Mindenszentek és a Halottak napja a meghaltakra történő emlékezés ideje. November 1-én, Mindenszentek napján azokra a szentekre emlékezünk, akiket a naptár név szerint nem emel ki. Halottak napján, november 2-án pedig szeretett elhunytainkra emlékezünk. A katolikus egyház hitvallása szerint ezen a napon az élő és az elhalt hívek egy titokzatos közösséget alkotnak.
Mindenszentek ünnepe régi római gyökerektől eredeztethető. A hajdani rómaiak hőseiket és őseiket istenekként és félistenekként tisztelték. Tiszteletükre bálványokat emeltek, illetve szentélyeket állítottak. Marcus Agrippa Kr.e. 27- ben megépíttette a Rómában található Pantheont, azzal a céllal, hogy a papok az összes isten tiszteletére itt mutathassák be áldozataikat. Az épületet később 609. május 13- án keresztény templommá alakították át. Ezen a napon IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére felszentelte, így e jeles nap adott alkalmat a hagyomány megteremtésére. Az ünnep történetében újabb lépést jelentett III. Gergely pápa (731-745), aki a Szent Péter Bazilika egyik mellékkápolnáját nem csak minden vértanúnak, hanem minden ’tökéletes igaz’- nak a tiszteletére is felszentelte. Mindenszentek napja azonban 835- ben vált hivatalos ünnepnappá a keresztények körében, amikor Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan is elismerte. Érdekes tény, hogy Mindenszentekről már a 4. században is megemlékeztek egyes vallási felekezetek. Az ortodox vallásúak ebben az időben május 13- án, illetve pünkösd első vasárnapján emlékeztek meg szentjeikről, megholtaikról.
Az egyház 998 óta tart megemlékezést Halottak napja alkalmából. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely szerint 1000- re világvégét jósoltak. Az apokalipszis teóriája miatt az emberek igyekeztek ’jó viszonyt ápolni’ a halottakkal és úgymond jó barátságba kerülni az elhunytak szellemeivel. A meghaltak sírjain gyertyákat helyeztek el azt gondolván, hogy a szegény fázós lelkel annak fényénél majd felmelegedhetnek. November 2.- ai halottak napjának ötlete Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048) származik. Az apát ezt az emléknapot a Cluny Anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezettette és ennek a rendeletének köszönhetően - mely 998- ra datálható -, hamarosan a bencés renden kívül is megünnepelték, emellett a tradíció mindmáig fennmaradt. A szokást a római katolikus egyház is átvette a 14. századtól. Halottak napján sok helyen gyászmiséket tartanak, melyek prédikációi az örök életről és a feltámadásról szólnak.
Számos népi hiedelem és szokás tartozik a Halottak napjához. A különböző szokások eltérőek voltak országon belül, de nemzetenként is más és más hagyományokkal tisztelték meg az üdvözült lelkek emlékét ezen a napon.
A régi magyar népnyelvben a Halottak napját ’lölkök napjaként’ vagy a ’lelkeknek emlékezeteként’ tartották nyilván. Magyarországon ma is szokás a halottak emlékezetére a sírok rendbetétele, az elmúlás jelképeként az emlékhelyek krizantémmal és őszirózsával történő feldíszítése, valamint gyertyák gyújtása a megholt lelkek tiszteletére. Gyertyát gyújtani nem csak azért illik, hogy jelképesen emlékezzünk az elhunyt szeretteinkre, hanem egyes hiedelmek szerint az a célja, hogy a világosban kiszabadult lelkek, újra visszataláljanak a saját sírjukba, ne kísértsenek és ne nyugtalanítsák az élőket. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokássá vált, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót és vizet tesznek az asztalra. A bukovinai magyarok sütnek, főznek, majd kiviszik az elkészült finomságokat a temetőbe és ott elosztogatják, míg egy másik szokás szerint ahány halottja van a háznak, annyi gyertyát gyújtanak otthon. Régebben figyelték kinek ég el leghamarabb a gyertyája, mert a néphagyomány szerint az hal meg előbb, akinek elsőként elaludt a gyertyája. Szeged környékén egyesek üres kalácsot sütöttek halottak napján - melyet ’kolduskalács’ és ’mindönszentek kalácsa’ néven is emlegettek -, majd a temető kapujában imádkozó koldusok között osztották szét. Ezzel a gesztussal lehetőséget adtak a koldusoknak, hogy ők is méltóképpen megemlékezhessenek elhunyt szeretteikről. A jászdózsai emberek nem csak a temetőben gyújtottak fényt, hanem odahaza is égve hagyták a lámpát, mondván a halottak otthon szét tudjanak nézni.
A Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a néphit szerint a halottak a templomban miséztek. Ezeken a napokon a munkavégzés is tilos volt, nehogy megzavarják a holtak nyugalmát. Régi magyar hagyományok a mosást és a meszelést is tiltották. Úgy tartották, ha aznap mosnának, akkor a hazajáró halott a vízben állna és azért nem meszeltek, mert különben a férgek ellepték volna a házat.
Portugáliában, Spanyolországban és Mexikóban szokás, hogy ezen a napon felajánlásokat tesznek. Spanyolországban e napon előadják a Don Juan Tenorio című darabot. Az angol nyelvű országokban tradícionálisan elhangzik William Walsham How - For All the Saints - Minden Szenteknek - című himnusza.
Az ünnep célja, hogy az összes szentet – és nem csak azokat, akiket az egyház hivatalosan szentnek nyilvánított - egyazon napon ünnepeljük. Az ünnepi mise könyörgése ki is nyílvánítja: ’Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásunkra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.’
Hodován Szabina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése