Az Országos
Mentőszolgálat mindössze nyolc éve üzemelt, 930 állomással és 400 gépkocsival,
mikor kitört az október 23-i forradalom. A kórházak és mentősök nem álltak
készen ennyi sérültre, sem személyi, sem anyagi téren. A kórházak kórtermei
betegekkel zsúfolva voltak, így az ágyak 10 százaléka maradt a forradalmi
sérültek számára. A harcok kereszttüzében álló belvárosi kórházakban különös
gyorsassággal teltek meg a szabad helyek sebesültekkel.
Markó utcai Mentőpalota
pincéjében Dr. Orovecz Béla, az OMSZ akkori főigazgatója október 24-én reggel,
a második világháborús tapasztalataira hagyatkozva szükségkórházat nyitott a
rengeteg sérült fogadására.
Pincekórház
A pincében sebesültek
ezreit látták el a mentősök. Műtőt külön blokkban alakítottak ki. A szállításra
alkalmas betegeket pillanatnyi tűzszünetben vitték tovább a legközelebbi
kórházakba. A Markó utca közelében folyó harcok miatt, nemcsak az
élelmiszerellátás ütközött akadályba, hanem a hazajutás is, így az egészségügyi
személyzet „bent alvós” műszakot teljesítet.
Dr. Kovács Gábor, a mentőkhöz a forradalom előtt egy hónnappal
csatlakozott. Így idézte fel mentős emlékeit: "Azt néztük, hogy melyik sérültet vigyük el, kinek
van nagyobb esélye az életben maradásra. Tényleg bokáig jártunk a vérben, ez
nem túlzás, estünk-keltünk a vértől csúszós betonon, halálhörgés és jajgatás
közepette, ezt nem lehet szavakkal visszaadni, borzalom volt. Egész nap hordtuk
a sebesülteket meg a hullákat."
A sebesültek ellátása
gyors munkát igényelt, rengeteg laikus önkéntes segített a mentésben. Nem volt
véletlen, hogy a betegdokumentáció gyakran elmaradt, illetve naplók és kartonok
tűntek el.
„Forradalmi” betegségek
A forradalom alatt az
általános esetkivonulásokon száma is megugrott, a félelem, a fokozott
stresszhelyzet, a bizonytalanság sok terhes nőnél megindította a szülést,
másoknál akut belgyógyászati, neurológiai és pszichiátriai tüneteket produkált.
A járóképes betegeket mielőbb hazaengedték a belvárosi kórházakból, az
életveszélyes állapotban lévőket pedig a tűzszünetekben szállították egyik
kórházból a másikba az OMSZ közreműködésével. A mentőszolgálat számára ebben az
időben nem volt megállás.
„Forradalmi” sebesülések és sebek
Kézifegyverektől származott a lövési sérülések több mint 75 százaléka, a többit ágyúk, tankok, gránátok okozták. A sérülések 57,3 százaléka végtagsérülés, 27,8 százaléka hasi- és mellkasi-, 14,9 százaléka fejsérülés volt.
A harcok következtében Magyarországon feltehetően 2700 ember vesztette életét, ebből Budapesten 1945 fő. Az Országos Mentőszolgálat 1956-os eseménynaplója szerint 25.680-nál több mentőfeladatot látott el 1956-ban, mint 1955-ben. A többletszám túlnyomórésze 1956-os sebesültszállítást jelentett.
A Pincekórház ma a Kresz Géza Mentőmúzeum része, amely a Markó utcában látogatható, itt a korabeli eszközöket és mentőautókat is meg lehet nézni.
Lénárt Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése