelevenítésével tiszteli meg egymást és az ünnepet: ilyenek például az adventi időszakban meggyújtott gyertyák sokasága, a gondosan kiválasztott fenyő feldíszítése fagyönggyel, szaloncukorral és díszekkel, az éjféli mise, a karácsonyi ebéd különlegessége és nem utolsó sorban szeretteink megajándékozása.
Az ünnep 325-ben indult el Rómából, a nap kiválasztása azonban okozott némi problémát. Egyes nézetek szerint ugyanis Jézus december 20-án, míg mások szerint április 18-19-én született. De akadtak olyanok is, akik azt mondták, hogy november 25-én vagy január 6-án jött világra. Végül az első nikaiai zsinat döntése alapján december 25-ére esett a választás. A 4. évszázad óta tartják számon a karácsonyt, mint jeles napot.
A magyar karácsony szó szláv eredetű, mely a téli napfordulóra utal. Az angol „Christmas” Jézus Krisztus nevére utal. A németek „Weihnacht”-nak, míg a hollandok a „Kertmisse”-nek nevezik, ami a szent éjt jelenti. Sokan használják a latin eredetű Natalis szó formáit is, ami a születésre utal; ilyen például a francia „Noel”, az olasz „Natale”, a spanyol „Navidad’, valamint a walesi „Nadoling”. Tulajdonképpen az összes szó egyházi vonatkozású.
Minden országnak megvannak a maga karácsonyi szokásai. Írországban a gyerekek zsákot raknak ki a Mikulásnak, hogy abba kerüljenek az ajándékok, hálájuk jelképeként pedig az asztalon rétest és egy üveg sört hagynak számára. Spanyolországban az erkélyen át bemászó Télapó hozza az ajándékot, január 6-án pedig a három napkeleti bölcset várják, akik szintén ajándékokkal érkeznek. Belgiumban az arra érdemesek december 6-án kapják az ajándékokat a karácsonyfa alá vagy a tűzhely közelében elhelyezett zoknikba azonban csak kisebb dolgok kerülnek. Norvégiában karácsony estéjén annak érdekében, hogy a háztól távol tartsák az ártó, rossz szellemeket, egy csészényi zabkását hagynak a pajtában. Szintén hagyomány a norvégok körében a feldíszített fenyőt körbetáncolni, miközben karácsonyi énekeket dalolnak. Svédországban a nagy nap reggelén a templomokban égő gyertyákkal várják a hívő embereket misére. Olaszországban a második nap estéjén a gyermekeket meglátogatja a „Strega Buffana” nevű jó boszorkány, aki a jól viselkedőknek mindenféle finomságokat visz, ellenben a rosszabbakkal, akik szenet kapnak. Ausztriában a Mikulás december 6-án ajándékozza meg a jó gyerekeket édességgel, dióval és almával.
December 24-én már Jézuska hozza az ajándékokat. Szintén hagyomány az osztrák emberek körében, hogy a csengettyű megszólalása után lépnek be a gyertyákkal, díszekkel és édességekkel feldíszített karácsonyfát rejtő helyiségbe. Franciaországban ilyenkor is a Mikulás hozza az ajándékot és a korábban kikésztett kiscipőkben helyezi el. A felnőttek szenteste elmennek az éjféli misére, majd hazatérvén elfogyasztják az ünnepi vacsorát. Németországban szokás, hogy karácsony környékén feldíszítik a házakat is. A gyerekek a karácsonyi ajándéklistákat rajzokkal díszítik és éjszakára az ablakpárkányra teszik. Tetejére cukornehezéket tesznek, annak érdekében, hogy a Mikulás biztosan megtalálja. Finnországban a pirosruhás eljövetele előtt az emberek szaunázni mennek. Karácsony napján a legtöbb ember templomba, majd elhunyt szeretteinek sírjához látogat el, hogy emlékükre gyertyát gyújtsanak. Angliában a apróságok levelet írnak, amit aztán bedobnak a kandallóba, hogy az a kéményen át eljusson az Északi sarkvidékre. Ha azonban a lista lángra kap, az azt jelenti, hogy a levelet újra meg kell írni.
Új Zélandon a nyár közepére esik az ünnep, ezért ilyenkor az emberek többnyire piknikeznek a szabadban, vagy a tengerpartra mennek. Általában hideg sonkával és jégbe hűtött sör fogyasztásával ünnepelnek. Ausztráliában a Mikulás szánját nyolc fehér kenguru húzza. A karácsonyi vacsorát egyesek a szabadban fogyasztják, majd lemennek a tengerpartra, esetleg kriketteznek eme nemes alkalomból. Dél-Afrikában szintén nyárra esik a karácsony. Az itt élő emberek egy kiadós ebéd után meglátogatják szeretteiket és karácsonyi dobozokat ajándékoznak egymásnak, melyekben rendszerint valami finom ennivaló van. Amerikában többféleképpen is ünneplik a karácsonyt, a Kelet-Európából származó családok pulykát készítenek karácsonyra, de az ott élő lengyelek még ma is lengyel kolbászt – keilbasit – esznek. Az olasz származásúak lasagne-t fogyasztanak szenteste. Mexikóban hagyománnyá vált, hogy énekesek vonulnak az utcára kezükben hosszú rudakkal, melyekre csengettyűk és gyertyák vannak erősítve. Így vonulnak át a városon egészen a templomig.
Magyarországon a katolikus keresztények többsége részt vesz a szenteste tartandó éjféli misén, ahol bemutatják a betlehemi játékokat. A régi magyarok karácsonykor nagy jelentőséget tulajdonítottak az asztalnak, így annak feldíszítésének és az étkezésnek is szigorú rendje volt. A feltálalt ételeknek mágikus erőt tulajdonítottak. A megterített asztalra gabona magvakat helyeztek, amiből később a baromfiknak adtak, hogy jól tojjanak. Az asztal alá pedig szalmát raktak, ezzel is megtisztelve a jászolban született kis Jézust. Később ezt a szalmát a jószágok alá tették, hogy egészségesek legyenek, de néha a gyümölcsfára is aggattak belőle a jó termés reményében. A karácsonyi vacsorához számos étek tartozott, mint például a dió, a méz, az alma, a fokhagyma, a mákosguba, a hal, a halászlé, valamint a töltött káposzta.
Kisebb falvakban még ma is jellemző a regölés vagy a betlehemezés, melynek legfontosabb eleme a pásztorok párbeszéde és énekes játéka. Fő kellékként egy templom alakú betlehem szolgált, amelyben a Szent család látható. Luca napja is nagy jelentőséggel bírt, ezen a napon kezdték el Luca székének készítését. A széket 13 napig kellett titokban készíteni, a családtagok tudta nélkül, 13 féle fából, amelyek 13 különböző helyről származtak. Szentestéig kellett elkészülnie és az az ember, aki arra az éjféli misén felállt, megláthatta, hogy ki a faluban a boszorkány. A széket a mise után általában elégették, hogy a boszorkányok ne férhessenek hozzá.
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves Hallgatótársamnak!
Hodován Szabina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése