Nyugi, nem arról a zárthelyiről lesz
szó, amire Te gondolsz, hanem egy teljesen más világról.
A ZártHelyi egy élő szabadulós játék,
amit a világháború hangulata ihletett meg. Egy bunkerből kell kijutnod, amire
összesen 60 perc áll majd a rendelkezésedre.
Egy valamire viszont figyelned kell…
amint a számláló a nullához ér, az ajtók végleg bezárulnak!
Ennek apróján beszélgettünk Orsival és
Balázzsal, a ZártHelyi két ötletgazdájával!
Balázs, úgy tudom, Te is ETK-s hallgató voltál és írtál az Infozióba,
mesélnél erről?
Valóban, a Pécsi Tudományegyetem
Egészségtudományi Karának Egészségügyi Gondozás és Prevenció alapszakán -
majdnem védőnőként - végeztem. 1 év után azonban sikerült a népegészségügyi
ellenőr szakirányra átmennem, ahol le is diplomáztam. Még a Kaposvári Képzési
Központban kerültem az Infózió elődjéhez, ahol a vicc rovat volt a
szakterületem, de írtam kisarkított, vicces horoszkópokat is, illetve később a
tudomány rovat, illetve néhány interjú is hozzám került.
Hogyan jött a szabadulós játék ötlete?
A szabadulós játékok világa már 3 éve
szilveszterkor megfogott minket Orsival (aki mára már a feleségem), amikor az első szabadulásunkat hajtottuk végre Pécsen.
Annyira megtetszett nekünk, hogy a jól megszokott baráti társasággal
végigjártuk Pécs összes pályáját, illetve voltunk Budapesten, Balatonlellén és
Kaposváron is szabadulni. Aztán egy nászajándékba kapott hosszú hétvége során
ültünk egy medencében, esett a hó a fejünk felett és belénk hasított a
felismerés, hogy miért ne lehetne nekünk is egy ilyen szobánk? A gondolat
februárban fogalmazódott meg, a pálya pedig május 1-jén nyitotta meg kapuit a
szabadulni vágyók előtt. Mára pedig már 73 csapat járt nálunk, aminek mi nagyon
örülünk.
Milyen jellegű feladatokra számítsanak az érdeklődni vágyók?
Teljesen vegyes feladataink vannak.
Mivel a mi szobánk 3 helyiségből áll, így volt lehetőségünk arra, hogy szobákon
átívelő feladatokat, rejtvényeket hozzunk létre, illetve sok kis apró fejtörő,
vagy elgondolkoztató van az egyes helyiségekben is. A feladatok teljesítéséhez
nincs szükség lexikális tudásra, sokkal inkább a 4-5 fős csapat együttműködésén
és a találékonyságon van a hangsúly.
Hogy szereztétek be a kellékeket, illetve mikkel találkozhatunk a kijutás
során?
A helyiség kiválasztása volt az egyik
legnehezebb feladat. Amikor rábukkantunk a Bunkira - ami egyébként valóban egy
régi óvóhely – a helyszín adta a témakört. A nagyszüleink padlása, illetve az,
hogy katonacsaládból származunk sokat segített betölteni a szobákat. A
berendezés egy nagyon kis kivételtől eltekintve szinte teljes mértékben padlás-
és sufni kifosztásból származik.
Ti is a kihívások szerelmesei vagytok? Szoktatok más szabadulós játékokat
kipróbálni? Mondanátok egy kedvenc helyet?
Már több, mint 10 szabadulásunk volt,
így kiemelni egy játékot nehéz lenne, mert mindegyikben voltak nagyon ötletes
megoldások. Inkább azt mondanánk, hogy az egyedi megoldásokat kedveljük nagyon,
ami nem a többi szobából származik, hanem látszik az adott társaság szellemi
munkája is.
Mindig is érdekeltek az ilyen megpróbáltatások, de klausztrofóbiás vagyok,
mennyire érdemes kipróbálnom? A hasonló problémával küzdőknek is ajánljátok?
A Bunker 44 m2-es, így a
viszonylag nagyobb pályák közé tartozik. Volt már nálunk színvak és a
bezártságot annyira nem kedvelő játékos (nálunk fontosak a színek is, és a föld
alatt van maga a pálya), aki saját elmondása szerint nagyon élvezte a ZH-t.
Szerintünk kipróbálni mindenképpen érdemes.
Ha valaki bepánikol, akkor van lehetőség, az azonnali szabadulásra?
Természetesen a játékot mi mindvégig
követjük kamerán, és folyamatos walkie-talkie összeköttetésben állunk az
aktuális csapatunkkal, így ha bármilyen probléma lenne, azonnal lehetőség van a
játék megszakítására. Szerencsére az eddigi játékok során a berendezés
minimális amortizációján kívül semmi negatív történés nem volt.
Volt esetleg valami olyan
emlékezetes pillanat, amit szívesen elmesélnétek? (vicces, megható történet,
stb…)
A
megalakulásunknak az eleje nagyon emlékezetes számunkra. Már a lehető összes
engedélyt, és útmutatást beszereztük, majd amikor már minden adminisztrációnak
eleget tettünk, nekiálltunk kipofozni a légópincét, ami már évek óta porosodott
a társasház aljában. Az első ecsetvonáskor azonban megjelent egy lakó, hogy itt
mi semmilyen szobát nem fogunk nyitni, és hagyjuk is abba, mert ő nem
engedélyezi. Idős bácsiról beszélünk, aki nem tudta, hogy ez a játék inkább a
szellemi versengésre áhítozó fiatalokat vonzza, nem pedig a balhézni vágyókat.
Azóta persze rendeződtek a körülmények. Vicces történet rengeteg lenne, de azok
csak a pálya ismeretében viccesek. A kedvenc szállóigénk a szobából: „Gyorsan!
Mondj egy színt! (mire a válasz) ÖT!”
Miben különböztök a többi pécsi
pályától?
A
többi pécsi pályához hasonlóan nálunk is vannak állandó akciók, mint pl. az,
hogy a szülinapos játékos ingyen játszik, illetve kap tőlünk ajándékba egy pezsgőt.
Azonban igyekeztünk egy teljesen új irányt létrehozni a szabadulós játékokban.
A városban egyedülállóan nálunk két irányból indulnak a csapatok, és első
feladatként először össze kell szabadítaniuk egymást, majd utána egymással
kiegészülve haladnak tovább. Az összeszabadulás kb. 10 perc, de szerintünk
színesíti a játékot. A fiúk különösen szokták élvezni az aknafedőn történő
lemászást (hiszen a csapat egyik fele így közelíti meg a Bunkert). A másik
különbség pedig egy újítás, amivel eddig csak Budapesten találkozhattak a
játékosok. Lehetőség van a ZártHelyiben Tábornokos játékra is, melynek során
élő segítségként egy Tábornok (Balázs) folyamatosan jelen van a szobában, és
kedvétől (illetve a csapatok ügyességétől) függően segíti, vagy hátráltatja a csapatot
a kiszabadulásban. Azt vettük észre, hogy ez a játék nagyon tetszik
mindenkinek, mert ez viccesebb, interaktívabb, mint a walkie-talkie-s segítég.
Szóval, ha Te is meguntad a ZH-ra való
felkészülést, akkor kicsit más értelemben kapcsolódj ki a ZártHelyiben.
(elérhetőségek: zarthelyipecs.wix.com/zarthelyi ; facebook.com/zarthelyipecs)
Tóth
Eszter
+++
A ZártHelyi jóvoltából
MINDEN ETK-S DIÁK 15 % KEDVEZMÉNYT KAP A JÁTÉK ÁRÁBÓL!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése