A nyár közepén felsóhajthattunk, hogy bejutottunk – ám ekkor még nem is sejtettük, hogy mire vállalkoztunk. Lazán, majd egyre feszültebben kezdtünk készülni az új tanévre, a beiratkozásra és a költözésre. Végül eljött ez is. Nekiindultunk az évnek, elkezdődtek a tanórák és a hallgatói élet. Belecsöppentünk azokba a dolgokba, amelyekről eddig csak kívülről hallottunk.
Élményeink folyama a gólyatáborban kezdődött, majd fokozatosan bontakozott ki a szemeszternyitóval és azzal, amit a legtöbben vártunk: a gólyaavatóval. Mi, akik megjártuk a gólyatábort nagyjából sejtettük mire számíthatunk, azok a társaink azonban, akik kihagyni kényszerültek a tábori eseményeket – nos - ők csupán tippelhettek, hogy mégis mi vár majd rájuk. De elérkezett a nap és az ominózus avatón aztán ők is belekóstolhattak ebbe az őrületes egyetemi légkörbe...
A csapatok érkezését követően neki is kezdtünk a programoknak. Kezdetnek néhány „PTE ETK” versikét énekeltünk és a közismert és sokak által kedvelt ’ ETK- sok vagyunk mi” rigmust. Házigazdáink szerint azonban nem volt elég hangunk, így ezt teli torokból adták ők is a tudtunkra: ’ Nincsen hangotok! ’ felkiáltással.
Dalolászásunk után a gólyaesküt adtuk elő meglehetősen instabil, tehát nem kevés egyensúlyérzéket igénylő pozitúrában. Ha egészen pontos akarok lenni úgy, hogy a jobb lábunkat hátrafelé emeltük és ebbe kapaszkodott a mögöttünk álló szerencsés versenyző. Következésképpen, ha valaki megingott, akkor az egész csapattal kiszúrt. Én személy szerint azon izgultam leginkább, nehogy elsőként dobjak egy hátast – tőlem ugyanis ez jobbára kitelik -, és miattam kelljen újrakezdenie mindenkinek a fogadalmat. Ismétlés a tudás anyja, ezért másodszor is előadtuk, ekkor már azonban a másik lábunkon egyensúlyozva fogadtuk meg mindazt, amit muszáj volt. Tanultunk néhány hasznos kifejezést, különös tekintettel a musculus sternocleidomastoideus – ra, amelyet Végh Balázs házigazdánknak köszönhetünk.
Dalolászásunk után a gólyaesküt adtuk elő meglehetősen instabil, tehát nem kevés egyensúlyérzéket igénylő pozitúrában. Ha egészen pontos akarok lenni úgy, hogy a jobb lábunkat hátrafelé emeltük és ebbe kapaszkodott a mögöttünk álló szerencsés versenyző. Következésképpen, ha valaki megingott, akkor az egész csapattal kiszúrt. Én személy szerint azon izgultam leginkább, nehogy elsőként dobjak egy hátast – tőlem ugyanis ez jobbára kitelik -, és miattam kelljen újrakezdenie mindenkinek a fogadalmat. Ismétlés a tudás anyja, ezért másodszor is előadtuk, ekkor már azonban a másik lábunkon egyensúlyozva fogadtuk meg mindazt, amit muszáj volt. Tanultunk néhány hasznos kifejezést, különös tekintettel a musculus sternocleidomastoideus – ra, amelyet Végh Balázs házigazdánknak köszönhetünk.
A továbbiakban természetesen imádtuk a felsőbb éveseket (ahogy azt az eskü megkövetelte), mégpedig feltétel nélkül és minden erőnkkel azon voltunk/leszünk/vagyunk, hogy ha őket szomjasnak találjuk, rögvest italhoz jussanak. Az ígéret szép szó, így kedvenc kifejezéseink közül az egyik eztán a következő lesz: ’Ha egy felsőbb éves valamit kér, a SCOM mozog, mint a gép’.Az eskütétel után megkezdődtek a versenyszámok. Elsőként újabb gólyatánc, de most már azok a társaink is megtanulhatták, akik kimaradtak a tábori táncórákból.
Az ügyesebb és biztosabb kezűek megcsillogtathatták tehetségüket a lufiborotválás során. A csapatok egy emberként szorítottak a kiválasztottaknak, hogy ki ne pukkanjon az a lufi.Táncverseny; gumikesztyűből ivás; szívószállal összevadászott Smarties, amit aztán a pásztoroknál levő tányérba potyogtattunk. Persze rengeteg feladat volt, amelyet szintén nagyon élveztünk, de itt nem lenne okos dolog felsorolnom, ezért ígérjük meg, hogy emlékük szívünkben örökké él.
Az első helyen a Gengszterek, másodikként a Harry Potter csapat és harmadikként a 300 spártai harcos végeztek. Jövőre kíváncsian várjuk az újak szereplését eme jeles alkalomból.
Kocsis Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése