Jótékonysági kutyasétáltatás

A Misina Természet- és Állatvédő Egyesület 21 éve alakult, ma 300-400 állatnak biztosít állandó otthont. A szakemberek valamint az önkéntesek folyamatosan az állatok életkörülményének javítására és az újításokra törekednek. Háziállatokon kívül más hazai vadállatok befogadásával is foglalkoznak.

Idén először kerül megrendezésre a Jótékonysági kutyasétáltatás, melynek szervezőjétől, Ráduly Viktóriától - másodéves gyógytornász hallgatótól - most még több részletet tudhatunk meg…

Hogyan jött az ötlet? Miért pont ennek a menhelynek ment a gyűjtés?

2 kutyus büszke tulajdonosa vagyok, így az ötlet már régóta megfogalmazódott bennem, hiszen egyiküket menhelyről hoztuk el évekkel ezelőtt, télen. Akkor szembesültem vele, hogy a menhelyi állatoknak a téli időszak a legnehezebb és a megbetegedések szempontjából talán a legveszélyesebb. Ekkor döntöttem el, hogy ha lehetőségem lesz rá, segítek rajtuk. Mióta Pécsen tanulok több fórumon is találkoztam a Misina Természet-, és Állatvédő Egyesület nevével. Utánanéztem és láttam, hogy rengeteg befogadott állat kap otthont náluk, ezért úgy gondoltam, hogy jó helyre kerülnének a felajánlások, amit most már – hogy ott jártunk- bizton állíthatok.

Milyen volt a fogadtatása?

Mondanom sem kell, hogy a kutyusok örültek nekünk a legjobban, de a gondozók is rendkívül segítőkészek voltak.

Sokan segédkeztek a kutyusokkal?

Nagy örömünkre igen! Sajnos az égiek nem kedveztek nekünk, hiszen esős, szeles, hideg időt kaptunk erre a napra, de ennek ellenére nagyon sok hallgató kilátogatott a menhelyre. Az előzetesen regisztrált hallgatók közül - a rossz időjárás ellenére is- 80%-uk megtisztelt a jelenlétével.

Nem voltak agresszívak a kutyusok?

Egyáltalán nem. A menhelyen csak olyan kutyákat lehet sétáltatni, akik teljesen beszámíthatóak és nem veszélyesek. Amelyikük esetleg nehezebben viseli a pórázt, őt nem adják ki a kennelből. Séta előtt minden fontos információt megkaptunk a gondozóktól, amire oda kellett figyelniük a sétáltatóknak.

Milyen állatokkal találkozhatunk még a menhelyen?

Személyes kedvenceim a nyulak voltak, őket a kutyák is nagyon kedvelték. A teljesség igénye nélkül találkoztunk még vaddisznóval, őzikével, lovakkal, szamarakkal, kecskékkel, tehenekkel, szürke marhával, de a baromfiudvaron is képviseltette magát mindenki.

A hétköznapokban mennyire vagy adakozó lelkű? Volt már rá példa, hogy szerveztél hasonlót?

Szeretek adni, éppen ezért igyekszem az ilyen jellegű eseményeken részt venni. Ez volt az első ilyen típusú jótékonysági rendezvényem, de bízom benne, hogy nem az utolsó. Úgy vettem észre a kilátogató hallgatókon, hogy nagyon jól érezték magukat, örültek, hogy adhattak, éppen ezért a jövőben is szeretnénk megadni a lehetőséget a Hallgatói Önkormányzattal együtt.

Minden zökkenőmentesen zajlott? Voltak esetleg olyan háttér munkálatok, amik nem úgy sikerültek, ahogy szeretted volna?

Nagyon könnyű volt együtt dolgozni a Misina Egyesülettel, rugalmasak voltak és segítőkészek. Az adományok összegyűjtésében/tárolásában/szállításában nagy segítségemre volt a HÖK, illetve a Kollégiumi Bizottság is. Azt mondhatom, hogy minden nagyon jól működött, egyedül a jó idő az, amit ugyan „megrendeltem”, de sajnos nem érkezett meg, de ettől függetlenül egy élménydús délutánt tölthettünk el.

Számodra mit jelent a jótékonykodás?

Örömet. Jó érzés másokkal jót tenni, másoknak örömet okozni, de véleményem szerint ezt nem csak az adventi időszakban kellene megtenni. Jótékony ne csak karácsonykor legyen az ember, hanem bármikor máskor, amikor úgy érzi, hogy szívesen adna. Természetesen decemberben sokkal szebb és nagyobb figyelemnek örvend, de az év többi napján is vannak sajnos rászorulók, akiken lehet segíteni.

Akik a továbbiakban is szeretnének felajánlásokat tenni a menhelynek, hol és hogyan van rá lehetőségük?

A menhely folyamatosan fogadja a felajánlásokat, - legyen az eledel, pokrócok, takarók, tálak, játékok bármi, amivel megkönnyíthetik az állatok életét- illetve a kutyasétáltatókat is. Aki a továbbiakban is élne ezen lehetőségekkel, nekik javasolnám, hogy keressék fel a menhely weboldalát vagy keressenek meg engem (viktoria.raduly@etk.pte.hu) és szívesen segítek bármiben.

Végezetül volt esetleg valami olyan emlékezetes pillanat, amit szívesen elmesélnél? (vicces, megható történet…)

Őszinte leszek, nekem az egész délután egy emlékezetes pillanat volt. A nap végén sárosan, vizesen sétáltam haza és az emberek az utcán –érthető okokból…- érdekesen néztek rám. Egyáltalán nem zavart, hogy mit gondolnak rólam, vajon miért nézek ki így, mert hihetetlenül felvoltam töltődve pozitív energiával, nyugodt voltam, jól éreztem magam. Az állatok boldogsága, a szabad levegő, és a sok jó ember, aki körülvett, feldobták az egész napomat. :-)

Tóth Eszter