2015. október 24., szombat

A kollégiumi élet szépségei Vol. III.

Kollégiumi helyünk elfoglalása, embriológiai tanulmányainkat felfrissítve, hasonlít a beágyazódásra. A természet eme csodájával párhuzamot vonni mondhatnánk elég meredek gondolat, de vizsgáljuk csak meg azon okokat, melyek mintegy parallel állnak a fent említett esettel. Az augusztusi holdhónap végén kerül sor jeles eseményünkre, mely után lassú, közel 10 hónapos fejlődési szakasz veszi kezdetét a reményeink szerint télen is meleg helységben. Az időszak végére a kollégium egyik nyílásán keresztül felbukkan az egy tanévvel idősebb és tapasztaltabb énünk, akiről méltán mondhatjuk el, hogy szinte „új emberként születik újjá”. Ideális esetben minden végtag a helyén van. Kézben egy poggyász, no meg a sikeres vizsgák. Mindennek tetejébe pedig rengeteg élmény!
Mint ahogy azt említettük, ez egy folyamat. Ahhoz, hogy kellőképpen megérthessük, át kell tekintenünk a helyet, ahol lejátszódik. Az ETK hallgatóinak többsége a Collegium Laterumban található ötágyas szobák, azaz a quincqe lectulo locus-ok felszereléseivel közeli, intim kapcsolatba kerül (nem olyanba, mint amire gondoltok, rosszak vagytok, nagyon rosszak). A diákok ekkor a hallgató, más néven discipulus fejlődési szintjén helyezkednek el. A discipulusok interpersonális kapcsolataira, azaz a tight és loose junction-okra, illetve a többi, 10 hónap alatt lejátszódó „fejlődési stádiumra” is kifogunk térni egy későbbi részünkben, nemekre lebontva.

Ma azonban a helyszínnel foglalkozunk!
Tehát adva van egy kollégium. Épületről beszélünk: most tisztába kerülünk azzal a ténnyel, hogy az épület, mint megnevezés abban a pillanatban nyer értelmet, mikor az adott építmény legalább egy jól körülhatárolt helyiséget tartalmaz. Épületes gondolat… A Laterumnak például több emelete, szobája, helyisége vagyon, de ez a leírás olyan grandeurózus vállalkozás, mely nem hagyhatja figyelmen kívül a többi kollégiumot sem, így maradjunk csak a jól bevált általánosításnál.



Amint belépünk, szembetalálkozunk egy portával, ami egy helyiség. Ebben ül a portás. A discipulus jól teszi, ha alapvetően barátságos és kedves modorban szólítja meg a portát őrző portásokat, ugyanis előfordulhat a kései órákba nyúló „tanultunk a tudásközpontban” epizódok után, hogy kiderül: nincs nálunk a helyzet kulcsa. Bizony, a kulcs, a biléta, a beléptető mágneskártya mind azon eszközök végtelenbe nyúló sorát gyarapítják, melyek a „hol van, az előbb itt volt a kezemben!” reggeli kategóriájába tartoznak. Senki sem szeretné, ha fáradtan és elcsigázva, a sötét éjszakából megtérve, nem egyik kedves ismerősével, hanem az alvilág kapujából átruccant háromfejű szörnyeteggel, Cerberussal találkozna, aki az intézkedésből adódó plusz munka miatt rövid úton küldené tovább egy szinttel feljebb Szent Péterhez. Továbbá kérné a discipulus becses nevét és megtisztelő aláírását, azaz signo-ját egy szép nagy papíroson.
A diák a porta után beljebb kerül és egy hosszú, viszonylag tágas vezetékbe jut, melynek neve: kollégiumi folyosó, más néven corridor. Az évek mindinkább nyomot hagynak a corridor falán és az azon található ajtókon. Az ajtók képezik az átmenetet a corridor és a többi helyiség között. A corridoron zajló ciklikus életfolyamatok legszembetűnőbb példái az ajtók mellé kihelyezett szárítók.
Írásunk nem vállalkozhat teljes mélységében megtárgyalni az összes helyiséget, így a konyha, a társalgó és a mosókonyha részletes leírásával kapcsolatban a kapcsolódó (hamarosan megjelenő) irodalmat kéretik áttekinteni. Itt pusztán csak említés szintjén kerülnek tárgyalásra.


A corridor egyik számunkra kijelölt helyén elérkezünk a szobánk ajtajához. A mi szobánk. Katonai zsargonnal kifejezve: működési terület. Érdekes módon kémiai tanulmányaink alapján elmondhatjuk, hogy a discipulusok a működési területeken, mint az elektronok az atompályákon, maximális számban párosítatlanul helyezkednek el (ha tudnak). A kollégium alapvetően nem koedukált. Van, akinek van spinje, és van, akinek meg helye van a spin számára. A discipulus új megnevezése, nemi hovatartozását illetően: spin és non-spin. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor pedig a következő megállapítást tehetjük: adott működési területre a lehetőségekhez képest azonos „spinnel” kerülnek a hallgatók.
Először azokat a locusokat írjuk le, melyekben a spinnel rendelkezők tartózkodnak: a spines enklávék bizonyos szempontból a jól bevált törzsi társadalmi szerveződésen alapulnak. Tagjaik egyneműek, de sokszínűek. Általában nem kerül vezető választásra, ugyanis „itt mindenki egyéniség”. (Ez a spinnel nem rendelkező, non-spin szobák mikro-társadalmaira is jellemző.) A szobába kerülő spinek száma minimum 1, maximálisan 5 fő. Az elektrosztatikus és olykor-olykor odorózus taszításból eredően a lehető legtávolabb, a locus sarkai felé helyezkedve történik a beágyazódás. Itt lépnek be a 10 hónapos fejlődésük első stádiumába, melynek neve: összeszokási időszak, mellékelten két hetes masszív ivászattal. Ebben a pár hetes intervallumban kerülnek felmérésre az erőviszonyok a májak tűrőképességét illetően. Aki a legtovább bírja, bizonyos tekintetben tiszteletet válthat ki a spin-társaiból, azonban ha megragad ebben a fejlődési stádiumban, akkor a tanév elkövetkező időszakjaiban komoly hátrányra tehet szert saját fejlődésének tekintetében. A locus feltérképezése is ilyenkor történik, mely ideális esetben rendelkezik valamilyen fürdőhelyiséggel. Itt néha megtalálható az előző non-spin lakók fejének biológiai nyoma a lefolyókban, melyet szakkifejezéssel haj-nak hívnak. Spinnel rendelkezők is hagyhatnak hasonló nyomokat maguk után. A szobában található test, melynek nevéből a hónapokig tartó fejlődési szakasz legelső lépését eredeztetjük, az ágy. Az elkövetkezendő időszakokban történő eligazodás és földrajzi meghatározás céljából a discipulus az ágyat jelöli ki működési területének origójául. Az ágy szent és sérthetetlen, bárminemű külső behatás egyértelműen megbontja az első két hetes időszakban kialakult homeosztatikus állapotokat a locusban. A spinnel rendelkezők ágyának jellemző része egy paplan, egy párna és egy lepedő. Ezen felül egyéb kiegészítőt csak ritkán tartalmaz. 



A szoba további berendezési tárgyai között szerepel a polc, melyre a járulékos szervek, függelékek kerülnek. Ezek közé tartoznak a sörös korsó, a boros pohár, a feles pohár, a laposüveg. Továbbá pár energiaital, melyek nélkülözhetőségét a tudományos szakirodalom eddig nem erősítette meg, azonban nem is cáfolta. Egyesek az emberi fejlődés egyik mára már feleslegessé vált maradványának tekintik. A polcon található még: egy bajuszpöndörítő, egy szakállfésű, egy egypengés borotva, egy borotvapamacs és ahhoz tartozó tálka. Továbbá evolúciós zsákutcák: a hajzselé és férfi hajlakk.
A szobában megmozdítható, azaz mobilis berendezési tárgyak az idő előrehaladtával diffúziós sajátságokat vesznek fel: a ruhák a szekrényekből először a székekre, majd az ágyakra tevődnek át, míg a hétvégi hazautazások során átmenetileg ki nem ürülnek a rendszerből. Az eredetileg tiszta konyhai eszközök in-situ mikrobiológiai és pathológiai kísérletekre kerülhetnek felhasználásra egy szemmel mindig jól látható részén a szobának, melyet a tárgyak tulajdonosainak figyelme valamilyen csodálatos módon mindig elkerül. Ez a nevezett tulajok látásával és értelmi fejlettségével kapcsolatos aggályokat és kérdéseket vet fel. A homeostaticus folyamatok erős megbontása, az ilyen káros kísérletek engedése, akár a rendszerből való kilökődéssel (kilökdösődéssel és a konyháig való rugdosással) is járhat, teljesen érthető módon.


Ahogy telik az idő, megjelennek a „trófeák”. Ezen idült kifejezési tárgyak az adott spin társadalmi és közösségi fontosságát, illetve elért eredményeit hivatottak szimbolizálni. A felhalmozott boros- és sörösüvegek, illetve a továbbra is evolúciós zsákutcának számító energiaitalok halmai az esztétikumon illetve a non-spin vendégek elkápráztatásán kívül egyéb értelmes célt nem szolgálnak. A 10 hónapos időszak végére azonban menthetetlenül és visszafordíthatatlanul eltűnnek. Létezésükről pár facebookos illetve twitteres kép árulkodik, melyeken a trófeák tulajdonosa visszafogottan, de nem félénken, büszkén, de nem beképzelten, magabiztosan, de nem vandál módjára mosolyog a halom felett.
A locus a 10 hónapos időszak elteltével kiürül és a nyár folyamán felkészül az újabb lakók fogadására.

 Tóth Tibor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése